Független tanácsadó honlapja.

 

 

védőoltás

BaktériumokAz antibiotikumokkal kapcsolatos kezdeti lelkesedés után hamar kiderült, hogy gátlástalan használatukból komoly bajok származhatnak, mert ellenálló baktériumtörzsek alakulnak ki.

Mára a baktériumok lényegében bekerítették az emberiséget: belátható időn belül hatástalanná válhat az összes baktériumellenes gyógyszer, a fejlesztésben, pedig egy évtizedes lemaradás alakult ki.

 

1967-ben az Egyesült Államok tiszti főorvosa bejelentette: a védőoltásoknak és az antibiotikumoknak hála, az emberiség végső győzelmet aratott a fertőző betegségek felett, és ideje minden erőnket a rák elleni küzdelemre összpontosítani.

Valóban kevés gyógyszercsoportnak köszönhet annyit az emberiség, mint az antibiotikumoknak. Használatuk nyomán számos rettegett és pusztító kór eltűnt vagy futó kellemetlenséggé szelídült, a fertőző betegségek, pedig összességükben jelentősen hátraszorultak a fejlett világ halálozási statisztikáiban.

Járványügyi szakemberek legsötétebb próféciái

antibiotikumnegatív megítélése. Még ha az ellenük irányuló támadások tudományosan nem mindig megalapozottak is, az sajnos kétségtelenül igaz, hogy az antibiotikumok tömeges léptékű - és az esetek nagy hányadában indokolatlan, illetve nyakló nélküli - használata komoly veszélyeket zúdított az emberiségre.

Ezek közül nem is az egyes egyéneket érintő potenciális egészségkárosodások - például gyógyszerallergiák vagy a természetes baktériumflóra egyensúlyának felborulása - a legriasztóbbak, bár ezek jelentősége sem elhanyagolható. Sokkal nyugtalanítóbb és a társadalom egészét érintő probléma az antibiotikumoknak ellenálló baktériumtörzsek térhódítása. E "szuperbaktériumok" egyre inkább kitörnek a kifejlődésük melegágyául szolgáló kórházi környezetből, és talán csak idő kérdése, hogy világméretű pusztítás képében teljesítsék be a járványügyi szakemberek legsötétebb próféciáit.

Rezisztens törzsek évmilliók óta léteznek

Az antibiotikumok diadalmenete a II. világháború után kezdődött (az előzményekről lásd keretes írásunkat). A penicillint úgy vették, mint a cukrot - szó szerint, hiszen az USA-ban évekig nem is volt vényköteles. Az iparág robbanásszerűen fejlődött, évről évre új vegyületekkel álltak elő a gyógyszergyárak, az 1950-es évek elejétől pedig az antibiotikumok alkalmazását kiterjesztették a tenyészállatokra: a szereket a takarmányhoz keverve jelentős hozamnövekedést vártak a vágóállatokat pusztító fertőző betegségek leküzdésétől.

A penicillin felfedezője, Alexander Fleming már egy 1945-ös sajtóinterjúban előrejelezte, hogy az antibiotikumok gátlástalan használata nyomán a szereknek ellenálló baktériumtörzsek fognak feltűnni. Jóslata a vártnál is hamarabb beigazolódott: 1946-ban már betegek sokaságából izoláltak penicillinrezisztens baktériumokat.

A jelenség nemcsak logikus, de egyenesen elkerülhetetlen: az antibiotikumok olyan erős szelekciós nyomást gyakorolnak a kezelt baktériumokra, hogy szabályosan kikényszerítik a kezelést túlélő genetikai változatok kifejlődését. Ráadásul rezisztens baktériumok már jóval az ember előtt is léteztek: a penicillint és rokonait hatástalanító béta-laktamáz enzim bizonyíthatóan legalább tízmillió éves, amerikai kutatók pedig egy, a külvilágtól több mint 2 millió éve elzárt barlangrendszerben nagyszámú baktériumkolóniát azonosítottak, amelyek rezisztensek egy sor emberi gyógyításban használt antibiotikummal szemben.

