Független tanácsadó honlapja.

 

 

rezisztens

CsirkehúsA szakértők sokáig úgy vélték, hogy a húgyúti fertőzéseket az érintett személy saját baktériumai okozzák, egy kanadai vizsgálat azonban azt állítja, hogy a betegségek forrása az esetek nagy részében a csirkehús, illetve maguk az állatok.

A húgyúti fertőzések 85%-át E. Coli baktériumok okozzák, derült ki az Egyesül Államok Betegségfelügyeleti és -megelőzési Központ tanulmányából, amelynek készítői ilyen E. Coli baktériumok génállományát vetették össze a csirke-, marha- és disznóhúsból származó E. Coli baktériumokéval. A szakemberek a csirkékből származó minták esetében egyezést találtak, és feltételezéseik szerint az emberi fertőzések forrásai közvetlenül a csirkék lehetnek, és nem az élelmiszer-feldolgozás során bekövetkező emberi fertőzés.

A baromfik a húgyúti és más fertőzések hátterében álló E. Coli baktériumok hordozói lehetnek, állítja az Emerging Infectious Diseases című lapban megjelent tanulmány egyik szerzője, Amee Manges, a montreali McGill Egyetem munkatársa. A szakember szerint az antibiotikumoknak az állattartás és a húsfeldolgozás során történő helytelen és túlzott mértékű használata hozzájárul az E. Coli elszaporodásához és rezisztenssé válásához.

Dr. Philip Tierno, a New York-i Egyetem Langone Orvosi Központjának munkatársa szerint nem meglepő, hogy a csirkehús okolható a húgyúti és egyéb fertőzésekért. Véleménye szerint a legjobb védekezés a megfelelő higiénia, mivel ezzel számos fertőzés kivédhető. Fontos az alapos kézmosás, illetve a konyhapult megfelelő tisztán tartása is. Kerüljük továbbá a nyers húsok fogyasztását, a zöldségeket, pedig alaposan mossuk meg.

Dr. Elizabeth Kavaler, a New York-i Lenox Hill Kórház urológusa hozzátette, noha valóban fontos a higiénia, nem árt tudni, hogy az E. Coli bárhol felbukkanhat. A húgyúti fertőzések ellen ezért a legjobb védelem a testmozgás, az egészséges étkezés és a megfelelő mennyiségű alvás, mert ezáltal erősödik az immunrendszerünk.

 

Forrás: vital.hu

 

További cikkeink:

Gyümölcs és zöldség tisztító készülék

Cordyceps kapszula

 

 

Szuper baktériumKorunk embere hajlamos azt gondolni, hogy legyőztük a káros baktériumokat az antibiotikumok sokaságával.

A valóságban, pedig az orvosok és a tudósok manapság attól tartanak, hogy az úgynevezett „szuperbaktériumok” világméretű terjedése az antibiotikumok előtti érába taszíthatja újra az emberiséget, amikor banális fertőzések nem kezelhetők, rutin műtétek és beavatkozások életveszélyesek lehetnek.

 

A jéghegy csúcsa

Magyarországon évente több száz ember halálát okozzák a „multirezisztens baktériumok”.  Tavaly - az ÁNTSZ adatai szerint - mintegy 2500 multirezisztens kórokozó által okozott fertőzést jelentettek, amelynek következtében 700-an haltak meg - mondta el Prof. Balázs Csaba, a Budai Endokrinközpont immunológus, endokrinológus orvosa.

Ezek a számok azonban nem feltétlenül tükrözik a valós helyzetet, mert bár 2006 második felétől a kórházak kötelesek jelenteni a fertőzéseket, nem minden egészségügyi intézmény teszi ezt meg. Ráadásul a multirezisztens kórokozók jelenlétét az emberi szervezetben csak mikrobiológiai mintavétellel lehet kimutatni, ám ezek drágák, ezért nem túl gyakoriak a magyar kórházakban. A bejelentett esetek száma így is körülbelül harminc százalékkal nő évente. Máshol sem jobb a helyzet: becslések szerint az Európai Unióban évente 400 ezren fertőződnek meg antibiotikum rezisztens baktériumok által, főként kórházakban, több mint 25 ezer ember esetében, pedig végzetesnek bizonyulnak a fertőzések.

