Független tanácsadó honlapja.

 

 

antibiotikum

cordyceps kapszula
Cordyceps kapszula

macskaA legtöbb fertőző macskabetegség csak a macskákat érinti, ám az úgynevezett zoonotikus betegség átterjedhet a négylábú állatról az emberekre.

Ez a néhány betegség a fertőzött macska széklete illetve nyála, vagy fertőzött bolha és kullancs csípése útján terjedhet át emberekre. A leggyakoribbak a következők:

A macskakarmolási betegség, vagyis bartonellózis, bakteriális megbetegedés. Az emberek fertőzött kullancs csípése vagy macskakarmolás útján kaphatják el a betegséget. Akkor is kialakulhat fertőzés, ha a fertőzött macska megnyalja egy ember nyílt sebét. Az emberekben duzzadt nyirokmirigyek, láz és fejfájás jelzi a betegséget, ami általában magától elmúlik, de a gyógyulás akár több hónapot is igénybe vehet. Súlyos esetben antibiotikum kezelés szükséges.

Az emberek a macskákban gyakran előforduló fonalféreg fertőzést is elkaphatják. Ha a fertőzött macska ürülékében lévő féreglárva emberi szervezetbe jut, a kifejlődő féreg a szemben, a májban, az agyban vagy a tüdőben is megtelepedhet, súlyos következményekkel járva. A fonalféreg a gyermekekre a legveszélyesebb, akik könnyebben érintkezésbe kerülhetnek a macskaürülékkel. A fertőzés, élősködő elleni szerekkel kezelhető.

A toxoplazmózis a terhes kismamákra és a legyengült immunrendszerű betegekre a legveszélyesebb. A parazita a macska emésztőszervrendszerében telepedik meg, és az ürülékén keresztül jut át másokra. A megfertőződött anyák a betegséget átadják magzatuknak. A fertőzött csecsemők születéskor nem feltétlenül mutatnak tüneteket, idősebb korukban azonban vakság vagy szellemi fogyatékosság alakulhat ki. Az emberi toxoplazmózis fertőzést több gyógyszer kombinációjával kezelik, de a parazita végleg megmaradhat a szöveti sejtekben.

A sömör gyakori gombás fertőzés macskákban, amely közvetlen érintkezés útján átkerülhet emberre is. A sömör a macskákban magától gyógyul, a fertőzött embereket azonban vény nélkül kapható gombásodás elleni készítményekkel kell kezelni.

A veszettség nemcsak denevérekről és rókákról, hanem macskákról is átkerülhet az emberekre, ezért is olyan fontos a veszettség elleni védőoltás a háziállatok számára. A vírusfertőzést emberekben oltássorozattal kezelik. Kezelés nélkül halálos lehet.

A macskák AIDS betegségét, a macska immundeficiencia vírus és a macskaherpesz macska-specifikus betegségek, így nem juthat át az emberekre. A fertőző macskabetegségek ellen leginkább józan gondolkodással és megfelelő higiéniával védekezhetünk. A legfontosabb az, hogy mindig megfelelő körültekintéssel kezeljük a macskaalmos dobozt, amely az állat ürülékét tartalmazza.

 

Forrás: hazipatika.com

 

További cikkeink:

Cordyceps kapszula

 

 

Szuper baktériumKorunk embere hajlamos azt gondolni, hogy legyőztük a káros baktériumokat az antibiotikumok sokaságával.

A valóságban, pedig az orvosok és a tudósok manapság attól tartanak, hogy az úgynevezett „szuperbaktériumok” világméretű terjedése az antibiotikumok előtti érába taszíthatja újra az emberiséget, amikor banális fertőzések nem kezelhetők, rutin műtétek és beavatkozások életveszélyesek lehetnek.

 

A jéghegy csúcsa

Magyarországon évente több száz ember halálát okozzák a „multirezisztens baktériumok”.  Tavaly - az ÁNTSZ adatai szerint - mintegy 2500 multirezisztens kórokozó által okozott fertőzést jelentettek, amelynek következtében 700-an haltak meg - mondta el Prof. Balázs Csaba, a Budai Endokrinközpont immunológus, endokrinológus orvosa.

