terápia
|
- jelentette ki Landherr László, az emlőrák gyógyításában dolgozó szakorvosokat összefogó Magyar Szenológiai Társaság elnöke, az Uzsoki utcai Kórház Fővárosi Onkoradiológiai Központ centrumvezető főorvosa.
A mellrák gyógyításának alapja a betegség korai felismerése, majd a daganat gyors műtéti eltávolítása. A műtétet sok esetben sugárkezelés és kemoterápia követi, mert ezáltal csökkenthető a daganat helyi kiújulásának vagy távoli áttétek képződésének kockázata. A kemoterápiás kezelésre azonban nincs mindig szükség. "Az esetek többségében a daganat mérete, a tumor szövettani és biológiai jellemzői alapján a patológiai és a képalkotó vizsgálatokból egyértelműen megítélhető, hogy melyik betegünknek javulnak az életkilátásai a kemoterápiától" - hangsúlyozza a főorvos.
Vannak azonban olyan korai stádiumban felfedezett emlődaganatok, amelyeknél kemoterápia nélkül sincs nagy kiújulási kockázat, tehát a műtét után nem szükséges ez a kezelés. A határesetekben a szakorvosok a "biztonság kedvéért" jellemzően inkább javasolják a kemoterápiát, a betegek, pedig hasonló megfontolásból felvállalják az esetenként hosszú táppénzzel, rövid és hosszabb távú mellékhatásokkal egyaránt járó kezeléseket, mivel az elmulasztott terápia, később nem pótolható - ecseteli Landherr László. Magyarországon évente hétezren szembesülnek emlőrákkal, közülük mintegy ötszáz nőnél nem egyértelmű, hogy indokolt-e számukra a műtét utáni kemoterápiás kezelés vagy sem.
"Minden egyes betegnél számtalan tényezőt megvizsgálunk, amelyek kapaszkodót nyújtanak a helyes terápiás döntéshez. Ez ahhoz hasonlítható, mint amikor egy sötét szobában az egyre részletesebb diagnózis révén egyre több mécsest gyújtunk. Viszont olykor ezeknek a mécseseknek a fénye nem elég a helyzet egyértelmű megítéléséhez, ahhoz egy villanykapcsolóra lenne szükség. Ezt a villanykapcsolót jelentik azok a genetikai tesztek, amelyek egyértelmű választ adnak a kérdésre: van-e esély a daganat kiújulására vagy nagy valószínűséggel nem kell félni ettől" - magyarázza a szakorvos.
Több genetikai tesztet is kidolgoztak már a betegek kilátásainak megítélésére, ezek közül a leginkább megbízható vizsgálatot - a hazai gyakorlattal ellentétben - sok ország egészségbiztosítója is finanszírozza, hiszen annak eredménye nyomán már magabiztosan kijelenthető, hogy valakinek van vagy nincs szüksége kemoterápiára. Az eredmény ismeretében a betegek egy része megkímélhető a kemoterápia mellékhatásaitól, hamarabb felépül és visszaállhat munkába, illetve nem kell az onkológiai, valamint az azt kiegészítő kezelésére, ápolására sem költeni. A tapasztalatok szerint azok a betegek pedig, akiknél a genetikai vizsgálat a kemoterápia szükségességét erősíti meg, nagyobb elszántsággal és együttműködési készséggel csinálják végig a terápiát.
Forrás: hazipatika.com
A betegség a bőr pikkelyes és gyakran viszkető foltjaként manifesztálódik. A krónikus és kiújulásra hajlamos betegség oka az, hogy a bőrsejtek korlátozás nélkül osztódnak, mivel a bőr mélyebb rétegeiben új vérerek alakulnak ki. A testfelület bármely részén megjelenhetnek az elváltozások és nemcsak a bőrön, de a körmökön, sőt, ritkán még a nyálkahártyákon is. Szerencsére nem fertőző, de jelenleg még gyógyíthatatlan betegségről van szó, a kezelések során csak tünetmentességet tudnak az orvosok elérni. A betegségben fontos szerepe van a „psoriasin” fehérjének (S100A7), amely a psoriasissal érintett bőrben bőségesen van jelen, míg a normál, egészséges bőrben nagyon ritkán fordul elő. Ugyanerről az S100A7 proteinről feltételezik a tudósok azt, hogy az emlőrák kifejlődésének egyik faktora. A svéd kutatói teamnek, amelyet Dr. Charlotta Enerbäck egyetemi docens vezetett, tenyésztett bőrsejtek segítségével sikerült szemléltetnie a psoriasin protein, az oxigén szabadgyökök és a vaszkuláris endotél (vérér belhám) növekedési faktorok (VEGF) közötti interakciót, amely szignifikánsan megnövekedett sejtosztódáshoz és új vérerek növekedéséhez (angiogenezis) vezet. Amikor a kutatók blokkolták a psoriasin fehérje képződését, a VEGF expressziója is csökkent. Eredményeikről, melyek a pikkelysömör betegség hatékony kezelésének nyithatnak új utakat, a Springer kiadó egyik szaklapjában, az „Emlőrák Kutatás és Kezelés” c. folyóiratban számoltak be. „Meg akarjuk vizsgálni a psoriasin fehérje terápiás célpont potenciálját. Úgy véljük, hogy a psoriasin (S100A7) gátlásával csökkenthetjük az érképződést és ez által a pikkelysömör betegség intenzitásának és kiterjedésének a proliferációját is.” – mondja a professzor asszony. Korábbi egérkísérletek igazolták, hogy az angiogenezis gátlók nemcsak a neovaszkularizációt (új ér képződését), de a gyulladást és a többlet sejtosztódást is mérsékelték. A VEGF növekedési faktor gátlásának a megkísérlése nem szándékozott mellékhatásokat eredményezett, mivel a normál szövetben is létezik, ahol részt vesz a sebgyógyulás folyamatában. „Mivel a psoriasin protein specifikusan csak a megbetegedett pikkelysömörös bőrben expresszálódik, azt várjuk, hogy az ennek meggátlását célzó ágensek kifejezetten szelektívek és hatékonyak lesznek a betegség ellen és a mellékhatások jelentkezésének a kockázata minimális lesz.” – magyarázza Dr. Enerbäck. Jelenleg a D-vitaminnal és kortizonokkal történő palliatív (tüneteket enyhítő) kezeléseket, illetve a könnyű és alacsony dózisú kemoterápiát alkalmazzák a pikkelysömör terápiájában. A gyógyszerpiacon nemrég jelentek meg egyes „biológiai”, antitest-alapú gyógyszerek, azonban ezek rendkívül drágák és egyáltalán nem mentesek a mellékhatásoktól.
Forrás: diagnozis.hu
További cikkeink:
|
A kemoterápiás kezelésre, nincs is mindig szükség. A rák gyógyításának alapja a betegség korai felismerése, majd a gyors műtéti beavatkozás. A daganatszövet genetikai elemzésével ma már pontosan kimutatható, hogy a korai emlőrákkal megműtött nők közül kinek indokolt kemoterápiát adni és kinél nem várható előny a kezeléstől
Svédországban kb. 300.000 ember szenved a psoriasis, magyarul pikkelysömör elnevezésű kórképben, melyet igen nehéz kezelni.