emésztés
| ||||||||||||||||||||||||||||||
|
Kód: F02 OETI: 9868/2011.
Carb blocker kapszula fő összetevői: - Fehér vesebab kivonat - Száraz koffein Kína néhány tartományában, ahol az emberek nagyon egészségesek, vékonyak és hosszú életűek, a fehér vesebab a mindennapi étrendjük részét képezi. A carb blocker az elfogyasztott szénhidrát felesleges részét a test cukorra bontja le, és zsírként tárolja. Hogy megállítsuk ezt a folyamatot, a legjobb módszer, ha késleltetjük a keményítő megemésztését és felszívódását.
Megakadályozva az alfa-amiláz működésbe lépését a fehér vesebab kivonat azt eredményezi, hogy a keményítő emésztetlenül halad át a szervezeten. Így kevesebb kalória épül be, ezzel segítve a fogyást.
A Carb Blocker kapszula fő hatásai:
A Carb Blocker kapszula ajánlott adagolása: 1 kapszula naponta kétszer, 15 perccel étkezés előtt, vízzel bevéve
Kód: A12, A121 OETI: 7161/2010, 7162/2010
A chitosan kapszula biorostok, különböző tengeri rákok páncéljából készül acetilezési eljárással.Ennek eredményeként egy kétkomponensű anyagot nyernek: vízben oldható és nem oldható résszel. A vízben oldható rész az emésztőenzimek hatására lebomlik, és felszívódik kismolekulájú vegyületek formájában, főleg hyaluronsav formájában.
Ennek eredményeként egy kétkomponensű anyagot nyernek: vízben oldható és nem oldható résszel. A vízben oldható rész az emésztőenzimek hatására lebomlik, és felszívódik kismolekulájú vegyületek formájában, főleg hyaluronsav formájában. A másik, vízben oldhatatlan rész megköti a vizet, és gél alakú masszát képez a bélrendszerben, amely mint nagyon erős adszorbens, megtisztítja a beleket a mérgektől.
A Chitosan kapszula hatása: A szervezet sejtjeivel való kölcsönhatásának egyedülálló mechanizmusa, valamint lúgos pH-ja révén a kedvező körülményeket teremthet az aktív limfocitáknak, amelyek az idegen sejtekkel veszik fel a küzdelmet, beleértve a rákos sejteket. Egyidejűleg kiürítheti a szervezetből a mérgeket, így lehetővé teszi az ellenállóképesség erősítését. A második érdeme az, hogy bevonja az érfalakat, és így a daganat áttétei nem tudnak szétszóródni az egész szervezetben.
{youtube}W5kHSDD8W40{/youtube} Mitől halnak meg a rákos daganatban szenvedők?
Az egyik legelterjedtebb és egyik leghatásosabb zsírégető hatású anyag, melyet zsír mágnesnek is neveznek. Egy szenzációsan látványos zsírmegkötő tulajdonságú rost, mely képes arra, hogy megkösse a lipideket a gyomorban, mielőtt bekerülnének az emésztőrendszerbe és ezek után a véráramba. Tehát egyszerűen fogalmazva, a chitosan kapszula úgymond mágnesként magához vonzza a felesleges zsírsavakat és nem engedi felszívódni őket, majd ezek kiürülnek a szervezetből. Nem kevésbé érdekes és fontos, ahogy külsőleg is működik a Chitosan. Égett, vérző sebeket be lehet vonni chitosanos oldattal, bőrbarát vékony hártyát képez a sérült felületen, nem szükséges később eltávolítani azt, mert táplálja a bőr sejtjeit, segítheti a regenerálódását, és megakadályozhatja a hegek keletkezését. Méregtelenítő hatású. A kapszula adagolása: Két kapszulával kezdjük, a vastagbél tisztítása esetén reggel 5-7 óra között, vékonybél esetén 13-15 óra között.