Ezek a számok azonban nem feltétlenül tükrözik a valós helyzetet, mert bár 2006 második felétől a kórházak kötelesek jelenteni a fertőzéseket, nem minden egészségügyi intézmény teszi ezt meg. Ráadásul a multirezisztens kórokozók jelenlétét az emberi szervezetben csak mikrobiológiai mintavétellel lehet kimutatni, ám ezek drágák, ezért nem túl gyakoriak a magyar kórházakban. A bejelentett esetek száma így is körülbelül harminc százalékkal nő évente. Máshol sem jobb a helyzet: becslések szerint az Európai Unióban évente 400 ezren fertőződnek meg antibiotikum rezisztens baktériumok által, főként kórházakban, több mint 25 ezer ember esetében, pedig végzetesnek bizonyulnak a fertőzések.

Bőrön át is behatolnak

A legtöbb esetért Magyarországon is a MRSA a felelős. Az MRSA (vagyis a methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus) egyike az úgynevezett szuperbaktériumoknak, melyek a legtöbb, vagy éppen majdnem az összes ismert antibiotikummal szemben ellenállók. Az MRSA a „sima” Staphylococcus aureusból fejlődött ki, amely a felnőttek harminc százalékánál előfordul anélkül, hogy gondot okozna, s ha mégis megbetegít, akkor jól kezelhető antibiotikumokkal.

A baktérium rezisztens változata annál több problémát okoz világszerte, főként kórházi környezetben, ahol sok legyengült immunrendszerű ember gyűlik össze zárt helyen.

A sokszor nem megfelelő kórházi higiénés viszonyok, a zsúfoltság és a személyzet túlterheltsége is kedvez a szaporodásuknak. Kedvelt  helyük az intenzív osztály és a sebészet, ahol leginkább a sebeken keresztül vagy valamilyen eszköz (például katéter) révén kerülnek a szervezetbe, de a bőrön át is bejuthatnak.

Az MRSA egyik változata ugyanakkor már évek óta terjed a kórházakon kívül is, egyelőre elsősorban főleg zárt közösségekben - például iskolákban, börtönökben, laktanyákban, vallási közösségekben, hajléktalanszállókon - bukkan fel. Ez a variáns kórházi változataival szemben egyelőre jobban kezelhető, mivel kevesebb gyógyszernek áll ellen. Kérdés, hogy meddig.

Az MRSA azonban csak az egyik - bár leggyakoribb - tagja a rezisztens baktériumok egyre bővülő, hatalmas táborának. Nem kevésbé veszélyesek például az E. coli, a Klebsiella pneumoniae vagy a Clostridium difficile rezisztens törzsei. Ráadásul keveset beszélnek itthon arról, hogy nálunk is egyre jobban terjednek a gyógyszerekre rezisztens TBC baktériumok.

Minta országok és lemaradók

Az Európai Unió 2002-ben ajánlásokat fogalmazott meg a multirezisztens baktériumokkal szembeni küzdelemre, de az ajánlások betartása nem kötelező. Több tagállam - köztük Magyarország - nem tartja be maradéktalanul az antibiotikumok racionális, óvatos alkalmazásával kapcsolatos ajánlásokat. Átfogó nemzeti programokra lenne szükség, amely tartalmazza a mikrobiológiai vizsgálatok növelését, a fertőzések felügyeleti rendszerének fejlesztését. Az ilyen programok bizonyítottan 30-50 százalékkal csökkentik a kórházi fertőzéseket, és igen jelentős mértékben visszaszorítják a multirezisztens kórokozókat. Svédország például mintaszerűen jár el ezen a téren: az állam szorosan felügyeli a kialakuló új fertőzéseket, és szükség esetén joga van rendelkezni. Ez azt jelenti, hogy ha megjelenik egy rezisztens törzs, azonnal szigorú receptírási szabályokat vezetnek be. Így lehet az, hogy Svédországban a Staphylococcus-fertőzések alig két százaléka rezisztens, míg az Egyesült Államokban ez hatvan, Magyarországon, pedig 25 százalék.

Hogyan védekezzünk a szuperbaktériumok ellen?

