Független tanácsadó honlapja.

 

 

vesekő

Antilipid tea Super kalcium
Antilipid tea Super kalcium

C-vitamin csökkentheti a vesekő kialakulásátÍrásom címe nem tévedés. Fel vagyok háborodva és most ronda dolgokat fogok írni. Szent-Györgyi Albert országában nem fordulhatna elő egy olyan levélváltás, ami a napokban történt egy gyógyszerész és köztem. A felelősségemet firtatta azzal kapcsolatban, hogy C-vitamint merek javasolni az embereknek, mégpedig az általa elfogadhatónak vélt mennyiség közel tízszeresét.

Arról próbált meggyőzni és kioktatni, hogy az orvosi receptre felírt 100mg mennyiség felett csak ártunk a betegnek és hozzájárulunk a vesekő kialakulásához. Nem átallotta azt tanácsolni, hogy C-vitamin pótlásra csipkebogyó teát tanácsoljunk. Gondolom a hozzá forduló embereknek is ezt tanácsolja.

Pár kérdést tettem fel neki, amiben a csipkebogyótea aszkorbinsav tartalmát firtattam és azt, hogy tudja e esetleg, hogy mi a három legfőbb rizikó faktora az oxalát típusú vesekőképződésnek, de kérdéseimet megválaszolatlanul hagyva lerázott azzal, hogy “...a gyógyszertan könyvet akadémikusok, professzorok írják.”

 

Ne kérdezze orvosát, gyógyszerészét

Úgysem tudja. Legtöbbjüknek semmi emléke nincs arról, hogy tanult volna bármit a vitaminok élettani hatásáról. A summa cum laude végzettek, pedig hibátlanul visszamondják a tankönyvi adatokat, mint például azt, hogy az aszkorbinsav vesekövet okoz. De honnét származik ez a valótlanság? Hogyan kerülhet be az összes ezzel foglalkozó hivatalos képzési anyagba egy ostobaság? Véletlenül vagy szándékosan? Elárulom: figyelmetlenségből.

Az ötödikes matek kevés az emberi biokémia megértéséhez

Az emberi test elég komplex, összetett gépezet, legtöbbször nem egyszerű belső folyamatokkal. Nem elég az általános iskolai matematikát alkalmazni. Például a kalcium oxalát kövek kialakulása egy elég összetett folyamat. Nem lehet egyismeretlenes egyenletekkel leírni. A szóba jöhető rizikófaktorok száma miatt nem írható le a folyamat egyetlen egyszerű ok-okozati összefüggésben.

 

Több olyan vizsgálat is történt a C-vitamin kapcsán amiből az derült ki, hogy a relatív felszívódás nem csökkent (ahogy vártuk), hanem éppen ellenkezőleg emelkedett, amikor növeltük a bevitelét.

 

Például egy vizsgálatban (Hornig és társai 1980) különböző egyszeri adag C-vitamint adtak a vizsgált embereknek 1,2,3,4 és 5 gramm mennyiségben, majd mérték a vizelet C-vitamin tartalmát. Azt találták, hogy az egy grammos 75%-os kiválasztással szemben 20%-ra esett le 5 gramm adása esetén. Egy másik vizsgálatban (Kübler, Gehler 1970) ugyanezt vizsgálták és a 1,5 grammos 50%-os kiválasztással szemben mindössze 16% volt a vizeletben eltávozó aszkorbinsav amikor 12 grammot kapott egy személy egyszeri adagként.

 

Ezt a két példát csak azért említettem fel, mert jól mutatja, hogy a folyamat éppen ellenkező azzal, amit az orvosok szajkóznak, miszerint felesleges sok C-vitamint szedni, mert a minimális feletti mennyiség kiürül. Tényleg kiürül, de hogy mi a felesleg, azt a testünk látszólag jobban tudja, mint a professzor urak.

