Független tanácsadó honlapja.

 

 

táplálék

koleszterinszintA koleszterinszintet a vérben lévő összes koleszterin mennyisége adja. Megkülönböztetünk HDL-koleszterint (High Density Lipoprotein), azaz jó koleszterint és LDL-koleszterint (Low Density Lipoprotein), azaz rossz koleszterint. A koleszterinszint értékét milligramm / deciliter (mg/dl, régebben volt használatos) vagy millimol/liter (mmol/l, SI-egység) értékben adják meg.

 

A koleszterinszint ideális értéke

A koleszterinszintnek nincs egységes standard értéke. Sokszor attól függ, milyennek értékelik a koleszterinszintet, hogy vannak-e további kockázati tényezők, melyek érelmeszesedés (arterioszklerózis) kialakulásához vezethetnek. Ilyen például a túlsúly, a dohányzás, a magas vérnyomás vagy a diabétesz.

 

Van-e kockázati tényező?

LDL mg/dl (mmol/l)

HDL mg/dl (mmol/l)

Nincs kockázati tényező

< 160 (4,1)

> 40 (1,0)

Van kockázati tényező

< 130 (3,4)

> 40 (1,0)

Érbetegségek (pl. koronáriás szívbetegség, agyvérzés)

< 100 (2,6)

> 40 (1,0)

 

A túl magas koleszterinszintnek (hypercholesterinaemia) számos súlyos veszélye lehet. Jelenleg vizsgálják, hogy valóban igaz-e a mondás az LDL - koleszterinszintre, miszerint minél alacsonyabb, annál jobb (azaz 100 mg/dl vagyis 2,6 mmol/l alatt van).

 

Jó koleszterin, rossz koleszterin

A koleszterin a szervezetünkben előforduló zsírok csoportjába tartozik. A trigliceridekkel együtt fontos alkotói a sejtmembránoknak, melyek minden testi sejtet határolnak. Ezen kívül a koleszterin több létfontosságú hormon építőköve, és az energiaháztartásban is döntő szerepet játszik. A máj koleszterinből állítja elő az epesavat, ami az epehólyagból a bélbe ürül, ahol az elfogyasztott zsírok emésztésében vesz részt.

A koleszterinszint a táplálékkal felvett koleszterin, illetve a máj által a saját testünkben termelt koleszterin mennyiségétől függ. A vérben lévő koleszterin bizonyos fehérjékhez kötötten fordul elő. Ezek a kötések lehetővé teszik a vízben oldhatatlan zsírok szállítását a vérben. Lipoproteineknek nevezzük őket, mivel zsírokból (lipidek) és fehérjékből (proteinek) épülnek fel. A zsír- és fehérjerésznek megfelelően beszélünk LDL-, HDL- és VLDL-koleszterinről (Very Low Density Lipoprotein).

Az LDL-koleszterin a májból az erekbe szállítódik. Ott lerakódik és érelmeszesedéshez (arterioszklerózis) vezet. A HDL-koleszterin ezzel szemben az erekből a májba jut. Ezért magas HDL-szint mellett az érelmeszesedés kockázata alacsony.

 

Évszakonként változik a koleszterinszint?

Évekkel korábban kiderült, hogy a vér koleszterin szintje télen jelentősen magasabb, mint a nyári időszakban, de most azt is kimutatták, hogy ez a gyógyszeres kezelésben részesülőknél is kimutatható. A szakembereket is meglepő eredményt az American Journal of Cardiology szakfolyóirat közölte.

 

Forrás: webbeteg.hu

 

antilipid tea cholican kapszula omega-3 kapszula inner wellness
Antilipid tea Cholican kapszula Omega-3 kapszula Inner wellness

 

 

nyelőcsőrákA nyelőcsőrákban megbetegedők 50 és 70 év közöttiek, előfordulása a férfiaknál gyakoribb, s esetükben az egyébként is csekély gyógyulási esély még rosszabb, mint a nőknél.

