elhízás
| ||||||||
|
Svéd kutatók kapcsolatot találtak a műanyagokban és kozmetikumokban előforduló ftalátok és az idős korban kialakuló 2-es típusú cukorbetegség között. Az Uppsalai Egyetem szakemberei szerint idősebb korban a szervezet ftalát-szintjének minimális emelkedése is duplájára növeli a cukorbetegség kialakulásának kockázatát. A ftalátokat főként a műanyagok lágyítására használják, de filmképzőként és illatanyag-stabilizátorként a kozmetikai- és parfümipar is előszeretettel alkalmazza ezeket a szintetikus vegyületeket. A ftalátok - monoetil-ftalát (MEP), monometil-ftalát (MMP) és a mono-izobutil-ftalát (MIBP) - megtalálhatók többek között a műanyagból készült csomagolásokban és játékokban, a PVC padlókban, de ugyanúgy előfordulnak kozmetikumokban, parfümökben, légfrissítőkben vagy illatgyertyákban is. A Diabetes Care című szakfolyóiratban ismertetett vizsgálatba a kutatók több mint 1000, 70 éves svéd férfit és nőt vontak be, akiknek rendszeresen mérték a vércukorszintjét, és ellenőrizték vérükben azoknak a toxinoknak a szintjét is, amelyek a ftalátok lebomlása során keletkeznek. Nem meglepő módon a túlsúlyos és magas koleszterinszintű résztvevőknél fordult elő leggyakrabban cukorbetegség, de a kutatók az egyéb tényezők (pl. dohányzás, elhízás, vér lipidszintje, életmód, stb.) kiszűrése után kapcsolatot találtak a cukorbetegség előfordulása és a vérben lévő ftalátok szintje között is. Azoknál, akiknek vérében megemelkedett ftalátszintet mértek, kétszer nagyobb volt a cukorbetegség kialakulásának valószínűsége, és legtöbbjük esetében a hasnyálmirigy inzulintermelő-képessége is rosszabb volt. Bár egyelőre igen kevés adat áll rendelkezésre a ftalátok cukorbetegség kialakulásában betöltött szerepéről, a szakemberek további vizsgálatokkal szeretnék alátámasztani eredményeiket. Ráadásul a ftalátok szerepe más betegségekkel és állapotokkal (pl. mellrák, elhízás) kapcsolatban is felmerült már, így mindenképpen célszerű minél többet megtudni e vegyületek emberi szervezetre gyakorolt hatásairól.
Forrás: A teljes cikk az origo.hu oldalon
További cikkeink: Fruktozán szirup ( frukto-oligoszacharid ) Banting növényi tabletta és por
Egy új tanulmány azonban megmutatja ezt az összefüggést, ami jelentőségében ahhoz hasonlítható, mint amikor az 1960-as években feltárták a dohányzás és a tüdőrák közötti kapcsolatot. Egy új kutatás igazolta, amit sokan régóta sejtenek: miszerint a nyugati étrenddel kapcsolatos legfőbb probléma a cukorfogyasztás. A PLoS One tudományos lapban megjelent tanulmány azt vizsgálta, hogy a világ 175 országában milyen összefüggés van a cukorhoz való hozzáférés és a cukorbetegek aránya között. Azt találták, hogy egy népesség cukorral való ellátottsága egyértelműen kapcsolatban áll a cukorbetegek arányával, függetlenül attól, hogy mekkora az elhízottak aránya az országban. A tanulmány szerint tehát nem a kövérség okozza a cukorbetegséget, hanem a cukor. A tanulmány eredményeinek jelentősége ahhoz hasonlítható, mint amikor az 1960-as években a kutatások feltárták, hogy a dohányzás és a tüdőrák között kapcsolat van.