 

Hasonlóképpen a vesekőképződés sem ugyanúgy zajlik le egy élő emésztőrendszerben és a laboratórium hűtőszekrényében. Ez okozta a félreértést.

A vizsgálat hibás megtervezése

Például kézenfekvőnek tűnhet számunkra, laikusok számára, hogy a C-vitamin és a vesekő kialakulásának összefüggését úgy vizsgáljuk, hogy megvizsgáljuk a különböző mennyiségű C-vitamint fogyasztókat és azt, milyen valószínűséggel alakul ki náluk  vesekő. Még ez sem jogosít fel bennünket egy teljesen ok-okozati összefüggés kijelentésére, de mégis százszor közelebb állna a valósághoz, mint egy olyan vizsgálat, amikor a vizeletmintákat laborban forraljuk és lehűtjük, és méricskéljük az oldott anyag tartalmukat.

 

Márpedig a gyógyszerészek és az orvosok bibliái nagyrészt két olyan vizsgálaton alapulnak, amiket in-vitro (azaz lombikban) végezték. A mérések során tapasztaltakat pedig egy az egyben extrapolálták az emberekre. Való igaz, hogy ha a vizelet aszkorbinsavat tartalmaz és beleöntjük egy pohárba, felforraljuk, hűtőbe tesszük hétvégére, majd hétfőn mikroszkóp alatt megvizsgáljuk, kalcium-oxalát kristályokat fogunk találni. Ez egy jó játék, de semmi köze ahhoz, ami a vesékben, vagy általában véve az élő emberi szervezetben zajlik.

 

A másik elég furcsa elmélkedés 1966 - 1976 között született Ausztráliában. Ott egy orvosstatisztikus összehasonlította a vesekővel kezeltek számának statisztikáját más statisztikákkal (McMichael A.J. 1978) és rájött, hogy az nagyon hasonlít a C-vitamin eladások statisztikájához. Hogy a kettőnek volt e bármi tényleges köze egymáshoz, az nem érdekelte. Egyszerűen keresett két hasonló görbét és egy hangulatkeltő orvosi publikáció első bekezdésében megállapította, hogy a kettő egy és ugyan az. Figyelmen kívül hagyta, hogy éppen ebben az időszakban jelentős szociális változások mentek végbe Ausztráliában. Például négyszeresére emelkedett a húsfogyasztás, ami nem elvetendő változó a képletben, tudván azt, hogy a vegetáriánusok közt ismeretlen a vesekő, mint probléma. De ennek átgondolása meghaladja az ötödikes matematika szintjét.

 

Mindezek a hetvenes években történtek és azóta bekerültek minden ma használt tankönyvbe.

 

Szándékosan figyelmen kívül hagyott vizsgálatok

Persze C-vitaminnal kapcsolatos kutatások folytak és folynak ma is. Számos esetben tartósan és relatíve nagy mennyiségben adtak betegeknek C-vitamint aszkorbinsav formájában nátha kezelésére (Hemilä H. 1992), cukorbetegség gyógyítása céljából (Davie SJ, Gould BJ, Yudkin JS 1992), allergia enyhítésére (Johnston CS, Martin LJ, Cai X. 1992), szív és érrendszeri betegségek gyógyítása céljából (Simon J. A. 1992) vagy vastagbél daganat megelőzésére (Greenberg és társai 1994). Általános gyakorlat minden normális klinikai vizsgálat esetén, hogy a mellékhatásokat nagyon precízen feljegyzik. Bár a fent említett vizsgálatok éveken át tartó, nagy mennyiségű aszkorbinsav adagoláson alapultak, egyetlen esetben sem sikerült kimutatni megnövekedett vesekő előfordulást.