Anyagcsere (metabolizmus) alatt értjük mindazokat a kémiai reakciókat, biokémiai folyamatokat, melyek során a szervezetbe bekerülő, vagy ott raktározódó anyagok lebomlanak, energiát termelnek, illetve egymásba átalakulnak (pl. a felesleges szénhidrátból zsiradék lesz), azaz új anyagok szintetizálódnak belőlük. Anabolizmus és katabolizmusAz anyagcsere egyensúlya az építő (anabolizmus, szintézis), és a lebontó folyamatok (katabolizmus) egymáshoz való viszonyán alapul. Fejlődő, fiatal sejtekben az anabolikus folyamatok dominálnak a katabolikus folyamatokhoz képest. Az anabolizmus során egyszerű vegyületekből, például öt és hat szénatomos cukrokból, aminosavakból, zsírsavakból összetett makromolekulák (poliszacharidok, fehérjék, nukleinsavak) képződnek. A katabolikus reakciókban a táplálék molekulái (szénhidrátok, fehérjék és zsírok) vagy a tárolt tartalékok bomlanak le, amelyek szintén szénhidrátok (glükogén), fehérjék és zsírok. Az építő folyamatokhoz, azaz a környezetből felvett anyagok sejtekbe épüléséhez általában energiára van szükség, míg a lebontó folyamatok során egyrészt hasznosítható építőkövek jönnek létre, másrészt energia termelődik. Az anyagcsere-folyamatokban a különféle enzimeknek (biokatalizátoroknak) meghatározó szerepük van. Az anyagcsere szerepeBiológiai energia felhasználásával történik többek között az enzimek, a hormonok, és a vér képzése, a sejtek lebontása és újraképzése; az állandó testhőmérséklet, a szervezetben lezajló folyamatok egyensúlyának, működésének fenntartása. Energia szükséges ahhoz is, hogy mozogni tudjunk, elvégezzük megszokott tevékenységünket, dolgozzunk, sportoljunk, szervezetünk megvédje magát a különböző külső, belső behatásoktól, ártalmaktól, vagy ha már megtörtént a megbetegedés, akkor a gyógyulási folyamathoz. Egyszóval az anyagcsere az életfolyamatok (gondolkodás, mozgás, légzés, keringés, emésztés, kiválasztás, stb.) fenntartásához és zavartalan működéséhez, azaz az életfunkciók biztosításához nélkülözhetetlen „biológiai” energia előállításáért felelős folyamat. Az alapanyagcsereAz alapanyagcsere (BMR, Basal Metabolic Rate) az a minimális energiafogyasztás, amelyet nyugalomban levő, nem alvó, gyógyszeresen nem befolyásolt emberben mérhetünk. Pontosabban megfogalmazva az, az energiamennyiség, amely az alap életfolyamatok fenntartásához szükséges, ha az egyén teljes fizikai és szellemi nyugalmi állapotban van legalább 12 órával az utolsó étkezés után, semleges külső hőmérsékleten. (A nyugalmi anyagcsere – RMR, Resting Metabolic Rate – viszont a nap bármely időszakában mérhető, 3-4 órával az utolsó étkezést követően. A nyugalmi anyagcsere az anyagcserénél kb. 3-5%-kal nagyobb értéket mutat.) Az alapanyagcserének biztosítania kell az alap életfunkciókat, azaz a szívműködést, a légzést, a testhőmérsékletet, az izomtónust, az iontranszportot, idegi működéseket. Ez a teljes energiaszükséglet kb. 60-70%-a. Nem is gondolnánk, hogy mindebből az öt legnagyobb energiafelhasználással működő szervünk – a máj, az agy, a szív, az izomzat, és a vese – mekkora részt követel. Hihetetlen, hogy például az agyunk, ami a teljes testtömegünk mindössze 2%-a, az alapanyagcseréből 20%-ot felhasznál a működéséhez. De ugyanígy meghökkentő adat, hogy a szívünk, ami mindössze kb. 30 dkg, azaz a testünk fél százaléka, 9%-ot igényel az alapanyagcseréből. Fontos megemlítenünk, hogy például az agynak, és a szívnek nincs tartalék tápanyaga, ezért az agy folyamatos glükóz-ellátásra, a szív, pedig zsírsav-ellátásra is szorul. A vázizomzat mozgáskor viszonylag rövid idő alatt felhasználja a glükogéntartalékait, a máj viszont nagyobb glükogénraktárral rendelkezik, illetve tartalékol zsírsavat és trigliceridet is. Anyagcsere a számok nyelvénAz alapanyagcsere mértékét pontosan laboratóriumi körülmények között lehet meghatározni, de egészséges felnőtt embereknél alkalmazhatjuk az alábbi, egyszerűsített kiszámolási módot is:
Azaz például egy 65 kg-os nő alapanyagcseréje 700+(7x65) = 1155 kcal, míg egy 80 kg-os férfi alapanyagcseréje 900+ (10x80) = 1700 kcal megközelítőleg. Természetesen a szervezet teljes energiaszükséglete nagyobb, mint az alapanyagcsere, hiszen a mindennapi életritmusunkhoz más tevékenységekre – például munkavégzés, szórakozás, sportolás, tanulás, stb. – is szükség van. Mindezek figyelembe vételével az egyén napi energiaszükségletét az alapanyagcsere és az eltérő intenzitású fizikai aktivitás közösen határozza meg.