Nem minden kalória ugyanolyan
A kutatás megállapításai szerint minél több cukrot fogyasztott egy társadalom, annál nagyobb volt a cukorbetegek aránya. Minél régebb óta hozzáfért egy ország népessége széles körben a cukorhoz, annál több volt a diabéteszes beteg. Illetve, ha egy országban valamilyen okból csökkent a cukorfogyasztás, mérséklődött a cukorbetegek aránya is. A cikk fő megállapítása: minden 150 kilokalória / fő / nap nem cukorból származó plusz kalória bevitel 0,1 százalékkal (statisztikailag nem jelentős mértékben) növeli meg egy országban a cukorbetegek arányát. Ám ha ez a napi plusz 150 kilókalória/fő cukorból származik, 1,1 százalékkal nő a cukorbetegek aránya az adott országban. Azaz, ha egy ország minden lakója naponta egy darab, 3-4 deciliteres cukrozott üdítőt elfogyaszt, a cukorbetegek aránya egy százalékkal emelkedik. A tanulmány nem talált szignifikáns különbséget a között, ha az élelmiszeripar főleg nagy fruktóz tartalmú kukoricaszirupot használ édesítéshez (mint pl. az USA-ban), vagy ha inkább szacharóz (nád- vagy répacukor) biztosítja az édes ízt. A tanulmány újra megerősíti, hogy kalória és kalória között óriási különbség lehet. Hiába termel a szervezet mindenegyes bevitt kalóriából ugyanannyi energiát, a cukorral másképp bánik el, mint például a zöldségekkel. Miközben ugyanúgy energiát nyerünk belőlük, a cukorral károsítjuk, a zöldségekkel tápláljuk testünket. A tanulmány eredményei szerint mostantól másképp kellene megítélni az elhízást is. Ugyanis elsősorban nem a kövérség, hanem a metabolikus szindróma a cukorbetegség előszobája, ez, pedig soványt és kövért egyaránt érinthet. A metabolikus szindróma inzulinrezisztenciával (a szervezet inzulinnal szembeni csökkent érzékenységével) jár, ami egyenes kapcsolatban áll a cukorfogyasztási szokásokkal. A kutatás szerint tehát attól is betegek leszünk hosszú távon, ha túl sokat eszünk, de sokkal inkább megbetegszünk, ha túl sok cukrot fogyasztunk.
Ideje lépni Robert Lustig, a kutatás egyik vezetője az eredményeket így kommentálta a New York Timesnak: "Ez elég bizonyíték arra, hogy a cukor méreg. Itt az ideje, hogy végre tegyünk ellene." A következő lépések azonban várhatóan már nehezebbek lesznek, hiszen ahogyan a dohányzás és a tüdőrák közötti kapcsolatot a dohányipar évtizedeken át, tagadta, megkérdőjelezte, a nagy élelmiszeripari cégeknek sem érdekük jól bevált íz világú termékeiket egészségesebbekre cserélni. A szabályozó hatóságoknak szintén lépniük kell ajánlásaik megváltoztatásával. Például újra kellene gondolni, hogy mennyi hozzáadott cukor tekinthető még egészségügyileg biztonságosnak, valamint hogy az édes ízt biztosító szacharózt, illetve fruktózt nem kellene-e levenni a biztonságosnak minősített összetevők listájáról. A törvényi változtatások nélkül ugyanis az élelmiszeriparnak minden jogalapja megvan az ételek cukorral való "mérgezésére".
Forrás: origo.hu
A mozgásszegény életmód gyakran elhízással és egészségtelen táplálkozási szokásokkal párosul, így nehéz megállapítani, hogy a betegségek kialakulásában maga a mozgáshiány mekkora szerepet játszik. A Missouri Egyetem munkatársai ezért legújabb kutatásuk során arra kérték az egyébként aktív életmódot élő fiatal felnőtteket, hogy jelentősen csökkentsék a napi mozgásadagjukat - derül ki a Medicine & Science in Sports & Excercise szakfolyóiratban megjelent tanulmányból.
Az első három nap során minden résztvevő az addig megszokott életvitelét folytatta, és átlagosan napi fél órát mozgott intenzíven, ami átszámítva kb. 13 ezer lépésnek felelt meg. Az amerikai ajánlások szerint naponta legalább 10 ezer lépést célszerű megtenni, így a résztvevők mozgási szokásai teljes mértékben megfeleltek az előírásoknak - áll a tanulmányban. Az első három napban a kutatók nem tapasztaltak kiugró vércukorszint-értékeket étkezés után. A következő három napban a résztvevőknek jelentősen, 5 ezer lépés alá kellett szorítani napi mozgásukat, ami nem volt túl nehéz feladat. A lépcsőzést liftre cserélték, az ebédet házhoz szállíttatták és sokat pihentek: olyanokká váltak, mint az átlagos amerikai felnőtt. Étrendjükön azonban nem változtattak, hogy a vércukorszint-ingadozásokat ne befolyásolja a mozgáson kívül más tényező. A vércukorszint azonnal reagál a mozgás megvonására A csökkentett mozgás komoly változásokat eredményezett. Napról napra nőtt a vércukorszint csúcsértéke étkezések után (összesen kb. 26 százalékkal), vagyis a vércukorszint azonnal reagált a mozgás megvonására még azelőtt, hogy bármilyen egyéb változás (pl. zsírraktározódás vagy az erőnlét romlása) megfigyelhető lett volna. A kísérlet tehát azt sugallja, hogy a mozgás mennyisége is képes befolyásolni a vércukorszintet. Mit tegyen akkor az, aki egy szoros határidő vagy betegség miatt napokig nem tud eleget mozogni? A szakértők szerint nem kell kétségbe esni: korábbi kísérletek igazolták, hogy a vércukorszint hamar visszatér az eredeti szintre, ha újra mozogni kezdünk. Igazán komoly problémát az jelent, ha a mozgásszegény életmód tartóssá válik. A komoly következmények elkerülésének érdekében próbáljunk naponta minél többet mozogni, még ha ezek apróságoknak is tűnnek: óránként álljunk fel az irodában és tegyünk néhány kört, lépcsőzzünk pár emeletet, vagy sétáljunk el egy közeli helyre ennivalóért.
