gének
|
A Plos Medicine című lapban közzétett kutatás azt hangsúlyozza, hogy a következő generáció elhízásának megszorítása szempontjából a terhesség időszaka döntő fontosságú lehet. Szakemberek már korábban is vizsgálták az elhízások családi okait, és megfigyelték, hogy azok a gyerekek, akiknek az anyja túlsúlyos, vagy terhessége alatt sokat hízott, hajlamosabbak a hízásra, ám ennek hátterében akár a közös gének, vagy a közös környezeti tényezők is állhatnak. A mostani vizsgálat vezetője Janet Currie David Ludwiggal, a Boston Gyermekkórház munkatársával együtt alaposabban utánajárt ennek a kérdésnek. Két- és háromgyerekes anyákat kísértek figyelemmel, és gyerekeik születési súlyát összevetették későbbi, 12 éves koruk körüli súlyukkal, majd ezután a testvéreket is összehasonlították, hiszen ők többnyire hasonló génekkel rendelkeznek, hasonló környezeti, gazdasági, demográfiai hatások érik őket.
Az eredmények megerősítették azt a korábbi álláspontot, miszerint az anyák terhesség alatti súlytöbblete a gyermek születési súlyára is hatással van, de ez a hatás később sem szűnik meg. Vagyis azok, akik többet híznak várandósságuk alatt, általában nagyobb súlyú gyereket hoznak világra, akik későbbi is nagyobb valószínűséggel küzdenek majd súlyfelesleggel. Számszerűsítve mindezt úgy lehet összefoglalni, hogy akik terhesen 18 kg-nál többet híznak, azoknak a gyereke 8 százalékkal, nagyobb eséllyel lesz túlsúlyos.
Currie hangsúlyozta, hogy a gyerekkori elhízás visszaszorítása érdekében nagy figyelmet kéne fordítani a terhesség alatti elhízás megelőzésére. A várandósság amúgy is a legjobb időszak arra, hogy az anyákat rávegyék az életmódváltásra, hiszen ilyenkor a legtöbb kismama kellően motivált mind a saját, mind a gyermeke egészségének javítása szempontjából.
Forrás: babaszoba.hu
A felfedezésben az az izgalmas, hogy a gén kiiktatásával csak a krónikus fájdalom szűnt meg a kísérletek során, a hirtelen, akut - például sérülés miatti - fájdalom nem.
A Cambridge-i Egyetem munkatársai megállapították, hogy a HCN2 jelű gén a fájdalomra érzékeny idegvégződésekben aktív. Peter McNaughton és kutatócsoportja feltételezte, hogy a HCN2 gén a fájdalomérző idegek elektromos aktivitását szabályozza, mert egy hozzá hasonló génről, a HCN4 jelűről már tudták korábban, hogy kulcsszerepet játszik a szívben az elektromos aktivitás ellenőrzésében. A Science tudományos magazin legfrissebb számában megjelent tanulmányhoz olyan génmódosított egereket hoztak létre, amelyeknél hiányzott a HCN2 gén. Az egerek idegsejtjeit laboratóriumban elektromosan ingerelték, és azt vizsgálták, hogy miként reagálnak erre. Ezt követően az állatokat is különböző típusú fájdalomingernek tették ki, és mérték a válaszreakciójukat. Megállapították, hogy a HCN2 gén nélküli egereknél nem jelentkezett a neuropátiás fájdalom, miközben az akut fájdalom megmaradt. Utóbbi azért nagyon fontos, mert ez a fájdalomtípus fontos jelzőszerepet játszik a testben, figyelmeztet a veszélyre, a sérülésekre. A neuropátiás fájdalmat meg kell különböztetni a gyulladás által kiváltott fájdalomtól is. A neuropátiás fájdalom cukorbetegek végtagjaiban jelentkezik, illetve övsömör után és rákbetegek kemoterápiáját követően, de gyakran előfordul a gerinc alsó szakaszának fájdalmainál is. A felfedezésre alapozva a kutatók szerint célzott fájdalomcsillapítót lehet kifejleszteni, amely csak a neuropátiás fájdalmat csökkenti, köztük például az ízületi fájdalmakat és a fejfájást is.
Forrás: MTI, origo.hu
|
||||||
Azoknak az anyáknak, akik várandósságuk idején sokat híztak, a gyerekük is nagyobb eséllyel lesz elhízott 12 éves korára, egy Arkansasban végzett felmérés szerint.
A krónikus fájdalom szabályzásában szerepet játszó kulcsfontosságú gént azonosítottak brit kutatók.