 

Két olyan vizsgálat is folyt, ahol konkrétan a vesekő kialakulásának kockázati tényezőit rangsorolták. Curhan és urológus társai például 1996-ban a Harvard Egyetemen azzal az elképzeléssel vágtak bele egy több éven át tartó vizsgálatba, hogy a megnövekedett kalcium fogyasztás hozzájárul a vesekőképződéshez. Ezzel szemben azt találták, hogy a várttal éppen ellenkezőleg, a megnövekedett kalcium és a nagyobb C-vitamin fogyasztás csökkentette a vesekőképződést, miközben az állati eredetű fehérjefogyasztás növelte. Amennyiben ezt komolyan vennénk, a C-vitamint ki kellene tenni a patikákból a közértekbe, a húst és a sajtot, pedig receptkötelessé tenni.

 

A fenti két vizsgálat azért lényeges, mert nem csak azt igazolta, hogy a C-vitamin (mint az oxalát kövek egyik fő alapanyaga) és a kalcium (a másik fő összetevő) megnövekedett fogyasztása nem járul hozzá a vesekő képződéshez, hanem éppen a fordítottját igazolta: ez a két tápanyag védőfaktorként viselkedik megfelelően nagy mennyiségben.

Az egészséges ember nem beteg

 

Pár "felelőtlen" orvosnak eszébe jutott, mi lenne, ha egyszerűen megvizsgálnánk azt, hogy már eleve vesekővel rendelkező embereknek adunk C-vitamint. Ez ugye kivégzésnek tűnhetne, ám csodák csodája éppen az ellenkezője következett be annak, amit a fent említett kutatások alapján vártunk volna. Vagy semmi kimutatható különbséget nem észleltek (Khanam és társai 1988) vagy a magasabb C-vitamin bevitel csökkentette az oxalát képződést (Trinchieri és társai 1991). Mindkét említett vizsgálatban óvatosan, konzervatívan, a hatástalan mennyiségek kategóriájában mértek, ami egyrészt érthető (élő embereken folyik a kísérlet) másrészt talán soha nem tudjuk meg, hogy mennyi lenne az optimális mennyiség vesebetegségek esetén.

 

Ma a hivatalos ajánlás szerint a dialízisre járó vesebetegek napi 50-100mg körüli ajánlást kapnak, ami egy fél paradicsom C-vitamin tartalmának felel meg, és emiatt nem gondolom, hogy bármilyen mértékben is támogatná az egészségüket.

 

Következtetés

Számtalan, egészséges embereken végzett tanulmány kimutatta, hogy a C-vitamin annak ellenére, hogy az oxalát típusú vesekövek egyik fő építőköve, a fogyasztása fordítottan arányos az ilyen típusú vesekövek képződésének valószínűségével. Ezért a mai gyógyszerészi és orvosi ajánlás éppen az ellenkezőjét váltja ki annak, ami miatt ragaszkodnak hozzá. Nincs adatunk arról, hogy visszatérő jelleggel vesekővel szenvedő betegek esetén mi lenne az optimális C-vitamin bevitel. A jelenlegi ajánlások pár végstádiumú betegen végzett klinikai vizsgálaton alapulnak és számuk nem elegendő a hatékony mennyiség meghatározásához.

 

Az oxalát típusú kövek kialakulásának legfőbb rizikófaktora az állati fehérje fogyasztása, ami pedig nem jelenik meg olyan mértékben az orvosi és dietetikai ajánlásokban, mint kellene.

 

Mivel a teljes szakma, beleértve az orvosokat, dietetikusokat, gyógyszerészeket, rosszul megtervezett in-vitro vizsgálatok illetve rosszul értelmezett statisztikai értelmezések alapján javasolja a C-vitamin fogyasztás csökkentését, fontos lenne áttekinteni a témában elérhető publikációkat és újragondolni a hazai ajánlásokat.

 

Forrás: naturhirek.hu

 

 

rebarbaraA rebarbaraszezon közepén járva érdemes egy kísérletet tennünk a savanykás ízű, frissítő zöldséggel, mert tápanyagokban rendkívül gazdag.