Bőrön át is behatolnak

A legtöbb esetért Magyarországon is a MRSA a felelős. Az MRSA (vagyis a methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus) egyike az úgynevezett szuperbaktériumoknak, melyek a legtöbb, vagy éppen majdnem az összes ismert antibiotikummal szemben ellenállók. Az MRSA a „sima” Staphylococcus aureusból fejlődött ki, amely a felnőttek harminc százalékánál előfordul anélkül, hogy gondot okozna, s ha mégis megbetegít, akkor jól kezelhető antibiotikumokkal.

A baktérium rezisztens változata annál több problémát okoz világszerte, főként kórházi környezetben, ahol sok legyengült immunrendszerű ember gyűlik össze zárt helyen.

A sokszor nem megfelelő kórházi higiénés viszonyok, a zsúfoltság és a személyzet túlterheltsége is kedvez a szaporodásuknak. Kedvelt  helyük az intenzív osztály és a sebészet, ahol leginkább a sebeken keresztül vagy valamilyen eszköz (például katéter) révén kerülnek a szervezetbe, de a bőrön át is bejuthatnak.

Az MRSA egyik változata ugyanakkor már évek óta terjed a kórházakon kívül is, egyelőre elsősorban főleg zárt közösségekben - például iskolákban, börtönökben, laktanyákban, vallási közösségekben, hajléktalanszállókon - bukkan fel. Ez a variáns kórházi változataival szemben egyelőre jobban kezelhető, mivel kevesebb gyógyszernek áll ellen. Kérdés, hogy meddig.

Az MRSA azonban csak az egyik - bár leggyakoribb - tagja a rezisztens baktériumok egyre bővülő, hatalmas táborának. Nem kevésbé veszélyesek például az E. coli, a Klebsiella pneumoniae vagy a Clostridium difficile rezisztens törzsei. Ráadásul keveset beszélnek itthon arról, hogy nálunk is egyre jobban terjednek a gyógyszerekre rezisztens TBC baktériumok.

Minta országok és lemaradók

Az Európai Unió 2002-ben ajánlásokat fogalmazott meg a multirezisztens baktériumokkal szembeni küzdelemre, de az ajánlások betartása nem kötelező. Több tagállam - köztük Magyarország - nem tartja be maradéktalanul az antibiotikumok racionális, óvatos alkalmazásával kapcsolatos ajánlásokat. Átfogó nemzeti programokra lenne szükség, amely tartalmazza a mikrobiológiai vizsgálatok növelését, a fertőzések felügyeleti rendszerének fejlesztését. Az ilyen programok bizonyítottan 30-50 százalékkal csökkentik a kórházi fertőzéseket, és igen jelentős mértékben visszaszorítják a multirezisztens kórokozókat. Svédország például mintaszerűen jár el ezen a téren: az állam szorosan felügyeli a kialakuló új fertőzéseket, és szükség esetén joga van rendelkezni. Ez azt jelenti, hogy ha megjelenik egy rezisztens törzs, azonnal szigorú receptírási szabályokat vezetnek be. Így lehet az, hogy Svédországban a Staphylococcus-fertőzések alig két százaléka rezisztens, míg az Egyesült Államokban ez hatvan, Magyarországon, pedig 25 százalék.

Hogyan védekezzünk a szuperbaktériumok ellen?

A rezisztencia kialakulásáról mi tehetnünk leginkább, mivel akkor is antibiotikumot adunk, esetleg szedünk, amikor ennek nem áll fenn a javallata (például vírus-fertőzések esetén.) A feleslegesen felírt vagy helytelenül használt antibiotikumok tömegéért viszont „hálásak” a mikrobák, mert könnyedén ellenállóvá válnak egy-egy gyógyszerrel szemben. A rezisztencia felgyorsulásának másik oka, hogy gyakran az élelmiszerekbe (például a húsokba) is kerülnek antibiotikumok.

