szénhidrátok
|
Azok a cukorbetegek, akik szénhidrát helyett naponta elfogyasztanak körülbelül 6 dekagramm olajos magvat, számíthatnak rá, hogy csökken a koleszterinszintjük, és stabilizálódik a vércukorszintjük is - derült ki egy új kanadai kutatásból. A vizsgálat során 117 önkéntes, cukorbeteg résztvevőt véletlenszerűen három csoportra osztottak, majd étrendjüket más-más ételekkel egészítették ki. Voltak, akik a magkeveréket kapták, mások egy egészségesnek mondható muffint fogyaszthattak el, a harmadik társaság, pedig az előző két "menüt" ette vegyesen, fele-fele arányban. A magkeverék sótlan és többnyire pörköletlen mandulából, pisztáciából, dióból, pekándióból, amerikai mogyoróból, földimogyoróból, kesudióból és makadámdióból állt. A muffinok tésztáját egészséges összetevők alkották: teljes kiőrlésű lisztből készült, cukor helyett, pedig almakoncentrátummal édesítették. Proteintartalma a hozzáadott tojásfehérje és zsírszegény tejpor miatt szinte megegyezett a csonthéjasokéval, míg a magkeverék egyszeresen telítetlen zsírsavaiból származó kalóriatartalma nagyjából a sütemények szénhidrátjainak kalóriatartalmával volt egyensúlyban. Ezt követően a résztvevőket 90 napos, diabéteszeseknek ajánlott diétára fogták, amely mellett folyamatosan szedniük kellett a gyógyszerüket is.
Olajos magvakkal jobban kordában tartható a kórAz étrend kiegészítőként magokat fogyasztóknál jobb eredményeket mutattak ki mind a vércukor, mind az LDL-koleszterin (az ún. "rossz koleszterin") szintjében, mint a másik két csoport tagjainál. A kutatók a vizsgálat során elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogyan változik a vérben a hemoglobin glükózzal kapcsolt formájának mennyisége. Az úgynevezett glikohemoglobin szintjének csökkenése a magkeveréket fogyasztó csoportban jelentősen nagyobb volt, mint a másik két csoportban. Az LDL-koleszterin szintjének csökkenése ugyancsak látványosan nagyobb volt azoknál, akik magvakat ettek sütemény helyett. "Nem kétséges, hogy a sótlan, nyers, esetleg pörkölt magvak mind a vércukor, mind a vérzsír szintjének szabályozására kedvezően hatnak. Jelentőségük az lehet, hogy a 2-es típusú cukorbetegek diétájában a növényi olaj- és proteinbevitel növelésével súlygyarapodás nélkül (esetleg súlycsökkenést elérve) lehet hatékonyabban kontrollálni a betegséget" - olvasható a Torontói Egyetemnek a vizsgálatról szóló sajtóközleményében. A kutatás eredményei a Diabetes Care című szaklap augusztusi számában jelennek meg.
Forrás: origo.hu
A glikémiás index azt jelöli, hogy az étel mennyire emeli meg a vércukorszintet. A magas érték azt jelenti, hogy az ételt gyorsan megemésztjük, ami miatt erőteljesen ingadozik a vérben a glükóz mennyisége. Az alacsony indexűek viszont fokozatosan emelik meg a cukor és az inzulin szintjét, így sokkal egészségesebbek, különösen a cukorbetegek számára. Kantha Shelke és Richard Mattes vizsgálataik során arra összpontosítottak, hogy az alacsony glikémiás indexű mandula reggelire történő fogyasztása milyen előnyökkel jár. A Journal of Nutrition and Metabolism című folyóiratban tavaly megjelent cikke szerint kutatásuk résztvevői, akik a reggelije egész mandulát is tartalmazott, később éheztek meg, és vércukorszintjük alacsonyabb maradt reggeli és ebéd után. A kutatók szerint ha az étrendbe ilyen lassan felszívódó szénhidrát kerül, az emberek spontán kevesebbet esznek a nap hátralevő részében. Mattes hozzátette azt is, hogy bár a kalóriamennyiséget is figyelembe kell venni a diéta összeállítása során, de a mandula kisebb mennyiségben nem befolyásolja a testsúlyt.
Az alacsony glikémiás index mellett még fontos lenne, hogy a reggeli ízletes, hordozható, kellemes állagú, laktató, költségtakarékos legyen, lehetőleg ne olajban sült összetevőkből álljon. Shelke szerint „ez magasra teszi a mércét az élelmiszergyártók számára”, illetve „kreativitást és szakértelmet igényel.” Bár kihívást az előírások jelentenek, nagyon megérné ilyen termékeket kifejleszteni a rengeteg cukorbeteg miatt: becslések szerint 2030-ra a lakosság több mint 16 százaléka szenved majd vércukor-problémáktól. „A legtöbb kockázati tényező módosítható és karban tartható. A cukorbetegséget megelőző állapot teljesen visszafordítható, és így megelőzhető a baj kialakulása. Az étel az oka az egésznek, de pont ebben rejlik a megoldás kulcsa is” – fejtette ki Shelke.