A növény vastag, húsos szárát tehetjük süteménybe, lekvárba, de kompótot, mártást is készíthetünk belőle.

A rebarbara tökéletes választás a téli hónapokban kialakult vitamin- és ásványianyag-hiány pótlására. Energiatartalma rendkívül alacsony (17kcal / 100g). Víztartalma viszont magas (94,6%): igazi gyors szomjúságoltó, ami magas savtartalmának köszönhető. Fehérje és zsír elhanyagolható mennyiségben található benne, és szénhidráttartalma sem magas (3,3g / 100g).

Rengeteg tápanyag található benne.

Vitaminjai közül említést érdemel a niacin (B3), a pantoténsav (B5), a karotin, a folsav (B9), a C-, a B1-, a B6-, az A-, a K- és az E-vitamin. Értékes ásványi anyagai a kalcium, a kálium, a cink, a vas, a mangán és a magnézium. A rebarbara továbbá gazdag élelmirost-forrás (4,4g / 100g).

A zöldség kisebb mennyiségben likopint és flavonoid vegyületeket (lutein, zeaxanthin) is tartalmaz, melyek antioxidáns hatásúak, csökkentik a szervezetben felhalmozódott káros szabadgyökök mennyiségét, így az érelmeszesedés és a daganatos betegségek kialakulásának kockázatát.

A levélnyelek nyersen fogyasztva oxálsav- és élelmirost-tartalmuk miatt fokozzák a bélmozgást, segítik a salakanyagok kiürülését.

Rebarbarakészítmények a patikákban máj- és epebetegeknek

A rebarbarából különféle kivonatokat is készítenek, a gyógyszertárakban megvásárolható készítmények máj- és epebetegségek, valamint aranyeres panaszok enyhítésére szolgálnak.

A zöldség gyökeréből előállított por külsőleg fogmosásra használható, valamint segíti a szájbetegségek gyógyulását is.

Ugyancsak gyógyhatású a zöldségből préselt nyers natúr lé: kevés vízzel hígítva sebek lemosására, a sebgyógyulás elősegítésére alkalmas.

Vesekövesek ne vigyék túlzásba fogyasztását

A rebarbarának magas a citromsav-, az almasav- és az oxálsav tartalma, a zöldségfélék közül az egyik legmagasabb oxálsav tartalmú növény (260-620mg / 100g).

A friss, zsenge rebarbarában még az almasav mennyisége van túlsúlyban, de június közepétől, illetve a szezon végén, a túlérett, megvastagodott szárakban csökken az almasav tartalom, és nagyon megnő az oxálsav tartalom. Az oxálsav, pedig a kalciummal vízben oldhatatlan sót, kalcium-oxalátot képez, így növeli a vesékben, illetve a húgyhólyagban a kőképződés kockázatát. Ezért vesekőbetegségben szenvedők, illetve vesekőképződésre hajlamosak a szezon vége felé kisebb adagokban, és ritkábban fogyasszanak rebarbarát.

Próbáljuk ki az epres-rebarbarás lekvárt!

A rebarbarát kora tavasszal fogyasszuk nyersen, később viszont a spárgához hasonlóan vékonyan hámozzuk meg, és rövid ideig főzzük. (Tényleg csak rövid ideig, mert hamar szétfő.)

A megfőtt rebarbarából készíthetünk mártást, kompótot vagy tortát. Kiválóan alkalmas sütemények ízesítésére, rétes tölteléknek, és jellegzetes savanykás, frissítő ízű édességeket készíthetünk belőle. Lekvárokhoz is kiváló: próbáljuk ki, például eperlekvárba! Levéből bor és szörp is készülhet, ízesítésére legjobb a vanília, a fahéj és a gyömbér.

 

További cikkeink:

Tianshi teakeverék

 

 

SörNyakunkon a nyár, az elviselhetetlen hőség, amikor egyszerűen muszáj sört inni. És tessék, még egészséges is!