Ez nem meglepő, hiszen a baktériumok évtízmilliók óta használják ezeket a vegyületeket egymással vívott harcaikban, és a támadóknak egyben az ellenszert is ki kellett fejleszteniük, különben saját magukat is megmérgezték volna. Ugyanakkor a rezisztenciáért felelős gének ősi volta az emberiség számára azt a kényelmetlen üzenetet hordozza, hogy bármilyen új antibiotikummal rukkolnak is elő a gyógyszergyárak, ha az csak egy kicsit is hasonlít a természetben előfordulókhoz, már az első tabletta lenyelésekor ott várakozik a Föld valamely szegletében egy annak ellenálló mikroba.

Fegyverkezési verseny

Ahányféle módon próbálja az ember kicselezni a baktériumokat, ők annyiféleképpen térnek ki a csapások elől. Ha az őket védő sejtfal felépítését gátolják a kutatók, a baktériumok megváltoztatják sejtfaluk szerkezetét. Ha fehérjéik vagy DNS-ük szintézisét blokkolják, olyan enzimváltozatokkal állnak elő, amelyekhez a gyógyszer nem képes hozzákötődni. Megelőző csapásokat is előszeretettel alkalmaznak: sokan rendelkeznek olyan enzimekkel - mint pl. a fentebb említett béta-laktamázzal -, amelyek lebontják az antibiotikumot, mielőtt hatását kifejtené; megint mások pumpafehérjéket működtetnek, amelyek eleve kitessékelik a gyógyszert a baktériumsejtből. A legarcátlanabb baktériumok egyenesen élelemnek tekintik az eléjük vetett mérget.

A helyzetet nagyban súlyosbítja, hogy a rezisztenciáért felelős gének leggyakrabban ún. mobilis genetikai elemeken csoportosulnak. Ezeket a baktériumok nemcsak utódaiknak, hanem szinte bármilyen útjukba eső baktériumnak képesek átadni, az sem szükséges, hogy a partner azonos fajú vagy közeli rokon legyen. Ez a fajta információáramlás, amelyet a tudósok horizontális géntranszfernek neveznek, a rezisztencia-gének szédületes sebességű terjedését teszi lehetővé.

Ez azt is jelenti, hogy a rezisztencia akadály nélkül terjedhet állati kórokozókról az emberiekre, hiszen ezek gyakran egymás közeli rokonai. Márpedig a tenyészállatok nem-terápiás, hozamnövelési céllal történő antibiotikum-kezelése - ami az USA-ban mindmáig gyakorlat, és az EU-ban is csak 2006-ban tiltották be véglegesen - tömegével termelte ki a legváltozatosabb szerekkel szemben rezisztens törzseket, különösen azért, mert az ilyenkor alkalmazott viszonylag alacsony dózisok kifejezetten kedveznek az újabb genetikai változatok megjelenésének és szétterjedésének. Ráadásul a mobilis genetikai elemeken legtöbbször több rezisztenciagén is található, így egyetlen génátadási esemény egyszerre több gyógyszerrel, gyógyszercsaláddal szemben teszi ellenállóvá a befogadót.

Felelőtlen túlhasználat

Mára lényegében az emberiséget a baktériumok bekerítették. Az 1960-as évek óta egyre szaporodó ütemben tűnnek fel az egy-egy antibiotikumcsaládra érzéketlen baktériumtörzsek, újabban pedig egyre-másra ütik fel a fejüket a többféle, szélsőséges esetben valamennyi ismert antibiotikummal szemben rezisztens kórokozók. Egy ilyen "szuperbaktériummal" való találkozás - különösen egy legyengült, fertőzésre fogékony szervezet számára - a halálos ítélettel lehet egyenértékű.

Míg a legismertebb ellenálló baktériumtípusok, mint a Staphylococcus aureus penicillinre, meticillinre vagy vankomicinre érzéketlen változatai eleinte csak kórházakban okoztak járványokat (ahol a legtöbb antibiotikum fogy, és ahol sok beteg ember van összezárva), ma már nem ritka, hogy amúgy egészséges emberek bőrfertőzéseiből is rezisztens törzseket izolálnak.

A kialakult helyzetért távolról sem csak az állattenyésztők okolhatók. Amint arra november 18-án az európai antibiotikum-nap alkalmából tartott sajtótájékoztatón az ÁNTSZ szakértői is felhívták a figyelmet, az antibiotikumok felelőtlen túlhasználatában a legnagyobb felelősség az orvosokat terheli. Rendkívül gyakori jelenség, hogy vírusok okozta - jellemzően felső légúti - fertőző betegségeket az orvosok felületes diagnózis alapján, indokolatlanul antibiotikummal kezelnek. Bár egyes esetekben a kórokozó azonosítása csakugyan problematikus, akad, aki a tünetek alapos áttekintése nélkül, esetleg a felülfertőződéstől, szövődményektől tartva a teljesen egyértelmű vírusfertőzésekre is antibiotikumot ír - holott köztudott, hogy az antibakteriális szerek a vírusokkal szemben teljességgel hatástalanok.