Forrás: vital.hu
További cikkeink: Fruktozán szirup ( frukto-oligoszacharid ) Banting növényi tabletta és por
Kód: F02 OETI: 9868/2011.
Carb blocker kapszula fő összetevői: - Fehér vesebab kivonat - Száraz koffein Kína néhány tartományában, ahol az emberek nagyon egészségesek, vékonyak és hosszú életűek, a fehér vesebab a mindennapi étrendjük részét képezi. A carb blocker az elfogyasztott szénhidrát felesleges részét a test cukorra bontja le, és zsírként tárolja. Hogy megállítsuk ezt a folyamatot, a legjobb módszer, ha késleltetjük a keményítő megemésztését és felszívódását.
Megakadályozva az alfa-amiláz működésbe lépését a fehér vesebab kivonat azt eredményezi, hogy a keményítő emésztetlenül halad át a szervezeten. Így kevesebb kalória épül be, ezzel segítve a fogyást.
A Carb Blocker kapszula fő hatásai:
A Carb Blocker kapszula ajánlott adagolása: 1 kapszula naponta kétszer, 15 perccel étkezés előtt, vízzel bevéve
Anyagcsere (metabolizmus) alatt értjük mindazokat a kémiai reakciókat, biokémiai folyamatokat, melyek során a szervezetbe bekerülő, vagy ott raktározódó anyagok lebomlanak, energiát termelnek, illetve egymásba átalakulnak (pl. a felesleges szénhidrátból zsiradék lesz), azaz új anyagok szintetizálódnak belőlük. Anabolizmus és katabolizmusAz anyagcsere egyensúlya az építő (anabolizmus, szintézis), és a lebontó folyamatok (katabolizmus) egymáshoz való viszonyán alapul. Fejlődő, fiatal sejtekben az anabolikus folyamatok dominálnak a katabolikus folyamatokhoz képest. Az anabolizmus során egyszerű vegyületekből, például öt és hat szénatomos cukrokból, aminosavakból, zsírsavakból összetett makromolekulák (poliszacharidok, fehérjék, nukleinsavak) képződnek. A katabolikus reakciókban a táplálék molekulái (szénhidrátok, fehérjék és zsírok) vagy a tárolt tartalékok bomlanak le, amelyek szintén szénhidrátok (glükogén), fehérjék és zsírok. Az építő folyamatokhoz, azaz a környezetből felvett anyagok sejtekbe épüléséhez általában energiára van szükség, míg a lebontó folyamatok során egyrészt hasznosítható építőkövek jönnek létre, másrészt energia termelődik. Az anyagcsere-folyamatokban a különféle enzimeknek (biokatalizátoroknak) meghatározó szerepük van. Az anyagcsere szerepeBiológiai energia felhasználásával történik többek között az enzimek, a hormonok, és a vér képzése, a sejtek lebontása és újraképzése; az állandó testhőmérséklet, a szervezetben lezajló folyamatok egyensúlyának, működésének fenntartása. Energia szükséges ahhoz is, hogy mozogni tudjunk, elvégezzük megszokott tevékenységünket, dolgozzunk, sportoljunk, szervezetünk megvédje magát a különböző külső, belső behatásoktól, ártalmaktól, vagy ha már megtörtént a megbetegedés, akkor a gyógyulási folyamathoz. Egyszóval az anyagcsere az életfolyamatok (gondolkodás, mozgás, légzés, keringés, emésztés, kiválasztás, stb.) fenntartásához és zavartalan működéséhez, azaz az életfunkciók biztosításához nélkülözhetetlen „biológiai” energia előállításáért felelős folyamat. Az alapanyagcsereAz alapanyagcsere (BMR, Basal Metabolic Rate) az a minimális energiafogyasztás, amelyet nyugalomban levő, nem alvó, gyógyszeresen nem befolyásolt emberben mérhetünk. Pontosabban megfogalmazva az, az energiamennyiség, amely az alap életfolyamatok fenntartásához szükséges, ha az egyén teljes fizikai és szellemi nyugalmi állapotban van legalább 12 órával az utolsó étkezés után, semleges külső hőmérsékleten. (A nyugalmi anyagcsere – RMR, Resting Metabolic Rate – viszont a nap bármely időszakában mérhető, 3-4 órával az utolsó étkezést követően. A nyugalmi anyagcsere az anyagcserénél kb. 3-5%-kal nagyobb értéket mutat.) Az alapanyagcserének biztosítania kell az alap életfunkciókat, azaz a szívműködést, a légzést, a testhőmérsékletet, az izomtónust, az iontranszportot, idegi működéseket. Ez a