immunrendszer
| ||||||||
|
Kód: W01 Jelenleg nem kapható!
még a Han-dinasztia idejéről, a hangyákat szétmorzsolták és az értékes golyócskákat összegyűjtötték, ezzel kezelték, regenerálták a végtagok gyengeségét, és a fáradtság ellen ezzel védekeztek.
A Mai Por-t a cukorbetegség kezelésére, a kialakult állapot javítására alkalmazhatják, mert szabályozza a belső elválasztást, javíthatja az anyagcserét, az inzulin aktivitását, és visszatarthatja az inzulin-antitestek kialakulását. A Mai Por elősegítheti a vér megújulási folyamatát, ezáltal javíthatja a vérszegénységben szenvedők állapotán. A Mai Por vadhangyapor több cinket tartalmaz, mint az osztriga. A Mai Por hatásos még reuma, szülés utáni ízületgyulladás, hepatitis - B, tuberkulózis, vese-elégtelenség, asztma és más immunrendszer alapú elváltozások, rendellenességek kezelésében. A Mai Por hatását úgy lehet jellemezni, mint a cinké és a Cordycepsé együtt. A Mai Por adagolása:Adagolás: naponta kétszer 5 Mai Por kapszula.
A májmetasztázissal, azaz áttétes májtumorral küzdő kolorektális rákbetegek (vastag- és végbéldaganatokról van szó) közül tízből hat túlélte a betegséget, ha szervátültetést alkalmaztak nála. Ez tízszerese a hasonló diagnózis esetén használt kemoterápiás kezelés hatékonyságának - írja a Science Nordic tudományos weboldal. A módszert az Oslói Egyetemi Klinika transzplantációs sebésze, Aksel Foss alkalmazta. 2004-ben gondolt erre, miután látta, hogy milyen rossz kilátásaik vannak a májáttéttel küszködő vastag- és végbélrákos betegeknek. Öt évvel a diagnózis után a túlélési ráta mindössze 5 százalékos volt, a kemoterápiás kezelések ellenére. Ekkor gondolt először arra, hogy transzplantációra lenne szükség. Ez úttörő ötlet volt: Foss és kollégái ki is próbálták. 2006-ban indítottak egy kísérleti programot, 21 betegnek adtak új májat. A túlélési ráta rendkívüli módon emelkedett ezután: tízből hat beteg életben volt öt év után, ami több mint tízszeres javulást jelent.
Vannak, akik daganatmentesek lettek A 21 betegből most heten daganatmentesek, a betegek életminősége is jó. A kutatás világszerte újdonságnak számít. Az eredmények, pedig változtathatnak a májátültetések gyakorlatán, már ami a rákbetegeket illeti. Úgy tűnik ugyanis, hogy a májtranszplantáció az egyetlen módszer, amellyel a túlélési esély jelentősen fokozható hosszabb távon. A transzplantációt korábban azért utasították el az orvosok, mert a szervátültetés után a betegeknek állandóan gyógyszert kell szedniük, hogy szervezetük ne vesse ki az idegen szöveteket. Ezek az immunrendszert gyengítik. Márpedig a rákbetegek esetében az immunrendszert nem gyengíteni, hanem erősíteni szokták, hogy ellen tudjon állni a ráknak. Húsz évvel korábban kipróbálták már a májátültetést a hasonló betegeknél, de akkor a páciensek egyharmada meghalt még a műtőben, vagy közvetlenül az operáció után. Kevesebb, mint 20 százalékuk élte túl a műtéteket. Ezért elvetették ezt a metódust. Ám időközben a májátültetések kockázata csökkent, a halálozási mutatók jelentősen visszaestek, és kifejlesztettek olyan immungyengítő szereket, amelyek a szervezet rák elleni küzdelmét eközben nem gátolja. A norvég specialisták ezután, döntöttek úgy, hogy megpróbálják a transzplantációt mégiscsak alkalmazni. Úgy tűnik, igazuk volt: a túlélési ráta a szervátültetés után sokkal magasabb volt, mint azt maguk is gondolták volna.
Új májat kapott: nyolc évig élt Az első beteg, aki 2006-ban kapott új májat, majdnem nyolc évvel élte túl a beavatkozást - mondta Morten Hagness transzplantációs sebész. Hagness éppen a tudományos doktorátusát készíti arról, hogy miként segíthet a betegeken a szervátültetés. Így a tudósok most azt kutatják, hogy az immunrendszert elnyomó gyógyszerek bevetése ellenére miként kerülhető el a rák újbóli kitörése, fellángolása. Feltételezésük szerint ugyanis az immunrendszer bonyolultabb annál, hogy egyfajta gyógyszer megbénítaná a teljes működését. A norvég kutatók azt is hangsúlyozzák, hogy a transzplantáció költségei nem haladják meg a kemoterápiás kezelés kiadásait.