A rezisztencia kialakulásáról mi tehetnünk leginkább, mivel akkor is antibiotikumot adunk, esetleg szedünk, amikor ennek nem áll fenn a javallata (például vírus-fertőzések esetén.) A feleslegesen felírt vagy helytelenül használt antibiotikumok tömegéért viszont „hálásak” a mikrobák, mert könnyedén ellenállóvá válnak egy-egy gyógyszerrel szemben. A rezisztencia felgyorsulásának másik oka, hogy gyakran az élelmiszerekbe (például a húsokba) is kerülnek antibiotikumok.

-Ne forszírozzuk tehát az orvosnál az antibiotikumok felírását, különösen influenza vagy megfázás esetén. Megelőzésként semmiképp se szedjünk antibiotikumot!

-Ha azonban az orvos antibiotikumot ír fel, az utasításoknak megfelelően - úgy és annyi ideig - kell szedni, ahogy az orvos előírja; az antibiotikum kúra nem szakítható meg akkor sem, ha már nem lázas az ember, vagy már jobban érzi magát.

-Ha nem hat az antibiotikum, az újabb kúra előtt mikrobiológiai és egyéb vizsgálatokra, illetve infektológiai konzultációra szóló beutalót kell kérni az orvostól.

-Ügyelni kell az alapvető higiénére. Gyakran kell kezet mosni, különösen, ha hazaérnek bárhonnan, WC-használat után, ételkészítéskor, étkezéskor, a háziállatok gondozása után (az állatok gyakran hordozói a multirezisztens kórokozóknak). A beteg kérje, hogy az orvos is mossa meg a kezét, mielőtt megvizsgálná, még akkor is, ha a magyar orvos-beteg viszonyrendszerben ez elég szokatlannak tűnhet.

-Erősítsük az immunrendszerünket. Alapvető dolog - és ezzel az orvosok sem számolnak gyakorta -, hogy a kórokozókat végeredményben nem az antibiotikumok pusztítják el, hanem a szervezet immunrendszere.

 

Forrás: endokrinkozpont.hu, napidoktor.hu

 

További cikkeink:

Cordyceps kapszula

Gyümölcs és zöldség tisztító készülék

 

 

antibiotikumok veszélyeA születés utáni első 5 hónapban antibiotikummal kezelt csecsemőkből nagyobb eséllyel lesz túlsúlyos kisgyerek - állítják egy nagy mintaszámú vizsgálat eredményei alapján amerikai kutatók.

A New York-i Egyetem orvosi karának kutatói az International Journal of Obesity szaklapban közzétett tanulmányukban 11 532, 1991 és 1992 közt született brit gyerek adatait dolgozták fel, akik egy hosszú távú követéses vizsgálatban vettek részt. A vizsgálat során három időszak adatait elemezték: a születés utáni első 5 hónap, a 6. és 14. hónap közti időszak, illetve a 15. és 23. hónap közti időszak adatait vizsgálták. A testtömeget öt különböző időpontban mérték: 6 hetes, 10, 20 és 38 hónapos, illetve 7 éves korban.

A kutatók azt találták, hogy a születés utáni első 5 hónap során antibiotikumot kapott gyerekek átlagosan nagyobb súlyúak voltak a magasságukhoz viszonyítva, mint azok, akik nem kaptak ilyen kezelést, függetlenül az étrendjüktől, a fizikai aktivitásuktól és a szülők testsúlyától. A 10. és 20. hónap közötti időszakban ez még csak kismértékű növekedést jelentett, ám 38 hónapos korukra a csecsemőként antibiotikummal kezelt gyerekek már 22 százalékkal, nagyobb eséllyel voltak túlsúlyosak, mint nem kezelt kortársaik.

Úgy tűnik, hogy sokat számít a kezelés időzítése: azok a gyerekek, akik 6 és 14 hónapos koruk közt kaptak antibiotikumot, nem voltak számottevően kövérebbek, mint azok, akiket ugyanebben az időszakban nem kezeltek.

bélbaktériumok - kalória hasznosításaA bélbaktériumoknak szerepük van a kalória hasznosításában

A bélbaktériumoknak fontos szerepük van abban, hogy hogyan hasznosítjuk a kalóriákat, ezért elképzelhető, hogy az antibiotikum-kezelés olyan módon zavarja meg a bélflóra összetételét, hogy az elhízásnak kedvez. Az állattartással foglalkozók körében régóta ismert, hogy antibiotikum-kezeléssel nagyobb súlyú tehenek "állíthatók elő". A kutatók ugyanakkor felhívták a figyelmet, hogy vizsgálatuk alapján nem lehet egyértelmű ok-okozati kapcsolatot megállapítani a csecsemőkori antibiotikum-kezelés és a túlsúlyosság között.