Persze a pácienseknek is van szerepük. Némelyikük szinte kiköveteli a receptet, hiába próbálja győzködni az orvos, hogy a náthája pár napon belül magától is elmúlna. A legrosszabb, ha a beteg a saját szakállára kezeli magát az otthon így-úgy elfekvő, például másnak felírt antibiotikummal, vagy épp ellenkezőleg: amikor már jól érzi magát, a kellős közepén abbahagyja az orvos által előírt kúrát. Mind a felesleges antibiotikum kapkodás, mind az indokolt, ám időnek előtte félbeszakított kezelés nagyon kedvez a rezisztens baktériumok kialakulásának.

Kitörési lehetőségek

Az ÁNTSZ szakemberei - az USA és az EU szakmai állásfoglalásaival egybehangzóan - mindenekelőtt az antibiotikumok jóval felelősségteljesebb használatára szólítanak fel orvosokat és betegeket egyaránt.

Abban nem igazán lehet reménykedni, hogy a most piacon lévő, a rezisztencia miatt fokozatosan elértéktelenített antibiotikumok helyébe a közeljövőben újak lépnek. A nagy gyógyszer gyártók ugyanis majdhogynem letettek az antibiotikumok fejlesztéséről - részben a rendkívül nehezen megugorható engedélyezési követelmények miatt, részben mert forrásaikat a profitábilisabb, nagyobb betegcsoportnak eladható szerek, például a koleszterinszint- vagy vérnyomáscsökkentők fejlesztése felé csoportosították át. Most meg már szinte késő észbe kapni: a ma legígéretesebb gyógyszerjelöltjei is leghamarabb tíz év múlva kerülhetnek a polcokra.

Amíg ezt az évtizedes "fejlesztési rést" a gyógyszeripar át nem hidalja, a biológusoknak más megközelítések után kell nézniük. Egyesek szerint a baktériumok génállományában kellene kutakodni antibiotikum gyártó enzimek után. Mások szerint érdemes teljesen elfordulni az antibiotikumoktól, és olyan, gyökeresen más - bár a kutatás számára nem ismeretlen - terápiás módokkal próbálkozni, mint a baktérium gátló ellenanyagokkal operáló immunterápia vagy a baktériumokat pusztító vírusok, a bakteriofágok bevetése. A legjobban talán az lenne, ha minden lehetséges irányban elindulnának a kutatások, hiszen az óra egyre hangosabban ketyeg, és az idő nem az emberiségnek dolgozik.

 

Forrás: origo.hu

 

További cikkeink:

Cordyceps kapszula

Ózonizátor

 

 

kullancscsípés Lyme-kórMivel a Lyme-kórra és még számos kullancs által terjesztett betegségre nem létezik védőoltás, érdemes megfogadni a szakértő tanácsait a fertőzés elkerülésére vonatkozóan. A tavaszi-nyári szezon egyre több szabadtéri programot jelent, beleértve a túrázást, a kempingezést és a kertészkedést is. A friss levegőn kívül mindegyikben közös, hogy ezek során célszerű tudatosan védekezni a kullancscsípés ellen.

Mivel többek között a Lyme-kórra, az ehrlichiózisra és az anaplazmózisra nincs még védőoltás, érdemes mindenekelőtt a csípés megelőzésére törekedni – fogalmazott Dr. Christopher Ohl, az egyesült államokbeli Wake Forest Baptista Orvosi Központ professzora, s a következő tanácsokkal szolgált.