Forrás: hazipatika.com
Azonban Dr. Frank van Kuppevald és Jos van der Meer (Nijmegeni Egyetem, Hollandia) bebizonyított, hogy nem ez az igazság.
Két évvel ezelőtt tudósok áttörő felfedezést tettek: olyan vírusokat mutattak ki krónikus fáradtságban szenvedők véréből, melyek egészségesekben nincsenek jelen. A mintegy 250 ezer britet érintő betegséget izomfájdalommal járó agyvelő- és gerincvelő-gyulladásnak is nevezik (orvosi szóval: myalgiás encephalomyelitis; M.E.). Definíció szerint olyan fél évnél tovább tartó állapotot takar, melyben az izomfájdalom mellett súlyos fáradtság van jelen. A betegek napjuk nagy részét ágyban, vagy tolószékhez kötve töltik, vagyis munkavégzésre alkalmatlanok. A betegség valamivel több nőt, mint férfit érint, a kialakulás leggyakrabban a korai 20-as évektől, a 40-es évek közepéig tehető, de írtak már le tizenéves esetet is. Az állapot jelenleg nem kezelhető, pedig próbálkoztak fájdalomcsillapító és hangulatjavító gyógyszerekkel, és viselkedésterápiával is. A tüneteket rontja az alkohol, a koffein, és a cukortartalmú ételek. Feltételezések szerint a kialakulást olyan tényezők segíthetik elő, mint a kimerülés, traumás események, valamint az immunrendszer működését gyengítő fertőzések, mindazonáltal genetikai háttér is felmerült. 2009-ben amerikai kutatók az XMRV nevű vírus lehetséges szerepét írták le, melyet kimutattak a betegek 70 százalékának véréből, egészségesekből azonban jobbára nem. Azonban ennek ellenére a Lancet oldalain most közölt tanulmány kizárja a vírus kóroki szerepét.
Forrás: betegszoba.hu
További cikkeink:
Ami biztos: nem azért, mert az agyunknak szüksége van a pihenésre, hiszen egyes területei közben is folyamatosan aktívak. Életünk harmadát alvással töltjük, de ennek a valódi okát, hátterét a tudomány még alig-alig ismeri. Természetesen a hétköznapi válasz a kérdésre az, hogy azért alszunk, mert fáradtak vagyunk - csakhogy a fáradtság tudományosan nehezen meghatározható fogalom. Egyelőre az sem teljesen tisztázott, hogy a fáradtság a test vagy az agy kimerülése-e. A legújabb kutatások szerint elsősorban nem a testnek, hanem az agynak van szüksége az alvásra. Persze ez nem azt jelenti, hogy a testnek egyáltalán nincs, hiszen az alvás nélkülözhetetlen például a növekedéshez, az immunrendszer megfelelő működéséhez. De az igazi mozgatórugói nagy valószínűséggel az agyban keresendők - mondta el dr. Acsády László, az MTA Kísérleti Orvostudományi Intézet Thalamus Kutatócsoportjának vezetője a Semmelweis Egyetem Genomikai Hálózatának legutóbbi előadásán. Az agynak nem a pihenés végett van szüksége alvásra, hiszen ha így lenne, az alvó agy aktivitása jóval kisebb lenne az ébrenlétinél. Márpedig jól látszik, hogy egyetlen fázisát sem jellemzi csend, nyugalom, azaz csökkent idegrendszeri aktivitás. Minden stádiumra más-más aktív idegi működés jellemző, ami eltér az agy ébrenléti aktivitásától. De min dolgozik az agy olyankor, amikor nem érnek bennünket külső ingerek, nem gondolkodunk, hanem öntudatunkat vesztve fekszünk? Sok kutató arra a válaszra jutott, hogy az alvás során az éberen begyűjtött információk rendezése történik. Az alvásigény tehát nem más, mint annak a szükséglete, hogy a nap során bennünket ért információtömeget (az új dolgok tanulását, az érzelmi élményeket) és az ezzel járó idegrendszeri hatásokat az agy rendezze - mondja Acsády. A hipotézis vita tárgyát képezi, nehezen érthető ugyanis, hogy egy kacsacsőrű emlősnek (napi 20-22 óra alvás) miért kellene sokkal több információt rendeznie, mint egy naponta lényegesen több térbeli, társasinformáció-tömegnek kitett elefántnak (napi 3-4 óra alvás). Ugyancsak nem magyarázza ez a hipotézis a kis kardszárnyú delfin esetét, amely például az első hat hétben egyáltalán nem alszik. Rögzíti a fontos dolgokat, törli a lényegteleneket A nehezen magyarázható példák ellenére is tény, hogy az alvás segít az információk rendezésében, azaz a fontos dolgok rögzítésében és a lényegtelenek törlésében. Az ébrenlét során, amikor