atomrobbanás
| ||||||||
|
A Fukushima-Daiichi erőműnél történt robbanások és a március 15-ei tűz következtében radioaktív anyagok kerültek a levegőbe. A telephelyen a sugárszennyezés csúcsa 400 milli-Sv / óra volt. A húsz kilométeren belül lakókat már korábban evakuálták, de a tűz után a japán miniszterelnök felszólította az erőműtől 20 és 30 km közti távolságban élőket is, hogy maradjanak lakhelyükön, mert a reaktor közelében a sugárzás mennyisége jelentősen megnőtt. Az erőmű területén mért 400 milli-Sv / óra azt jelenti, hogy a dózis egy óra alatt elérte az egyéves egészségügyi határérték négyszázszorosát. Óvintézkedésekkel csökkenthető a nukleáris sugárzás káros hatása A Tokiótól 250 km-re északra fekvő Fukusima-1 atomerőműben történt robbanás a környező lakosságban komoly aggodalmat váltott ki a sugárzás egészségkárosító hatása miatt. Egyelőre úgy tűnik azonban, hogy a japán hatóságok minden óvintézkedést megtesznek, hogy a balesetből ne váljon egy újabb csernobili katasztrófa, még akkor se, ha esetleg a sugárzás tovább erősödik. A japán kormány az evakuláláson, és azon túl, hogy felszólította a lakosságot, hogy lehetőség szerint ne tartózkodjanak a szabadban, kálium-jodid tablettákat is osztott, amely segít megelőzni a radioaktív jódizotóp felhalmozódását a pajzsmirigyben. Csernobil egészségügyi tanulsága Csernobil legnagyobb tragédiája ugyanis a pajzsmirigyrák előfordulásának drámai növekedése volt azok körében, akiket gyermekkorukban ért a sugárzás - mostanáig több mint 6000 esetet ismerünk, és ez a szám valószínűleg még sok éven át nőni fog. A csernobili "járvány" megelőzhető lett volna, ha az embereknek időben elmondják, hogy ne igyanak a szennyezett füvet legelő tehenek tejéből, amely nagy mennyiségű radioaktív (131-es rendszámú) jódizotópot tartalmazott. A pajzsmirigy termelte hormonok (a tiroxin és a trijódtironin) jódtartalmú aminosavszármazékok, szintézisükhöz a pajzsmirigynek jódot kell felvennie a vérből, és ha radioaktív jódizotóp van jelen, azt éppúgy felveszi, mint a "normális", nem sugárzó (127-es rendszámú) izotópot. A pajzsmirigyben felhalmozódó 131-es jódizotóp rákot okozhat, különösen gyermekekben. Kálium-jodid tabletták szedésével a pajzsmirigy telíthető a nem sugárzó jódizotóppal, ezáltal kivédhető vagy csökkenthető a radioaktív izotóp felvétele. A gyógyszerre nem feltétlenül van szükség, ha az emberek nem isznak szennyezett tejet, de ilyenkor is ajánlott, és a legtöbb emberben nem okoz káros mellékhatásokat. A kálium-jodid a sugárzással való találkozást követő egy hónapon belül képes kifejteni védő hatását, de minél később kezdi valaki szedni, annál kevésbé használ. Egy közelmúltbeli ENSZ-jelentés szerint nincs rá bizonyíték, hogy a pajzsmirigyrák gyakoriságának növekedésén kívül más hosszú távú egészségkárosító hatása is lett volna az 1986-os csernobili balesetnek. Hogyan állapítható meg, hogy valakit mekkora sugárzás ért? Hogy valakit ért-e sugárzás, könnyen megállapítható például a ruhájáról, a hajáról vagy a bőréről Geiger-Müller-számláló segítségével. A fertőzött ruhát érdemes utána eldobni, egész pontosan veszélyes hulladékként kezelni. Ugyancsak kideríthető a sugárzás radiojód-detektorral, amely a nyaktól 2-3 centiméterre tartva megmutatja, hogy a pajzsmirigyet érte-e radioaktív jód, és szüksége van-e az illetőnek jódtablettára. A fotók és bejátszások alapján Japánban az egészségügyi dolgozók az embereket Geiger-Müller-számláló és radiojód-detektor segítségével is mérték. A sugárzás hatására csökken a fehérvérsejtek száma Ha felmerül a gyanú, hogy valakit sugárzás ért, az első vizsgálat, amelyet az orvosok elvégeznek, egy teljes vérvizsgálat. A vörösvértestek és különösen a fehérvérsejtek alacsony száma segít annak megbecslésében, hogy az illetőt milyen erős sugárzás érte. A New York Times által megkérdezett amerikai szakértők szerint akkora sugárzás, amely néhány napon belül már megmutatkozik a fehérvérsejtek számában, Japánban valószínűleg csak az erőműben dolgozókat érhette. Akinél a vérkép nagyobb sugárdózisra enged következtetni, a csontvelő sejtképzését serkentő gyógyszert kap. Ilyen gyógyszerek a csernobili sugárzás idején még nem voltak elérhetőek, ma már azonban léteznek olyan gyógyszerek is, amelyek ösztökélik a szervezetet, hogy