  • A DEET (N,N-dietil-meta-toluamid) tartalmú riasztószerek ideálisak a bőrre, míg a ruhát és a lábbelit permetrines szerrel érdemes kezelni. Utóbbi hetekig tartó védelmet biztosít, ráadásul néhány mosást is kibír.
  • A nadrág szárát a zokniba kell tűrni a szabad bőrfelület csökkentésének céljából. Túra során célszerű a kitaposott ösvényen maradni, távol a magas fűtől, valamint a bokros területektől.
  • A szabadban töltött idő után érdemes azonnal megvizsgálni a testünket, hogy találunk-e kullancsot. Minél tovább marad bent a rovar, annál nagyobb a fertőzés veszélye.
  • Ha kullancsot talál, csipesszel kell eltávolítani, olyan közel megfogva a bőrhöz, amennyire csak lehet. Semmiképpen sem szabad megragadni az ujjakkal és megszorítani – ekkor ugyanis a rovarban lévő folyadék a bőrbe áramlik, növelve a fertőzés kockázatát.
  • Kullancscsípés után egy-két héttel jelentkező láz esetén azonnal orvoshoz kell fordulni. A lappangási idő általában 8-14 nap a rovar által terjesztett betegségeknél.

Kisállatainkat bolhanyakörvvel és más kullancsriasztó szerekkel érdemes védeni a csípés ellen.

 

Forrás: vital.hu

 

 

NáthaNemcsak a zöldségek, és gyümölcsök fogyasztása véd meg a megfázástól: íme néhány tanács, melyet nem árt megfogadni, ha azt akarjuk, hogy elkerüljön a betegség.

Nem, muszáj az ősznek a megfázással együtt járnia. Ez valóban egy olyan évszaka az esztendőnek, amikor hajlamosabbak vagyunk lebetegedni. Ám ha teszünk néhány óvintézkedést, könnyen elkerülhetjük a problémát. Ha körül is vesznek a baktériumok, nem fognak megtámadni.

Először is, amennyiben szükségét érezzük, vegyünk fel védőoltást, de próbáljuk ki a következő tippeket is:

1. Friss levegőt!

Nem azzal védjük meg magunkat a megfázástól, ha állandóan benn tartózkodunk a négy fal között. A munkaidőn kívül igyekezzünk minél több időt a szabadban tölteni, különösen, amíg szép, rozsdabarnába forduló a természet!

Az immunrendszernek ugyanis könnyebb a dolga, amíg a meleg, biztonságos környezetben tartózkodik az ember, mint ha kimegy a hideg levegőre. Kint más emberekkel is találkozik, így a baktériumokkal is, amelyeket elkaphat. Egy séta a természetben, a friss levegőn növeli az immunrendszer védelmező képességét. Ahogyan a testmozgás önmagában is - természetes baktériumölőnek is tekinthetjük!

2. Relaxáljunk!

Sajnos manapság kevesen szánnak időt a minőségi pihenésre - és nemcsak az éjszakai alvásról van szó. Egy délutáni rövid ejtőzés, egy kis olvasás, relaxáció mindig nagyon fontos. Ráadásul kevésbé valószínű, hogy megtámad a nátha.

A stressz növeli az esélyét, hogy elkapjuk a betegséget. A stresszhormonok - így a glükokortikoidok - folyamatos felszabadulása vezethet ide hosszútávon. Gátolják a szervezet képességét az úgynevezett citokin jelzőmolekulák termelésére, melyek a betegséggel harcoló reakciót váltják ki az immunrendszerből.

Az elegendő alvás és pihenés, a megfelelő evés és a mozgás is segít a stressz leküzdésében, ne várjuk meg, hogy legyűrjön a betegség.

3. A tiszta kéz titka

Figyeljünk oda arra, hogy mindig és minden körülmények között mossunk alaposan kezet. A szappan és a víz is igen fontos védőeszköz. Ne érjünk az orrunkhoz, szemünkhöz és szánkhoz, ha nem vagyunk benne biztosak, hogy tiszta a kezünk.

A bárokban, kávézókban és egyéb nyilvános helyeken található szappan tartogathat meglepetéseket - szintén baktériumokkal lehet tele -, ezért tanácsosabb a folyékony szappant használni. Szárítsuk meg jól a kezünket - a nedves kézen át jobban terjednek a baktériumok - de lehetőleg ne ruhánkba töröljük, ami szintén tele lehet baktériummal.

4. Aludjunk eleget!

Egy felnőtt ember alvásszükséglete 7-8 óra. Mindenki maga érzi azonban, hogy neki mennyi az elegendő. Aki rendszeresen sokkal kevesebbet alszik, mint amennyitől jól érzi magát, azt is könnyebben megtámadja a betegség.