-Ne forszírozzuk tehát az orvosnál az antibiotikumok felírását, különösen influenza vagy megfázás esetén. Megelőzésként semmiképp se szedjünk antibiotikumot!

-Ha azonban az orvos antibiotikumot ír fel, az utasításoknak megfelelően - úgy és annyi ideig - kell szedni, ahogy az orvos előírja; az antibiotikum kúra nem szakítható meg akkor sem, ha már nem lázas az ember, vagy már jobban érzi magát.

-Ha nem hat az antibiotikum, az újabb kúra előtt mikrobiológiai és egyéb vizsgálatokra, illetve infektológiai konzultációra szóló beutalót kell kérni az orvostól.

-Ügyelni kell az alapvető higiénére. Gyakran kell kezet mosni, különösen, ha hazaérnek bárhonnan, WC-használat után, ételkészítéskor, étkezéskor, a háziállatok gondozása után (az állatok gyakran hordozói a multirezisztens kórokozóknak). A beteg kérje, hogy az orvos is mossa meg a kezét, mielőtt megvizsgálná, még akkor is, ha a magyar orvos-beteg viszonyrendszerben ez elég szokatlannak tűnhet.

-Erősítsük az immunrendszerünket. Alapvető dolog - és ezzel az orvosok sem számolnak gyakorta -, hogy a kórokozókat végeredményben nem az antibiotikumok pusztítják el, hanem a szervezet immunrendszere.

 

Forrás: endokrinkozpont.hu, napidoktor.hu

 

További cikkeink:

Cordyceps kapszula

Gyümölcs és zöldség tisztító készülék

 

 

BaktériumokAz antibiotikumokkal kapcsolatos kezdeti lelkesedés után hamar kiderült, hogy gátlástalan használatukból komoly bajok származhatnak, mert ellenálló baktériumtörzsek alakulnak ki.

Mára a baktériumok lényegében bekerítették az emberiséget: belátható időn belül hatástalanná válhat az összes baktériumellenes gyógyszer, a fejlesztésben, pedig egy évtizedes lemaradás alakult ki.

 

1967-ben az Egyesült Államok tiszti főorvosa bejelentette: a védőoltásoknak és az antibiotikumoknak hála, az emberiség végső győzelmet aratott a fertőző betegségek felett, és ideje minden erőnket a rák elleni küzdelemre összpontosítani.

Valóban kevés gyógyszercsoportnak köszönhet annyit az emberiség, mint az antibiotikumoknak. Használatuk nyomán számos rettegett és pusztító kór eltűnt vagy futó kellemetlenséggé szelídült, a fertőző betegségek, pedig összességükben jelentősen hátraszorultak a fejlett világ halálozási statisztikáiban.

Járványügyi szakemberek legsötétebb próféciái

antibiotikumnegatív megítélése. Még ha az ellenük irányuló támadások tudományosan nem mindig megalapozottak is, az sajnos kétségtelenül igaz, hogy az antibiotikumok tömeges léptékű - és az esetek nagy hányadában indokolatlan, illetve nyakló nélküli - használata komoly veszélyeket zúdított az emberiségre.

Ezek közül nem is az egyes egyéneket érintő potenciális egészségkárosodások - például gyógyszerallergiák vagy a természetes baktériumflóra egyensúlyának felborulása - a legriasztóbbak, bár ezek jelentősége sem elhanyagolható. Sokkal nyugtalanítóbb és a társadalom egészét érintő probléma az antibiotikumoknak ellenálló baktériumtörzsek térhódítása. E "szuperbaktériumok" egyre inkább kitörnek a kifejlődésük melegágyául szolgáló kórházi környezetből, és talán csak idő kérdése, hogy világméretű pusztítás képében teljesítsék be a járványügyi szakemberek legsötétebb próféciáit.