bizonyos radioaktív izotópoktól minél hamarabb szabaduljon meg. Amennyiben a sugárzás olyan nagy dózis volt, hogy a gyógyszerek nem segítenek, elkerülhetetlen a kórházi kezelés, az izoláció, a vérátömlesztés, valamint végső esetben a csontvelő-transzplantáció. A sugárzó cézium az igazi probléma A radioaktív jódizotóp felezési ideje nyolc nap, azaz kisebb dózis esetén akár két hónap alatt távozhat a szervezetből. Nem így a radioaktív cézium, amely sokkal tovább megmarad - Csernobilban például jelenleg ez az egyik fő veszélyforrás, sőt, még évtizedekig ez lesz. A Csernobil környéki erdők gombái, bogyói, állatai a mai napig fertőzöttek céziummal, és még utódaik jó néhány generációja is az lesz. Az édesvízi élőlények ugyancsak fertőződnek sugárszennyezéskor. Japán viszont ebből a szempontból szerencsés, mert az óceánban a szennyezőanyagok sokkal könnyebben és gyorsabban felhígulnak, mint az édesvízi tavakban. Forrás: Origó
A mai tudósok azonban kétségbe vonják ezt a megállapítást. A LiveScience.com felidézte annak az 1955-ös kutatássorozatnak az eredményeit, amely az atomrobbanás utáni gyakorlati teendőket vizsgálta. A Nevadában végzett kísérletsorozat többek között arra kereste a választ, hogy milyen kereskedelmi forgalomban kapható italokat lehet viszonylag nagy biztonsággal fogyasztani egy atomtámadás után.
A kísérletsorozat keretében sokféle üveges és dobozos italt helyeztek el az atomrobbantás környezetében: a legközelebbi italok az epicentrumtól 300 méterre, míg a legtávolabbiak attól körülbelül 3 kilométerre voltak. Az eredményekből kiderült, hogy mindössze a robbantás helyéhez legközelebb lévő üvegekben mértek magasabb radioaktivitást, de még az is jóval a vészhelyzetekre megállapított határértékek alatt maradt. Egyszóval, még az atomrobbanáshoz viszonylag közel tárolt italok fogyasztása sem okozna rövidtávon gondot. A kutatók még arra is ügyeltek, hogy az italok ízének változását is vizsgálják. Vállalkozó szellemű résztvevők a robbantás után megkóstolták az italokat, és csak az epicentrumhoz legközelebb található sörök esetében észleltek némi ízváltozást, de összességében minden italt megfelelőnek találtak. A biztonság kedvéért a mintákat öt különböző laboratóriumban is bevizsgáltatták, amelyek ugyanerre a megállapításra jutottak. Azért nem kell bespájzolni Ha valaki ezek után arra gondol, hogy itt az ideje egy esetleges atomtámadásra bespájzolni sörből, annak rossz hírünk van: a modern tudományos vélemények ellentmondanak az 57 évvel ezelőttieknek. A mai vélekedés szerint az üveges vagy dobozos sörök sokkal nagyobb veszélyt jelenthetnek egy atomrobbanás után, mint a műanyag palackos tiszta víz. Egy atomrobbanás során óriási mennyiségű neutron kerül a levegőbe, és ezek radioaktívvá változtathatják az elemeket. A fémdobozokba és üvegekbe már a palackozás során réz vagy egyéb szennyezőanyag kerülhet, aminek következtében a bennük lévő folyadék sokkal nagyobb mértékben ki van téve a sugárzásnak, mint a szénalapú műanyag palackban lévő tiszta víz. Mivel a nukleáris robbanásban a vízforrások szennyeződnek, az igazi kérdés persze az, hogy hol talál az ember ilyenkor tiszta vizet. A szakemberek szerint mégis a legjobb, amit ez esetben tehetünk, hogy próbálunk minél tisztább vizet találni, és azt műanyag palackokban tároljuk. A sörfogyasztást, pedig célszerű mellőzni - ajánlják az Észak-karolinai Egyetem fizikusai.
Forrás: A teljes cikk az origo.hu oldalon
További cikkeink:
|
||||||||
|
|
||||||||
A japán Fukushima-Daiichi erőműben történt robbanások és tűz hatására egy órán át a sugárzás 400 milli-Sv / óra volt. Összehasonlításképpen: éves szinten 100 mSV sugárzás már rákos daganatok kialakulásához vezethet. A sugárzás leginkább a pajzsmirigyrák kialakulásának kockázatát növeli.
Több mint 55 évvel ezelőtt az amerikai kormány alapos kutatás után arra az eredményre jutott, hogy egy esetleges atomrobbanás után a dobozos vagy üveges sörök fogyasztása biztonságosnak mondható.
A palackozott és dobozos üdítők és sörök már abban az időben is könnyen hozzáférhetőek voltak a városokban, így ha egy atomkatasztrófa után a vezetékes vízszolgáltatás össze is omlik, a dobozos és üveges italok nagy eséllyel az egyik legfontosabb folyadékforrássá lépnek elő - ez volt a kísérlet hipotézise.