A kialvatlanság sok mindenre van hatással. Adjuk meg a testünknek, ami jár neki. Ráadásul lefekvés előtt átgondolhatjuk a dolgainkat - ne hagyjuk ki a lazítási időt sem, amellyel lezárjuk a napunkat.

 

Forrás: eletmod.hu, egyno.hu

 

További cikkeink:

Magas tápértékű kalcium por

Kalcium rágótabletta

Cink kapszula

Cordyceps kapszula

 

 

 

 

OltásAz ABC News mai cikkét olvasva az jut eszembe, amikor a kungfu edzésen megtanultam, védeni három ütést és kaptam egy akkorát a negyedikből, hogy a hátsó fal adta a másikat.

Hogyan jön ez a régi történet az influenza elleni védőoltásról ma megjelent hírhez?

Az Erasmus Orvosi Központ (Rotterdam, Hollandia) munkatársai egészséges és beteg, oltott és oltatlan gyerekeket vizsgáltak 6-14 éves kor között. A rövid vizsgálat azt mutatta, hogy azok a gyerekek, akik nem kaptak a szezonális influenza elleni védőoltásból, azok immunrendszere több és változatosabb antitestet termelt, mint beoltott sorstársaiké.

Bár a kutatók többször is kihangsúlyozták, hogy nem lebeszélni szeretnék a szülőket a gyerekek oltogatásáról, de úgy látják, hogy a korábban alábecsült hatást, miszerint úgy rondít be az immunrendszerbe, mint egy elefánt a porcelánboltba, komolyabban meg kellene vizsgálni.

Szándékosan lerombolt immunrendszer

VédőoltásMire egy csecsemő eléri a kétéves korát, két tucat vakcinát nyomna bele. Mindezt igyekeznek olyan steril környezetben csinálni, hogy a természetes immunitásának kialakulására semmi esélye nem marad. Az eredmény: az immunrendszer megzavarodik és számos olyan autoimmun betegség alakul ki, ami csak évek-évtizedek után jelentkezik. Emiatt senki nem gyanakszik arra, hogy az ostoba védőoltás volt a felelős érte.

A szénanátha és az egyéb asztmás- allergiás megbetegedések mára már divattá váltak. A gyerekkori cukorbetegség, a krónikus bélgyulladás, az ízületek idő előtti elkopása, mint erre vezethető vissza. Az immunrendszer teljes erővel, egy olyan dologgal foglalkozik, amivel nem kellene. Ártalmatlan pollenekkel küzd, vagy éppen a test egyik szervét kezdi el lebontani.

Ha egy gyermek, vagy egy felnőtt kap egy fajta vírusból készült oltást, az immunrendszere az ellen kezd termelni ellenanyagot teljes erővel, és közben elfelejt védekezni a többi őt ért támadás ellen. Éppen úgy, mint én a kungfu edzésen.

Az oltott emberek nagyobb valószínűséggel betegszenek meg

Még 2009 tavaszán, éppen akkor, amikor a sertésinfluenza hisztéria volt, egy kanadai tanulmány feltárta, hogy az emberek, akik kaptak a rendszeres, szezonális influenza elleni védőoltást, kétszer nagyobb valószínűséggel betegedtek meg, mint azok, akik sosem jártak oltatni magukat.

Mi itt a Natúr Hírek oldalain is végeztünk egy nem reprezentatív felmérést, amiből az, derült ki, hogy ötszörös volt a megbetegedés aránya az oltott emberek közt, mint azok közt, akik nem oltatták magukat.

Miért halljuk mégis minden nap a hírekben, hogy csak az oltás jelent védelmet a két hét múlva érkező járvánnyal szemben? Mert azt hallom minden nap. Olyan, mintha a hírszerkesztők nem olvasnának, csak írnának.

Mi nyújt védelmet?

Természetesen a fenti publikációt értelmezve az is napnál világosabb, hogy az immunrendszer naprakészen tartása jelenti a védelmet a járványokkal szemben. Vitaminokban gazdag táplálkozás, napi testmozgás, friss levegő, pihentető alvás, d-vitamin. Nagyjából ennyi elegendő.

A védőoltás felesleges ... talán ártalmas is.

 

Forrás: Medscape, A teljes cikk a Naturhirek.hu oldalon.

 

További cikkeink:

Cink kapszula

Cordyceps kapszula

Spirulina kapszula

Kínai datolya jujuba kivonat

 

 

 
ElsőElőző12TovábbUtolsó