A sör egészséges és természetes alapanyagokból készül: komlóból, élesztőből, vízből és malátából. Mindezek révén, persze csak mértékkel fogyasztva, hozzájárul az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozáshoz. Emellett a mértékkel fogyasztott sörnek számos jótékony hatása is van a szervezetre.

Mivel 93 százalékban vízből áll, a szervezetünk számára nélkülözhetetlen vizet a sörfogyasztók ízletes formában juttathatják szervezetükbe. Ráadásul viszonylag alacsony alkoholtartalmú szomjoltó ital.

Bizony, a sör a kiegyensúlyozott táplálkozás része lehet, mivel fontos vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaz. Található benne B-vitamin, ezen belül niacin, riboflavin, B6-vitamin és folsav. Előnyös tulajdonsága még, hogy az ásványi anyagok egészséges arányban találhatók meg benne; sok káliumot, kevés nátriumot tartalmaz, ez, pedig fontos az egészséges vérnyomás fenntartásához.

A sör kevés kalciumot tartalmaz és sok magnéziumot, vagyis megelőzheti az epe- és vesekőképződést. A komlóban lévő anyagok megakadályozzák a csontokban a kalcium lebomlását. Ez jó indok lehet a napi sörfogyasztásra, de csak mértékkel: 0,33 liter 4,5 százalékos sör, azaz 12 g alkohol fogyasztása megengedett egy nap. A vesekő kockázatát a mértékletes sörfogyasztás bizonyítottan kb. 40 százalékkal csökkenti.

A sörben oxidációs folyamatokat gátló anyagok vannak, így szerepe lehet a rákkal szemben folytatott küzdelemben is. A bor ezen kedvező tulajdonságát gyakran emlegetik, viszont kevésbé ismert, hogy a sör is tartalmaz ilyen anyagokat. Egy pohár sör több mint kétszer annyi oxidációt gátló anyagot tartalmaz, mint az ugyanakkora alkoholtartalmú fehérbor és fele annyit, mint a vörösbor. Emellett a sörben található molekulák kisebbek, így a szervezet könnyebben és gyorsabban tudja őket hasznosítani, mint a szilárd anyagokból származó vagy a borban lévő nagyobb molekulaméretű szabadgyök-képződést megakadályozó anyagokat.

A komlóban lévő oxidációt gátló anyagok (flavonoidok) elsősorban a gyomor-bélrendszeri daganatok, a mellrák és a pajzsmirigyrák leküzdésében játszhatnak szerepet. Emellett szíverősítő és csontritkulást megelőző hatásuk is van.

A sörfogyasztás véd a Helicobacter pylorival baktériummal szemben, amely gyomorfekélyt okoz, és a gyomorrák kialakulásának kockázatát is növeli.

A sör oldható ballasztanyagokkal is ellátja a szervezetet, melyek az árpamaláta sejtjeinek sejtfalaiból származnak. Egy liter sör a napi ajánlott ballasztanyag-bevitel 20%-át tartalmazza, egyes sörfajták akár a 60%-át. A sör segíti az egészséges bélműködést, pozitív hatással van az emésztésre és a tápanyagok felszívódására, továbbá csökkenti a koleszterinszintet, ezáltal a szívbetegségek kialakulásának kockázatát is.

Nemcsak az számít, mit iszunk, hanem az is, hogy mennyit!

A legújabb vizsgálatok szerint sem a kocsmai „nagy ivók”, sem azok nincsenek védve a szív- és érrendszeri betegségekkel szemben, akik egyébként nem isznak sok alkoholt, de egy alkalommal felhajtanak 4-5 pohár sört.

Valóban hizlal a sör?

Európa számos országában nevezik a has fölé lerakódott zsírréteget „sörhasnak”. A mértékletes sörfogyasztás és az elhízás között azonban nincs ok-okozati összefüggés.