Az utóbbi években egyre több aggály merült fel az antibiotikumok túlzott használatával kapcsolatban, különösen a gyerekek körében. Az emberi szervezetben élő mikrobák - amelyek száma legalább tízszerese a saját sejtjeink számának - korábbi vizsgálatai arra utalnak, hogy a mikroba-közösség változásainak szerepe van az elhízásban, a gyulladásos bélbetegségben, az asztmában és más betegségekben, de ezt még egyik esetben sem sikerült egyértelműen bizonyítani.

 

Forrás: A teljes cikk az origo.hu oldalon

 

További cikkeink:

Cordyceps kapszula

 

 

BaktériumokAz antibiotikumokkal kapcsolatos kezdeti lelkesedés után hamar kiderült, hogy gátlástalan használatukból komoly bajok származhatnak, mert ellenálló baktériumtörzsek alakulnak ki.

Mára a baktériumok lényegében bekerítették az emberiséget: belátható időn belül hatástalanná válhat az összes baktériumellenes gyógyszer, a fejlesztésben, pedig egy évtizedes lemaradás alakult ki.

 

1967-ben az Egyesült Államok tiszti főorvosa bejelentette: a védőoltásoknak és az antibiotikumoknak hála, az emberiség végső győzelmet aratott a fertőző betegségek felett, és ideje minden erőnket a rák elleni küzdelemre összpontosítani.

Valóban kevés gyógyszercsoportnak köszönhet annyit az emberiség, mint az antibiotikumoknak. Használatuk nyomán számos rettegett és pusztító kór eltűnt vagy futó kellemetlenséggé szelídült, a fertőző betegségek, pedig összességükben jelentősen hátraszorultak a fejlett világ halálozási statisztikáiban.

Járványügyi szakemberek legsötétebb próféciái

antibiotikumnegatív megítélése. Még ha az ellenük irányuló támadások tudományosan nem mindig megalapozottak is, az sajnos kétségtelenül igaz, hogy az antibiotikumok tömeges léptékű - és az esetek nagy hányadában indokolatlan, illetve nyakló nélküli - használata komoly veszélyeket zúdított az emberiségre.

Ezek közül nem is az egyes egyéneket érintő potenciális egészségkárosodások - például gyógyszerallergiák vagy a természetes baktériumflóra egyensúlyának felborulása - a legriasztóbbak, bár ezek jelentősége sem elhanyagolható. Sokkal nyugtalanítóbb és a társadalom egészét érintő probléma az antibiotikumoknak ellenálló baktériumtörzsek térhódítása. E "szuperbaktériumok" egyre inkább kitörnek a kifejlődésük melegágyául szolgáló kórházi környezetből, és talán csak idő kérdése, hogy világméretű pusztítás képében teljesítsék be a járványügyi szakemberek legsötétebb próféciáit.

Rezisztens törzsek évmilliók óta léteznek

Az antibiotikumok diadalmenete a II. világháború után kezdődött (az előzményekről lásd keretes írásunkat). A penicillint úgy vették, mint a cukrot - szó szerint, hiszen az USA-ban évekig nem is volt vényköteles. Az iparág robbanásszerűen fejlődött, évről évre új vegyületekkel álltak elő a gyógyszergyárak, az 1950-es évek elejétől pedig az antibiotikumok alkalmazását kiterjesztették a tenyészállatokra: a szereket a takarmányhoz keverve jelentős hozamnövekedést vártak a vágóállatokat pusztító fertőző betegségek leküzdésétől.

A penicillin felfedezője, Alexander Fleming már egy 1945-ös sajtóinterjúban előrejelezte, hogy az antibiotikumok gátlástalan használata nyomán a szereknek ellenálló baktériumtörzsek fognak feltűnni. Jóslata a vártnál is hamarabb beigazolódott: 1946-ban már betegek sokaságából izoláltak penicillinrezisztens baktériumokat.