teljes energiaszükséglet kb. 60-70%-a. Nem is gondolnánk, hogy mindebből az öt legnagyobb energiafelhasználással működő szervünk – a máj, az agy, a szív, az izomzat, és a vese – mekkora részt követel. Hihetetlen, hogy például az agyunk, ami a teljes testtömegünk mindössze 2%-a, az alapanyagcseréből 20%-ot felhasznál a működéséhez. De ugyanígy meghökkentő adat, hogy a szívünk, ami mindössze kb. 30 dkg, azaz a testünk fél százaléka, 9%-ot igényel az alapanyagcseréből. Fontos megemlítenünk, hogy például az agynak, és a szívnek nincs tartalék tápanyaga, ezért az agy folyamatos glükóz-ellátásra, a szív, pedig zsírsav-ellátásra is szorul. A vázizomzat mozgáskor viszonylag rövid idő alatt felhasználja a glükogéntartalékait, a máj viszont nagyobb glükogénraktárral rendelkezik, illetve tartalékol zsírsavat és trigliceridet is. Anyagcsere a számok nyelvénAz alapanyagcsere mértékét pontosan laboratóriumi körülmények között lehet meghatározni, de egészséges felnőtt embereknél alkalmazhatjuk az alábbi, egyszerűsített kiszámolási módot is:
Azaz például egy 65 kg-os nő alapanyagcseréje 700+(7x65) = 1155 kcal, míg egy 80 kg-os férfi alapanyagcseréje 900+ (10x80) = 1700 kcal megközelítőleg. Természetesen a szervezet teljes energiaszükséglete nagyobb, mint az alapanyagcsere, hiszen a mindennapi életritmusunkhoz más tevékenységekre – például munkavégzés, szórakozás, sportolás, tanulás, stb. – is szükség van. Mindezek figyelembe vételével az egyén napi energiaszükségletét az alapanyagcsere és az eltérő intenzitású fizikai aktivitás közösen határozza meg.
Egészséges egyéneknél normális életkörülmények között a tápanyagok elfogyasztása mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt fedezi a szervezet működéséhez – gyermekeknél a növekedéshez is – szükséges energiamennyiséget, és pótolja azokat a veszteségeket, amelyek a sejtek lebontása (katabolizmus) során keletkeznek. E folyamatok egészséges szervezetben, egyensúlyban vannak. Ha felborul az anyagcsere egyensúlyaAz egyensúly felborulásának oka lehet a bevitel csökkenése, például koplalás/éhezés, a szükséglet betegségek/sérülések, okozta fokozódása, illetve az általuk előidézett kóros metabolizmus, valamint a rendellenes veszteségek növekedése. A leggyakoribb okok és következmények az elhízás, érelmeszesedés, cukorbetegség, magas vérzsírszint, szívbetegségek, hormonháztartási zavarok, melyek esetén felborul az egyensúly, és a kóros állapotot azonnal kezelni kell. A tíz vezető halálok közül öt a nem megfelelő táplálkozással szoros kapcsolatban van (szívkoszorúér-betegség, agyvérzés, cukorbetegség, májbetegség, rák). Az alapanyagcserét befolyásoló tényezőkA legfontosabb tényezők, közé tartozik a kor, a nem, a táplálkozás, a külső hőmérséklet, a hormonális folyamatok, az emésztés, a megváltozott állapotok (pl.: terhesség, magas láz, égés, serdülőkor, stb.), közvetetten a fizikai aktivitás, az élvezeti cikkek. Gyermekekben még nagy az energiaszükséglet a növekedés miatt, azonban az életkor előrehaladtával, különösen 35 év felett már fokozatosan csökken az alapanyagcsere, aminek egyik oka az izomszövet folyamatos csökkenése, az anyagcsere lassulása. Ahhoz, hogy megőrizzük korábbi testsúlyunkat, kevesebb energia bevitele vagy több energia felhasználása szükséges. Hőszabályozásnak nevezik azoknak az életfolyamatoknak az összességét, amelyek az emberek belső szerveinek, ill. a keringő vérnek a hőmérsékletét a változó környezeti hőmérséklet ellenére állandósítják. A hőszabályozás a hőtermelésen és a hőleadáson keresztül valósul meg. A hőtermelés az anyagcsere-folyamatok lebontó tevékenységének az eredménye, különösen jelentős ebben a folyamatban a vázizomzat hőtermelése. A hőleadás fizikai folyamatok útján valósul meg, melyben jelentős szerepe van a bőrnek, a verejtékmirigyeknek, és a