az agy új információkat kap, megváltozik az idegsejtek közötti kapcsolatok (szinapszisok) erőssége. Alváskor, az információk újrarendezésekor a fontos kapcsolatok tartósan megerősödnek, azaz a memórianyomok tartósan megerősödnek, a nem fontos információt hordozó szinaptikus hálózatok viszont meggyengülnek, a memórianyom elvész. Kutatások támasztják alá, hogy egy megtanult mozgásminta alvás során tökéletesedik, míg ha ugyanannyi időt ébrenlétben töltünk gyakorlás nélkül, a vizsgálatok szerint az eredményünk nem lesz jobb - hangzott el az előadáson. De nemcsak mozgással kapcsolatos információk feldolgozásában segít az alvás: a tanulási és memóriateszteken pihenést követően egyértelműen jobb eredmények érhetők el. Rágcsálókon igazolták, hogy ez azért következhet be, mert az alvás során újra aktiválódtak azok az agyi mintázatok, amelyeket az ébrenléti információtömeg hatása igénybe vett. Az agy tehát alvás során "újrajátssza" az ébrenléti mintázatot (néha rövidebb idősíkon, néha fordított sorrendben), de közben el is játszik vele - talán éppen ez szükséges ahhoz, hogy a fontosat és a nem fontosat elkülönítse. Miben más az agy alváskor, mint ébrenlét idején? Régóta ismert, hogy az alvás során különböző fázisok váltakoznak. A kutatók két fő fázist különítettek el: az álomlátó alvást (az állapotot jellemző gyors szemmozgás miatt ezt rapid eye movement, azaz REM-alvásnak hívják), illetve a lassú EEG (elektroencefalogram)-hullámokkal jellemezhető alvást (más néven non-REM). A két fázis ciklikusan változik alvás során, ember esetében egy non-REM és egy REM ciklus együttesen 70-90 percig tart. Az éjszaka első felében általában a lassú hullámú alvás dominál, hajnal felé a REM túlsúlya érvényesül. A lassú hullámú vagy non-REM alvást mélyalvásnak is hívjuk, a korábbi elképzelésekkel szemben ilyenkor is álmodunk, csak ezek nem mozgalmas, színes álmok, hanem inkább lassú töprengéshez hasonlóak, és általában nem emlékszünk rájuk a felébredés után. Elsősorban e "töprengések" alatt történik a már említett ébrenléti információk feldolgozása. "A lassú hullámú alvás során - nevének megfelelően - alacsony frekvenciával, 15 Hz alatti, erős aktivitás és szinte teljes inaktivitás váltakozik periodikusan egymással. Tulajdonképpen, míg az ébrenlétben az idegsejtek folyamatosan zsizsegnek, kódolják a környezet információit, az alvás e stádiumában a folyamatos aktivitást ritmikus csöndek szakítják meg. A lassú hullámú alvás legfőbb jellemzője tehát a szabályos, nagyon sok idegsejtet egyszerre érintő csendes és aktív periódusok váltakozása" - mondta el Acsády László. A tudósok a lassú hullámú alváshoz képest viszonylag keveset tudnak az álomlátó vagy REM-alvásról. Az álmok intenzív érzelmi tartalma miatt elképzelhető, hogy ebben a stádiumban nem az információk, hanem az érzelmi életünket ért behatások rendeződnek. Ennek a stádiumnak a különlegessége az, hogy ilyenkor az agy EEG-aktvitása megkülönböztethetetlen az ébrenléti aktivitástól, a test mégis alszik, minden izomtónusát elveszítve. Egy másik érdekesség, hogy ilyenkor a hőszabályozás hatékonysága romlik. Arra a kérdésre tehát, hogy miért alszunk, egyértelmű válasz még nincs, de a jelenleg legelfogadottabb elképzelés szerint az ébrenlét során begyűjtött információk rendezése történik. Fontos megjegyezni, hogy az alvás stádiumait, azok összetett mintázatait semmilyen altató gyógyszer nem képes visszaadni, tehát ezek használata mindenképp csak korlátozott ideig javasolt - hangsúlyozta Acsády.
Forrás: A teljes cikk az origo.hu oldalon További cikkeink:
|
||||||||
Életmentő megoldás lehet a májátültetés azoknak a vastagbélrákban szenvedő betegeknek, akiknek a tumorja átterjedt a májára is. Ez a módszer a kemoterápiánál tízszer hatékonyabb lehet egy friss kutatás szerint.
A krónikus fáradtság szindróma okozójának korábban olyan vírusokat tartottak, melyeket a vérből mutattak ki.
Meglepő, de a tudomány erre a hétköznapinak tűnő kérdésre még mindig nem adott egyértelmű választ.