A sör az egészségre gyakorolt pozitív hatásai miatt egyes diéták kiegészítője is lehet. Azoknak, akik magas vérnyomás vagy magas vérzsírszint miatt nátrium-, fehérje-, zsír- és koleszterinszegény táplálkozást kénytelenek folytatni, a nátriumban szegény, zsír- és koleszterinmenetes sör a diéta hasznos kiegészítője lehet.

A sörfogyasztás nem hizlal, feltéve, hogy mértékkel fogyasztjuk. A sör a kiegyensúlyozott étrend része lehet.

Ezenkívül a sörfogyasztás hatásaival kapcsolatos tanulmányok azt mutatják, hogy az alkoholos italok energiatartalmát a szervezet kisebb hatékonysággal hasznosítja.

A sör kevesebb kalóriát tartalmaz, mint a legtöbb alkoholmentes ital.

 

Forrás: webbeteg

 

 

sörfogyasztásA sör megosztja az orvostársadalmat, Magyarországon jellemzően csak vesekőre ajánlják, a nagy sörfogyasztó nemzetek azonban más előnyeit is igyekeznek kidomborítani. Cseh orvosok szerint bőrbetegségeket és szexuális zavarokat is lehet gyógyítani vele, több kutatás alapján csontritkulásra, szív- és érrendszeri betegségekre is jó.

Azért legyünk óvatosak: az előnyös hatások csak mértékletes fogyasztásnál érvényesülnek.

 

Folyékony gyógyszer?

 

Az Egyesült Államokban a múlt század elején rövid időre törvénybe iktatták a sör receptre való felírását. A jogszabálynak azonban olyan sok volt az ellenzője, hogy 1922 januárjában, nyolc hónap után vissza is vonták, és egy új törvénnyel megtiltották az orvosoknak, hogy alkoholt írjanak fel betegeiknek. Ennek ellenére az USA-ban, ha az orvos úgy látja jónak a kórházi tartózkodás alatt, a mai napig rendelhet sört betege ebédjéhez.

 

A sör orvosi támogatásáért nem kell feltétlenül a tengerentúlra menni, elég csak Csehországig is, amely jelenleg a legtöbb sört fogyasztó nemzet a világon. (Az egy főre jutó éves sörfogyasztás meghaladja a 150 litert.) Néhány éve, amikor úgy tűnt, hogy a csehek sörfogyasztása megtorpan, a sörgyártók közös kampányukban orvosokkal szövetkeztek, és a kampány legfőbb üzenete az volt, hogy a sör fél egészség.

 

A cseh orvosok a gyomorbántalmaktól a bőrbetegségekig, a stressz csökkentéstől a szexuális zavarokig számos problémára ajánlják a sört. Számos kutatás támasztja alá a sör előnyös hatását a csontritkulás és a szív- és érrendszeri betegségek esetén is. A prágai Old Beer Clubot kardiológusok, alapították 1997-ben, és naponta legalább fél liter, legfeljebb négy (két liter) sört ajánlanak.

 

Vannak mellékhatásai is

 

Természetesen az alkoholistákat kezelő orvosok az említett cseh kampányt nem hagyták szó nélkül. Az addikciós szakemberek szerint már napi fél liter sör mérsékli az önfegyelmet, és ezáltal, növeli a balesetek kockázatát.

 

Tény az is, hogy az egy főre jutó sörfogyasztás mellett Csehországban igen magas a vastagbéldaganatok előfordulási aránya. Azaz, míg a szív- és érrendszeri betegségek (mint az infarktus és a stroke) kockázatát az alkohol csökkenti, a daganatok kialakulásának esélyét növeli.

 

Különösen erős a kapcsolat a mellrák és az alkoholfogyasztás között: akiknél eleve magas az emlőrák kialakulásának kockázata, azoknál már a napi egy pohár sör is káros lehet: a negatív hatások meghaladják a potenciális pozitív szív- és érrendszeri hatásokat. De pozitív hatás esetében sem lehet elégszer ismételni, hogy ez csak mértékletes fogyasztásnál érvényesül, ugyanis a túlzásba vitt alkoholfogyasztás növeli a vérnyomást, és szívritmuszavarokhoz vezet.