légzőszerveknek. Az alacsonyabb külső hőmérséklet serkentőleg hat az alapanyagcserére, mivel hatására fokozódik a hőtermelés. Az anyagcserét fokozó tényezőkA férfiaknak az izomszövet nagyobb tömege, a zsírszövet viszonylag kisebb aránya, illetve a férfi nemi hormonok jelenléte miatt mintegy 5-10%-kal nagyobb az alapanyagcseréjük, mint az azonos tömegű és testmagasságú nőknek. A nagyobb testfelszín – a testmagassággal összefüggésben – szintén befolyásolja a metabolizmust. Nagyobb testfelszín esetén intenzívebb az alapanyagcsere a fokozott hőleadás következményeként. Az is ismert, hogy minél kisebb a szervezetben a zsírszövet aránya, annál nagyobb az alapanyagcsere. Ezért kellene inkább megelőzni az elhízást, azaz a zsírszövetek aránytalan felszaporodását, mint folyamatos, kudarcokkal tarkított fogyókúrákat folytatni Az aktív, rendszeres mozgás közvetetten növeli az alapanyagcserét. Rendszeres fizikai aktivitás esetén ugyanis nő az izomszövet tömege, mindemellett az izommunka olyan hormonális és idegi változást indukál, ami fokozza az alapanyagcserét. Megfigyelték azt is, hogy egy aktív sportolónak kb. 5%-kal nagyobb az alapanyagcseréje, mint az azonos nemű, testmagasságú és testtömegű inaktív személynek, különböző mértékű terhelésnél ugyanis eltérő a felhasznált energia és a tápanyagok mennyisége. A testmozgás hosszú távú hatásai közül a legfontosabbak a következők: csökken a zsírszövet mennyisége, nő az izomerő; csökken a vérzsír és a „rossz” koleszterin szintje, a „jó” koleszteriné pedig nő; csökken a vérnyomás, a testsúly, a cukorbetegség és a szívbetegségek kockázata (utóbbi akár 45%-kal); erősödik az immunrendszer, fokozódik az étvágy; csökken a csontritkulás kockázata, és a testmozgás segít az Alzheimer-kór megelőzésében is. Egyes hormonok is komoly hatással vannak az anyagcserére, például a pajzsmirigy-hormon (a tiroxin), az adrenalin és a férfi hormonok fokozzák azt. A megváltozott állapotok, például a terhesség, vérzés, műtét, betegségek szintén rövidebb-hosszabb ideig 5-50 % közötti mértékig fokozhatják az alapanyagcserét. Az anyagcsere-folyamatok teszik lehetővé az életet. Szervezetünk, mint egy tökéletesen működő gépezet precízen szabályozza a folyamatokat, alkalmazkodik a változásokhoz. A szabályszerűségek ismerete azért hasznos, mert segítségükkel képesek vagyunk úgy táplálkozni és tevékenykedni, hogy elkerüljük a betegségekhez vezető tartós túlkapásokat, aránytalanságokat.
Forrás: Táplálkozási Akadémia Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége, vital.hu
További cikkeink: Vér energia Körforgás Stimuláló Berendezés
|
||||||||||||||||||||||
Az olajos magvak rendszeres fogyasztása kedvezően befolyásolja a 2-es típusú cukorbetegek állapotát, akár a betegség szövődményeinek kialakulását is megelőzheti - állítják a Torontói Egyetem és a St Michael's Kórház kutatói egy közelmúltban végzett vizsgálat eredményei alapján.
Szakértők szerint a reggelire fogyasztott alacsony glikémiás indexű (GI) ételek, például a mandula nem csak délelőtt, de a következő étkezés után is segítenek megelőzni a vércukorszint megugrását, illetve fokozzák a jóllakottság és telítettség érzését, amitől kisebb a túlevés veszélye.
Mattes és Shelke egyaránt hangsúlyozta, mennyire fontos az egészséges testsúly és vércukorszint megtartásához a tápanyagban dús, alacsony glikémiás indexű reggeli. Egy 2009-es kutatásból kiderült, hogy az emberek nagyjából 30 százaléka heti 1-3 alkalommal elblicceli a reggelit. Akik mégis asztalhoz ülnek, azoknál a legnépszerűbb a gabonapehely (83 százalék), melyet a tojás követett a listán (71 százalék).
Anyagcseréje mindenkinek van, nap, mint nap szóba is kerül, legtöbben azonban mégis kevéssé vagyunk tisztába pontos működésével, és gyakran keverjük az anyagcsere, az emésztés és a felszívódás fogalmát.