Rezisztens törzsek évmilliók óta léteznek

Az antibiotikumok diadalmenete a II. világháború után kezdődött (az előzményekről lásd keretes írásunkat). A penicillint úgy vették, mint a cukrot - szó szerint, hiszen az USA-ban évekig nem is volt vényköteles. Az iparág robbanásszerűen fejlődött, évről évre új vegyületekkel álltak elő a gyógyszergyárak, az 1950-es évek elejétől pedig az antibiotikumok alkalmazását kiterjesztették a tenyészállatokra: a szereket a takarmányhoz keverve jelentős hozamnövekedést vártak a vágóállatokat pusztító fertőző betegségek leküzdésétől.

A penicillin felfedezője, Alexander Fleming már egy 1945-ös sajtóinterjúban előrejelezte, hogy az antibiotikumok gátlástalan használata nyomán a szereknek ellenálló baktériumtörzsek fognak feltűnni. Jóslata a vártnál is hamarabb beigazolódott: 1946-ban már betegek sokaságából izoláltak penicillinrezisztens baktériumokat.

A jelenség nemcsak logikus, de egyenesen elkerülhetetlen: az antibiotikumok olyan erős szelekciós nyomást gyakorolnak a kezelt baktériumokra, hogy szabályosan kikényszerítik a kezelést túlélő genetikai változatok kifejlődését. Ráadásul rezisztens baktériumok már jóval az ember előtt is léteztek: a penicillint és rokonait hatástalanító béta-laktamáz enzim bizonyíthatóan legalább tízmillió éves, amerikai kutatók pedig egy, a külvilágtól több mint 2 millió éve elzárt barlangrendszerben nagyszámú baktériumkolóniát azonosítottak, amelyek rezisztensek egy sor emberi gyógyításban használt antibiotikummal szemben.

Ez nem meglepő, hiszen a baktériumok évtízmilliók óta használják ezeket a vegyületeket egymással vívott harcaikban, és a támadóknak egyben az ellenszert is ki kellett fejleszteniük, különben saját magukat is megmérgezték volna. Ugyanakkor a rezisztenciáért felelős gének ősi volta az emberiség számára azt a kényelmetlen üzenetet hordozza, hogy bármilyen új antibiotikummal rukkolnak is elő a gyógyszergyárak, ha az csak egy kicsit is hasonlít a természetben előfordulókhoz, már az első tabletta lenyelésekor ott várakozik a Föld valamely szegletében egy annak ellenálló mikroba.

Fegyverkezési verseny

Ahányféle módon próbálja az ember kicselezni a baktériumokat, ők annyiféleképpen térnek ki a csapások elől. Ha az őket védő sejtfal felépítését gátolják a kutatók, a baktériumok megváltoztatják sejtfaluk szerkezetét. Ha fehérjéik vagy DNS-ük szintézisét blokkolják, olyan enzimváltozatokkal állnak elő, amelyekhez a gyógyszer nem képes hozzákötődni. Megelőző csapásokat is előszeretettel alkalmaznak: sokan rendelkeznek olyan enzimekkel - mint pl. a fentebb említett béta-laktamázzal -, amelyek lebontják az antibiotikumot, mielőtt hatását kifejtené; megint mások pumpafehérjéket működtetnek, amelyek eleve kitessékelik a gyógyszert a baktériumsejtből. A legarcátlanabb baktériumok egyenesen élelemnek tekintik az eléjük vetett mérget.

A helyzetet nagyban súlyosbítja, hogy a rezisztenciáért felelős gének leggyakrabban ún. mobilis genetikai elemeken csoportosulnak. Ezeket a baktériumok nemcsak utódaiknak, hanem szinte bármilyen útjukba eső baktériumnak képesek átadni, az sem szükséges, hogy a partner azonos fajú vagy közeli rokon legyen. Ez a fajta információáramlás, amelyet a tudósok horizontális géntranszfernek neveznek, a rezisztencia-gének szédületes sebességű terjedését teszi lehetővé.