A jelenség nemcsak logikus, de egyenesen elkerülhetetlen: az antibiotikumok olyan erős szelekciós nyomást gyakorolnak a kezelt baktériumokra, hogy szabályosan kikényszerítik a kezelést túlélő genetikai változatok kifejlődését. Ráadásul rezisztens baktériumok már jóval az ember előtt is léteztek: a penicillint és rokonait hatástalanító béta-laktamáz enzim bizonyíthatóan legalább tízmillió éves, amerikai kutatók pedig egy, a külvilágtól több mint 2 millió éve elzárt barlangrendszerben nagyszámú baktériumkolóniát azonosítottak, amelyek rezisztensek egy sor emberi gyógyításban használt antibiotikummal szemben.

Ez nem meglepő, hiszen a baktériumok évtízmilliók óta használják ezeket a vegyületeket egymással vívott harcaikban, és a támadóknak egyben az ellenszert is ki kellett fejleszteniük, különben saját magukat is megmérgezték volna. Ugyanakkor a rezisztenciáért felelős gének ősi volta az emberiség számára azt a kényelmetlen üzenetet hordozza, hogy bármilyen új antibiotikummal rukkolnak is elő a gyógyszergyárak, ha az csak egy kicsit is hasonlít a természetben előfordulókhoz, már az első tabletta lenyelésekor ott várakozik a Föld valamely szegletében egy annak ellenálló mikroba.

Fegyverkezési verseny

Ahányféle módon próbálja az ember kicselezni a baktériumokat, ők annyiféleképpen térnek ki a csapások elől. Ha az őket védő sejtfal felépítését gátolják a kutatók, a baktériumok megváltoztatják sejtfaluk szerkezetét. Ha fehérjéik vagy DNS-ük szintézisét blokkolják, olyan enzimváltozatokkal állnak elő, amelyekhez a gyógyszer nem képes hozzákötődni. Megelőző csapásokat is előszeretettel alkalmaznak: sokan rendelkeznek olyan enzimekkel - mint pl. a fentebb említett béta-laktamázzal -, amelyek lebontják az antibiotikumot, mielőtt hatását kifejtené; megint mások pumpafehérjéket működtetnek, amelyek eleve kitessékelik a gyógyszert a baktériumsejtből. A legarcátlanabb baktériumok egyenesen élelemnek tekintik az eléjük vetett mérget.

A helyzetet nagyban súlyosbítja, hogy a rezisztenciáért felelős gének leggyakrabban ún. mobilis genetikai elemeken csoportosulnak. Ezeket a baktériumok nemcsak utódaiknak, hanem szinte bármilyen útjukba eső baktériumnak képesek átadni, az sem szükséges, hogy a partner azonos fajú vagy közeli rokon legyen. Ez a fajta információáramlás, amelyet a tudósok horizontális géntranszfernek neveznek, a rezisztencia-gének szédületes sebességű terjedését teszi lehetővé.

Ez azt is jelenti, hogy a rezisztencia akadály nélkül terjedhet állati kórokozókról az emberiekre, hiszen ezek gyakran egymás közeli rokonai. Márpedig a tenyészállatok nem-terápiás, hozamnövelési céllal történő antibiotikum-kezelése - ami az USA-ban mindmáig gyakorlat, és az EU-ban is csak 2006-ban tiltották be véglegesen - tömegével termelte ki a legváltozatosabb szerekkel szemben rezisztens törzseket, különösen azért, mert az ilyenkor alkalmazott viszonylag alacsony dózisok kifejezetten kedveznek az újabb genetikai változatok megjelenésének és szétterjedésének. Ráadásul a mobilis genetikai elemeken legtöbbször több rezisztenciagén is található, így egyetlen génátadási esemény egyszerre több gyógyszerrel, gyógyszercsaláddal szemben teszi ellenállóvá a befogadót.

Felelőtlen túlhasználat

Mára lényegében az emberiséget a baktériumok bekerítették. Az 1960-as évek óta egyre szaporodó ütemben tűnnek fel az egy-egy antibiotikumcsaládra érzéketlen baktériumtörzsek, újabban pedig egyre-másra ütik fel a fejüket a többféle, szélsőséges esetben valamennyi ismert antibiotikummal szemben rezisztens kórokozók. Egy ilyen "szuperbaktériummal" való találkozás - különösen egy legyengült, fertőzésre fogékony szervezet számára - a halálos ítélettel lehet egyenértékű.