Egészséges egyéneknél normális életkörülmények között a tápanyagok elfogyasztása mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt fedezi a szervezet működéséhez – gyermekeknél a növekedéshez is – szükséges energiamennyiséget, és pótolja azokat a veszteségeket, amelyek a sejtek lebontása (katabolizmus) során keletkeznek. E folyamatok egészséges szervezetben, egyensúlyban vannak. Ha felborul az anyagcsere egyensúlyaAz egyensúly felborulásának oka lehet a bevitel csökkenése, például koplalás/éhezés, a szükséglet betegségek/sérülések, okozta fokozódása, illetve az általuk előidézett kóros metabolizmus, valamint a rendellenes veszteségek növekedése. A leggyakoribb okok és következmények az elhízás, érelmeszesedés, cukorbetegség, magas vérzsírszint, szívbetegségek, hormonháztartási zavarok, melyek esetén felborul az egyensúly, és a kóros állapotot azonnal kezelni kell. A tíz vezető halálok közül öt a nem megfelelő táplálkozással szoros kapcsolatban van (szívkoszorúér-betegség, agyvérzés, cukorbetegség, májbetegség, rák). Az alapanyagcserét befolyásoló tényezőkA legfontosabb tényezők, közé tartozik a kor, a nem, a táplálkozás, a külső hőmérséklet, a hormonális folyamatok, az emésztés, a megváltozott állapotok (pl.: terhesség, magas láz, égés, serdülőkor, stb.), közvetetten a fizikai aktivitás, az élvezeti cikkek. Gyermekekben még nagy az energiaszükséglet a növekedés miatt, azonban az életkor előrehaladtával, különösen 35 év felett már fokozatosan csökken az alapanyagcsere, aminek egyik oka az izomszövet folyamatos csökkenése, az anyagcsere lassulása. Ahhoz, hogy megőrizzük korábbi testsúlyunkat, kevesebb energia bevitele vagy több energia felhasználása szükséges. Hőszabályozásnak nevezik azoknak az életfolyamatoknak az összességét, amelyek az emberek belső szerveinek, ill. a keringő vérnek a hőmérsékletét a változó környezeti hőmérséklet ellenére állandósítják. A hőszabályozás a hőtermelésen és a hőleadáson keresztül valósul meg. A hőtermelés az anyagcsere-folyamatok lebontó tevékenységének az eredménye, különösen jelentős ebben a folyamatban a vázizomzat hőtermelése. A hőleadás fizikai folyamatok útján valósul meg, melyben jelentős szerepe van a bőrnek, a verejtékmirigyeknek, és a légzőszerveknek. Az alacsonyabb külső hőmérséklet serkentőleg hat az alapanyagcserére, mivel hatására fokozódik a hőtermelés. Az anyagcserét fokozó tényezőkA férfiaknak az izomszövet nagyobb tömege, a zsírszövet viszonylag kisebb aránya, illetve a férfi nemi hormonok jelenléte miatt mintegy 5-10%-kal nagyobb az alapanyagcseréjük, mint az azonos tömegű és testmagasságú nőknek. A nagyobb testfelszín – a testmagassággal összefüggésben – szintén befolyásolja a metabolizmust. Nagyobb testfelszín esetén intenzívebb az alapanyagcsere a fokozott hőleadás következményeként. Az is ismert, hogy minél kisebb a szervezetben a zsírszövet aránya, annál nagyobb az alapanyagcsere. Ezért kellene inkább megelőzni az elhízást, azaz a zsírszövetek aránytalan felszaporodását, mint folyamatos, kudarcokkal tarkított fogyókúrákat folytatni Az aktív, rendszeres mozgás közvetetten növeli az alapanyagcserét. Rendszeres fizikai aktivitás esetén ugyanis nő az izomszövet tömege, mindemellett az izommunka olyan hormonális és idegi változást indukál, ami fokozza az alapanyagcserét. Megfigyelték azt is, hogy egy aktív sportolónak kb. 5%-kal nagyobb az alapanyagcseréje, mint az azonos nemű, testmagasságú és testtömegű inaktív személynek, különböző mértékű terhelésnél ugyanis eltérő a felhasznált energia és a tápanyagok mennyisége. A testmozgás hosszú távú hatásai közül a legfontosabbak a következők: csökken a zsírszövet mennyisége, nő az izomerő; csökken a vérzsír és a „rossz” koleszterin szintje, a „jó” koleszteriné pedig nő; csökken a vérnyomás, a testsúly, a cukorbetegség és a szívbetegségek kockázata (utóbbi akár 45%-kal); erősödik az immunrendszer, fokozódik az étvágy; csökken a csontritkulás kockázata, és a testmozgás segít az Alzheimer-kór megelőzésében is. Egyes hormonok is komoly hatással vannak az anyagcserére, például a pajzsmirigy-hormon (a tiroxin), az adrenalin és a férfi hormonok fokozzák azt. A megváltozott állapotok, például a terhesség, vérzés, műtét, betegségek szintén rövidebb-hosszabb ideig 5-50 % közötti mértékig fokozhatják az alapanyagcserét. Az anyagcsere-folyamatok teszik lehetővé az életet. Szervezetünk, mint egy tökéletesen működő gépezet precízen szabályozza a folyamatokat, alkalmazkodik a változásokhoz. A szabályszerűségek ismerete azért hasznos, mert segítségükkel képesek vagyunk úgy táplálkozni és tevékenykedni, hogy elkerüljük a betegségekhez vezető tartós túlkapásokat, aránytalanságokat.