Ez azt is jelenti, hogy a rezisztencia akadály nélkül terjedhet állati kórokozókról az emberiekre, hiszen ezek gyakran egymás közeli rokonai. Márpedig a tenyészállatok nem-terápiás, hozamnövelési céllal történő antibiotikum-kezelése - ami az USA-ban mindmáig gyakorlat, és az EU-ban is csak 2006-ban tiltották be véglegesen - tömegével termelte ki a legváltozatosabb szerekkel szemben rezisztens törzseket, különösen azért, mert az ilyenkor alkalmazott viszonylag alacsony dózisok kifejezetten kedveznek az újabb genetikai változatok megjelenésének és szétterjedésének. Ráadásul a mobilis genetikai elemeken legtöbbször több rezisztenciagén is található, így egyetlen génátadási esemény egyszerre több gyógyszerrel, gyógyszercsaláddal szemben teszi ellenállóvá a befogadót.

Felelőtlen túlhasználat

Mára lényegében az emberiséget a baktériumok bekerítették. Az 1960-as évek óta egyre szaporodó ütemben tűnnek fel az egy-egy antibiotikumcsaládra érzéketlen baktériumtörzsek, újabban pedig egyre-másra ütik fel a fejüket a többféle, szélsőséges esetben valamennyi ismert antibiotikummal szemben rezisztens kórokozók. Egy ilyen "szuperbaktériummal" való találkozás - különösen egy legyengült, fertőzésre fogékony szervezet számára - a halálos ítélettel lehet egyenértékű.

Míg a legismertebb ellenálló baktériumtípusok, mint a Staphylococcus aureus penicillinre, meticillinre vagy vankomicinre érzéketlen változatai eleinte csak kórházakban okoztak járványokat (ahol a legtöbb antibiotikum fogy, és ahol sok beteg ember van összezárva), ma már nem ritka, hogy amúgy egészséges emberek bőrfertőzéseiből is rezisztens törzseket izolálnak.

A kialakult helyzetért távolról sem csak az állattenyésztők okolhatók. Amint arra november 18-án az európai antibiotikum-nap alkalmából tartott sajtótájékoztatón az ÁNTSZ szakértői is felhívták a figyelmet, az antibiotikumok felelőtlen túlhasználatában a legnagyobb felelősség az orvosokat terheli. Rendkívül gyakori jelenség, hogy vírusok okozta - jellemzően felső légúti - fertőző betegségeket az orvosok felületes diagnózis alapján, indokolatlanul antibiotikummal kezelnek. Bár egyes esetekben a kórokozó azonosítása csakugyan problematikus, akad, aki a tünetek alapos áttekintése nélkül, esetleg a felülfertőződéstől, szövődményektől tartva a teljesen egyértelmű vírusfertőzésekre is antibiotikumot ír - holott köztudott, hogy az antibakteriális szerek a vírusokkal szemben teljességgel hatástalanok.

Persze a pácienseknek is van szerepük. Némelyikük szinte kiköveteli a receptet, hiába próbálja győzködni az orvos, hogy a náthája pár napon belül magától is elmúlna. A legrosszabb, ha a beteg a saját szakállára kezeli magát az otthon így-úgy elfekvő, például másnak felírt antibiotikummal, vagy épp ellenkezőleg: amikor már jól érzi magát, a kellős közepén abbahagyja az orvos által előírt kúrát. Mind a felesleges antibiotikum kapkodás, mind az indokolt, ám időnek előtte félbeszakított kezelés nagyon kedvez a rezisztens baktériumok kialakulásának.

Kitörési lehetőségek

Az ÁNTSZ szakemberei - az USA és az EU szakmai állásfoglalásaival egybehangzóan - mindenekelőtt az antibiotikumok jóval felelősségteljesebb használatára szólítanak fel orvosokat és betegeket egyaránt.