Forrás: A teljes cikk az origo.hu oldalon
További cikkeink: Kalcium töktermék porral oligoszachariddal és vitaminokkal
Nem csak erről az üdítőről, de szénsavas társairól is szó lesz most. Rengetegen fogyasztják, ám kevesen mérik fel valódi pusztító hatását!
Előnyei A szénsavas üdítők pozitívuma, hogy frissítő hatásúak, ami egyrészt a szén-dioxidnak, a kólafélék esetében, pedig a hozzáadott koffeinnek köszönhető. Javítják az emésztést, ugyanis felgyorsítják a nyál- és savképződést, vérbőséget okoznak, s ne feledkezzünk meg ezen italok kellemesen édes, gyümölcsös ízéről sem, hisz az emberek többsége emiatt fogyasztja az üdítőket. A szénsavas üdítőknek jellemzőjük az egyenletes minőség, az optimális sav-cukor arány, a kiváló üdítő hatás, a nagy szén-dioxid-tartalom, a hosszú eltarthatóság. Hátrányai, veszélyei A kólafélék hozzáadott koffeint tartalmaznak, ami élénkítő hatása mellett vizelethajtó is, fokozva ez által a kiszáradást. Nem beszélve arról, hogy a kólafélék fogyasztásával nagy adag koffein kerül az ember szervezetébe, hiszen egy liter kóla kb. 250 mg koffeint tartalmaz. A szénsavas üdítők nagy mennyiségben tartalmaznak cukrot, azaz üres energiát, s ezért gyakori fogyasztásuk hozzájárulhat az elhízáshoz. Ez a jelenség egyre inkább veszélyezteti a kisgyermekeket, hisz köztük az üdítők - édes ízük miatt - rendkívül kedveltek. Nem egészségesebbek azonban a mesterséges édesítőszerekkel készült italok sem, hisz azok még több adalékanyagot tartalmaznak. Továbbá a szénsavas üdítők savanyúságát foszforsavval szabályozzák, ami a szervezetben megköti a kalciumot, így az nem tud felszívódni. Ha reálisan végignézzük, és mérlegeljük a száraz tényeket, azt hiszem, könnyen dönthetünk arról, naponta fogyasztjuk-e ezeket az üdítőket, vagy inkább csak alkalomszerűen.
Forrás: vendegvaro.hu
|
||||||||
A műanyag- és kozmetikai iparban használt szintetikus vegyületek egy csoportja idős korban jelentősen növeli a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát - állapították meg svéd kutatók.
Bár a cukorbetegség nevében ott a cukor, egész eddig a cukorfogyasztás és a cukorbetegség közötti közvetlen kapcsolatot tudományosan nem igazolták.
A kutatásban a résztvevők teljes étrendjét vizsgálták, amelyből napi kalória bevitelt számítottak. Az eredményeket korrigálták a korral, a fizikai aktivitással, a társadalmi-anyagi helyzettel, illetve a lakhellyel (hogy városban vagy falun lakik-e az illető).
Régóta ismert, hogy a mozgásszegény életmód jelentősen növeli egyes betegségek, például a 2-es típusú cukorbetegség vagy a szívbetegség kialakulásának kockázatát. Amerikai kutatók nemrég egy újfajta kísérlettel próbálták jobban megérteni az okokat.
A kísérlettel a kutatók azt szerették volna meghatározni, hogy a fizikai inaktivitás miként hat a szervezet vércukorszint-szabályozó képességére. A vércukorszint ugrásszerű megemelkedése - különösen étkezések után - ugyanis összefüggésben áll a diabétesz és a szívbetegségek kialakulásával. A kutatás résztvevőit vércukormérővel látták el, amely rendszeresen mérte a vércukorszintet, továbbá lépésszámlálóval figyelték az általuk megtett lépéseket, és az elfogyasztott ételekről is pontos naplót vezettek.
Manapság már minden kontinensen népszerű, sőt, a tömegfogyasztás kardinális részét alkotja: a kóla.