Forrás: Táplálkozási Akadémia Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége, vital.hu
További cikkeink: Vér energia Körforgás Stimuláló Berendezés
Tényleg ilyen gyakori lenne az ételallergia?
Mi a különbség az ételallergia és ételintolerancia között? Ételallergiáról valójában akkor beszélünk, amikor az elfogyasztott táplálék egyes alkotóelemeire az immunrendszerünk tévesen túlreagál. Az étkezést követően a szervezet azonnali válasza heves tünetekben jelentkezik. Hasonlóan a korábban említett nem ételek, okozta allergiákhoz, itt is az immunrendszer túlműködésének eredményeként felszabaduló hisztamin nevezetű anyag, felelős a panaszokért. Az étkezést követően kb. egy órán belül, kialakulnak a tünetek, amelyek kezdődhetnek a száj viszketésével, duzzadásával, de súlyos esetben akár nehézlégzéssel és gégeödémával is társulhat. A tünetek kialakulásának a jellege attól függ, hogy a szervezet melyik részén szabadul fel a hisztamin. Klinikailag bizonyítottan a gyermekek 6-8%-át, a felnőtteknek, pedig mindössze 3%-át érinti az ételallergia. A valódi ételallergia ritka, az ételintolerancia már sokkal gyakoribb. Az ételintolerancia is az elfogyasztott ételre adott abnormális válasz, azonban ezt nem immundefektus okozza. Az ételintolerancia hátterében az áll, hogy a tápcsatornában található táplálékot lebontó enzimek csökkent vagy teljes hiánya miatt a szervezetünk nem tudja lebontani (megemészteni) az elfogyasztott ételt. A tünetek az elfogyasztott táplálékot követően jóval később jelentkeznek. Bőrtünetek közt megfigyelhetjük a kiütéseket, a dermatitist (bőrgyulladás) vagy az ekcemát. A panaszok megjelenhetnek improduktív köhögés, orrmelléküreg gyulladás, esetleg asthma fomájában is. A gyomor-bél rendszeri panaszok szintén változatosak lehetnek: hányás, felfúvódás, intermittáló hasmenés, vagy éppen a szorulás dominálhat.
Milyen ételek okozhatnak ételallergiát és ételintoleranciát? Számos étel kiválthat allergiás folyamatot, úgymint gabonafélék, húsfélék, halfélék, mandula, mogyoró, dió, földieper, tojás, tejfehérjék. Mindegyik ételben az a közös, hogy az allergiás beteg egyszer az élete során korábban már fogyasztotta azt, és ez az immunrendszerüket aktiválta. A következő fogyasztást követően alakulnak ki a tünetek. Ételintoleranciát minden olyan étel okozhat, amely nem képes lebomlani a tápcsatornában. Sokszor nem is nagyon könnyű rájönni, hogy mik ezek az ételek, mert legtöbbször csak rendszeres fogyasztás hatására alakul ki az intolerancia.
Hogyan diagnosztizáljuk az ételallergiát és az ételintoleranciát? Az ételallergia diagnózisa nem okoz gondot, mert az étkezést követően a korábban említett tünetek azonnal jelentkeznek. Az ételintolerancia már annál nagyobb kihívást jelent. A kórelőzmény, a pontos kórtörténet itt is elengedhetetlen. Amennyiben a gyanú felmerül, úgy a tejes fizikális vizsgálatot követően a specifikus bőrpróbák, illetve a vérből kimutatott ellenanyagok segíthetnek a diagnózis pontos felállításában. A bizonyított ételintolerancia kezelésének legfontosabb lépése a prevenció, vagyis a megelőzés. Amennyiben tudjuk, hogy melyik ételre vagyunk allergiásak, úgy azt eliminációs diétával kezelhetjük. Ez azt jelenti, hogy kerülnünk kell minden olyan ételt, amely a panaszokat előidézi. A már kialakult panaszokat gyógyszeres kezeléssel szüntethetjük.
Forrás: medukacio.hu, napidoktor.hu
|
||||||||||||||||||||||||||||||
Anyagcseréje mindenkinek van, nap, mint nap szóba is kerül, legtöbben azonban mégis kevéssé vagyunk tisztába pontos működésével, és gyakran keverjük az anyagcsere, az emésztés és a felszívódás fogalmát.
Bizonyára sokan érezték már kellemetlenül magukat egy-egy kiadósabb étkezést követően, tévesen azt gondolva, hogy biztos az adott ételre voltak allergiásak, ezért azt többet inkább nem fogyasztják.