Míg a legismertebb ellenálló baktériumtípusok, mint a Staphylococcus aureus penicillinre, meticillinre vagy vankomicinre érzéketlen változatai eleinte csak kórházakban okoztak járványokat (ahol a legtöbb antibiotikum fogy, és ahol sok beteg ember van összezárva), ma már nem ritka, hogy amúgy egészséges emberek bőrfertőzéseiből is rezisztens törzseket izolálnak.

A kialakult helyzetért távolról sem csak az állattenyésztők okolhatók. Amint arra november 18-án az európai antibiotikum-nap alkalmából tartott sajtótájékoztatón az ÁNTSZ szakértői is felhívták a figyelmet, az antibiotikumok felelőtlen túlhasználatában a legnagyobb felelősség az orvosokat terheli. Rendkívül gyakori jelenség, hogy vírusok okozta - jellemzően felső légúti - fertőző betegségeket az orvosok felületes diagnózis alapján, indokolatlanul antibiotikummal kezelnek. Bár egyes esetekben a kórokozó azonosítása csakugyan problematikus, akad, aki a tünetek alapos áttekintése nélkül, esetleg a felülfertőződéstől, szövődményektől tartva a teljesen egyértelmű vírusfertőzésekre is antibiotikumot ír - holott köztudott, hogy az antibakteriális szerek a vírusokkal szemben teljességgel hatástalanok.

Persze a pácienseknek is van szerepük. Némelyikük szinte kiköveteli a receptet, hiába próbálja győzködni az orvos, hogy a náthája pár napon belül magától is elmúlna. A legrosszabb, ha a beteg a saját szakállára kezeli magát az otthon így-úgy elfekvő, például másnak felírt antibiotikummal, vagy épp ellenkezőleg: amikor már jól érzi magát, a kellős közepén abbahagyja az orvos által előírt kúrát. Mind a felesleges antibiotikum kapkodás, mind az indokolt, ám időnek előtte félbeszakított kezelés nagyon kedvez a rezisztens baktériumok kialakulásának.

Kitörési lehetőségek

Az ÁNTSZ szakemberei - az USA és az EU szakmai állásfoglalásaival egybehangzóan - mindenekelőtt az antibiotikumok jóval felelősségteljesebb használatára szólítanak fel orvosokat és betegeket egyaránt.

Abban nem igazán lehet reménykedni, hogy a most piacon lévő, a rezisztencia miatt fokozatosan elértéktelenített antibiotikumok helyébe a közeljövőben újak lépnek. A nagy gyógyszer gyártók ugyanis majdhogynem letettek az antibiotikumok fejlesztéséről - részben a rendkívül nehezen megugorható engedélyezési követelmények miatt, részben mert forrásaikat a profitábilisabb, nagyobb betegcsoportnak eladható szerek, például a koleszterinszint- vagy vérnyomáscsökkentők fejlesztése felé csoportosították át. Most meg már szinte késő észbe kapni: a ma legígéretesebb gyógyszerjelöltjei is leghamarabb tíz év múlva kerülhetnek a polcokra.

Amíg ezt az évtizedes "fejlesztési rést" a gyógyszeripar át nem hidalja, a biológusoknak más megközelítések után kell nézniük. Egyesek szerint a baktériumok génállományában kellene kutakodni antibiotikum gyártó enzimek után. Mások szerint érdemes teljesen elfordulni az antibiotikumoktól, és olyan, gyökeresen más - bár a kutatás számára nem ismeretlen - terápiás módokkal próbálkozni, mint a baktérium gátló ellenanyagokkal operáló immunterápia vagy a baktériumokat pusztító vírusok, a bakteriofágok bevetése. A legjobban talán az lenne, ha minden lehetséges irányban elindulnának a kutatások, hiszen az óra egyre hangosabban ketyeg, és az idő nem az emberiségnek dolgozik.

 

Forrás: origo.hu

 

További cikkeink:

Cordyceps kapszula

Ózonizátor

 

 
ElsőElőző1234TovábbUtolsó