 

Kismamáknak az alkoholmentes sört ajánlják

 

A népi orvoslás a sört szoptatás esetén is ajánlja. A tudományos álláspont szerint azonban az alkohol nem serkenti a tejelválasztást, sőt átmenetileg csökkenti. Ráadásul az alkohol egy része átmegy az anyatejbe, ami befolyásolja a baba alvását, illetve negatívan hat idegrendszeri fejlődésére.

 

Tény azonban, hogy a komlóban van olyan vegyület, amely a prolaktin hormon termelődését serkenti, ez a hormon, felelős az anyatej termelésért. Ezért ha a kismama sörrel akarja a tejelválasztást beindítani, az alkoholmentes verziót válassza.

 

Így zúzza a vesekövet

 

A sör legklasszikusabb egészségi előnye a vesekőproblémák orvoslása. A vesekőbetegség (nephrolithiasis) azt jelenti, hogy a vizeletben található ásványi anyagokból - például kalciumsókból, húgysavból, oxalátból - oldhatatlan szemcsék, kövek jönnek létre. A kisebb szemcsék a vizelettel észrevétlenül távoznak, a néhány millimétert elérő kövek azonban elzárhatják a húgyvezetéket, az altest nagy részére kiterjedő, éles fájdalommal járó görcsöket okozva.

 

A betegség megelőzésének leghatásosabb módja a bőséges folyadékbevitel, amely hígítja a vizeletet, ezért csökkenti a szemcsék kialakulásának esélyét. Folyadékként elsősorban vizet, gyógyteát, limonádét vagy narancslét szoktak ajánlani, de egyes adatok szerint áldásos hatása van a sörnek is.

 

Egy 1999-es vizsgálatban, amelyben több mint 27 ezer dohányzó finn férfi körében vizsgálták a vesekő kialakulásának kockázatát, azt találták, hogy napi egy üveg sör körülbelül 40 százalékkal csökkentette a vesekő kockázatát. Különösen a magas komlótartalmú söröket találták hasznosnak (ilyen például a pilseni). Kevésbé látványos, de szintén kedvező hatást mutattak ki egy korábbi amerikai vizsgálatban is.

 

A sör két úton is hat a vesekőre. Egyrészt növeli a vizelet mennyiségét, így a kalcium kimosódik, mielőtt lerakódhatna a már meglévő veseköveken. Másrészt a mértékkel fogyasztott sör kissé kitágíthatja a húgyutakat. Így a már meglévő kövek könnyebben, kisebb fájdalmat okozva jutnak ki. (Hasonló hatása van a vörösáfonyának is).

 

Ugyanakkor, ha valaki túlzásba viszi a kellemes "gyógyital" fogyasztását, pont az ellenkező hatást érheti el. Nagy mennyiségben, rendszeresen fogyasztva ugyanis a sör savasabbá teszi a vizeletet, ami kedvez a vesekövek kialakulásának.

 

A sör legfontosabb tápanyagai

A sör gazdag B-vitaminban: tartalmaz többek között niacint (B3-vitamin), pantoténsavat (B5), piridoxint (B6), riboflavint (B2) és kobalamint (B12). Jelentős továbbá a folsavtartalma, amely csökkenti a kardiovaszkuláris betegségek kockázatát, de fontos tápanyag várandós nőknél is, mert csökkenti a magzati gerinc-rendellenességek kockázatát.

A sör ezentúl tartalmaz kalciumot, vasat, szelént, káliumot és magnéziumot is. Kevésbé ismert, hogy nagy a fehérjetartalma is, jócskán tartalmaz esszenciális aminosavakat is.

 

Forrás: origo.hu

 

 
ElsőElőző123TovábbUtolsó