Abban nem igazán lehet reménykedni, hogy a most piacon lévő, a rezisztencia miatt fokozatosan elértéktelenített antibiotikumok helyébe a közeljövőben újak lépnek. A nagy gyógyszer gyártók ugyanis majdhogynem letettek az antibiotikumok fejlesztéséről - részben a rendkívül nehezen megugorható engedélyezési követelmények miatt, részben mert forrásaikat a profitábilisabb, nagyobb betegcsoportnak eladható szerek, például a koleszterinszint- vagy vérnyomáscsökkentők fejlesztése felé csoportosították át. Most meg már szinte késő észbe kapni: a ma legígéretesebb gyógyszerjelöltjei is leghamarabb tíz év múlva kerülhetnek a polcokra.

Amíg ezt az évtizedes "fejlesztési rést" a gyógyszeripar át nem hidalja, a biológusoknak más megközelítések után kell nézniük. Egyesek szerint a baktériumok génállományában kellene kutakodni antibiotikum gyártó enzimek után. Mások szerint érdemes teljesen elfordulni az antibiotikumoktól, és olyan, gyökeresen más - bár a kutatás számára nem ismeretlen - terápiás módokkal próbálkozni, mint a baktérium gátló ellenanyagokkal operáló immunterápia vagy a baktériumokat pusztító vírusok, a bakteriofágok bevetése. A legjobban talán az lenne, ha minden lehetséges irányban elindulnának a kutatások, hiszen az óra egyre hangosabban ketyeg, és az idő nem az emberiségnek dolgozik.

 

Forrás: origo.hu

 

További cikkeink:

Cordyceps kapszula

Ózonizátor

 

 

szuperbaktérium - nikotinamidHatásos lehet az antibiotikumokkal szemben ellenálló, ún. szuperbaktériumok ellen a B3 vitamin- állítja egy új tanulmány.

Egy új tanulmány eredményei szerint a nikotinamid, vagy ismertebb nevén a B3 vitamin sikerrel veheti fel a harcot az antibiotikumokkal szemben ellenálló baktériumok ellen. A felfedezés azért különösen nagy jelentőségű, mivel a gyors ütemben terjedő és megjelenő szuperbaktériumok globálisan egyre növekvő fenyegetést jelentenek az egészségre.

A Cedars-Sinai Orvosi Központ, az Oregoni Állami Egyetem Linus Pauling Intézete és a Los Angeles-i Kalifornia Egyetem (UCLA) közös kutatómunkája során a tudósok megállapították, hogy a nikotinamid, vagyis a B3 vitamin csaknem ezerszeresére növelte az immunsejtek azon képességét, amivel elpusztíthatják az antibiotikumokkal szemben rezisztens szuperbaktériumokat. - A kutatás egy teljesen új utat nyit meg a szuperbaktériumok elleni küzdelemben. Az eredmények rendkívül jelentősnek bizonyultak, még akkor is, ha tudjuk, hogy az emberi kísérleteket egyelőre még el sem kezdhettük. Az antibiotikumok valóságos csodaszereknek számítanak, de a baktériumok idővel egyre ellenállóbakká válnak a gyógyszerekkel szemben, különösen a Staphylococcus aureus. A B3 vitamin és az antibiotikumok megfelelő kombinációjával azonban kezelhetővé válhat a potenciálisan halálos sztafilokokkusz fertőzés is – jelentette ki Adrian Gombart, a Linus Pauling Intézet docense.

A kutatók megállapították, hogy a nikotinamid klinikai dózisa megnövelte a „neutrofilok”, a fehérvérsejt egy specializált típusának számát és hatékonyságát, melyek képesek elpusztítani és felfalni az ártalmas baktériumokat. A további kutatások arra az eredményre jutottak, hogy a nikotinamid képes lehet bizonyos antimikrobiális gének „bekapcsolására”, amelyek megnövelhetik az immunsejtek hatékonyságát, aminek következtében elpusztíthatják a szuperbaktériumokat - mondta Dr. George Liu, a Cedars-Sinai Orvosi Központ kutatója, a fertőzéses megbetegedések szakértője. A kutatás eredményeit a Journal of Clinical Investigation című orvostudományi szakfolyóiratban publikálták.

 

Forrás: vital.hu

 

További cikkeink:

Cordyceps kapszula

Ózonizátor

 

 
ElsőElőző12TovábbUtolsó