A táplálkozási szokásokkal összefüggésben nagy eltérések vannak az egyes térségek között a betegség előfordulásában. Kínában elterjedtebb, Európában valamivel ritkább betegség a nyelőcsőrák, ám ezzel együtt is számos tragédiáért felelős. Magyarországon évente körülbelül négyszáz új beteget regisztrálnak. A nyelőcsőrák hazánkban az összes rosszindulatú daganatnak nagyjából 2 százalékát, a tápcsatorna lehetséges tumoros elváltozásainak 4 százalékát adja.

A nyelőcső (oesophagus) a garat és a gyomor között helyezkedik el, a mellüregen áthaladva átfúrja a rekeszizmot. Belülről nyálkahártya béleli, önálló kötőszövete és erős izomszövete van - a perisztaltikus mozgás révén képes a falatot a gyomor felé - egészséges állapotában a testhelyzettől gyakorlatilag függetlenül - továbbítani.

Kit fenyeget a nyelőcsőrák?

A nyelőcsőrákban megbetegedők életkora általában 50 és 70 év között van, előfordulása a férfiaknál gyakoribb, s esetükben az egyébként is csekély gyógyulási esély még rosszabb, mint a nőknél.

A kiváltó okok között legfontosabbakként a táplálkozási szokásokat tartják számon. Az alkoholfogyasztás, a rendszeresen, forrón elfogyasztott étel, a túl fűszeres étrend, a vitaminhiány, valamint a dohányzás, a munkahelyi ártalmak - például egyes vegyszerek éveken át történő használata - említhető a veszélyeztető tényezők között.

A veszélyeztetettség a kockázati tényezők egyidejű fennállása esetén megtöbbszöröződik. A szakirodalom megemlíti a HPV-fertőzés (humán papilloma víruscsalád) szerepét is, amelyek a hámsejtekbe integrálódva azokat fogékonyabbakká teszik a daganatos elváltozásokra. A nyelőcső kémiai vagy fizikai sérülései, hegei és a szöveteket károsító sugárterápia is említhető a kockázati tényezők sorában.

A nyelőcső sérüléseit nemcsak külső tényezők, lúgok, mérgek a szervezetbe kerülése okozhatja, hanem az olyan „belső ártalmak” is, mint például a reflux-betegség, amely során a gyomor tartalma rendszeresen visszajut a nyelőcsőbe, s a savak károsítják annak nyálkahártyáját. Mindez akár egy Barrett-oesophagus nevű, a nyálkahártya megváltozásával járó elváltozást is eredményezhet, amely magában hordozza a rosszindulatú elváltozás kialakulásának veszélyét.

nyelőcső daganatMilyen tünetei lehetnek a nyelőcsőráknak?

Az esetek döntő többségében a nyelőcsőrák diagnosztizálásakor a tumor már előrehaladott állapotban van jelen a szervezetben. Legfontosabb a tünet a nyelési nehézség (dysphagia) lehet. Ennek a tünetnek azonban számos válfaja létezik: nyelési gondokat beidegzési zavar, elzáródás, gyulladás, de akár görcsök és pszichés tényezők is okozhatnak.

A nyelőcsőrák gyanúja akkor vetődik fel inkább, ha a nyelési nehézség nem folyadékiváskor, hanem szilárd táplálék elfogyasztásakor jelentkezik. Ez kezdetekben nem állandó panasz, ám az idő előrehaladtával egyre sűrűbben fordulhat elő, és súlyossága - a nyelőcső átmérőjének fokozatos szűkülésével - erősödik, egy idő után már a pépes ételek fogyasztása is fájdalmat okoz.

Tünet lehet a visszatérő hányás és csuklás, a hátba kisugárzó fájdalom, vérszegénység, valamint mindezek mellett a rákos folyamat általános jellemzőjeként is számos alkalommal leírt fogyás. Figyelmeztető jel a tartós köhécselés éppúgy, mint a krónikus rekedtség.

A nyelőcsődaganat kezelés nélkül a nyelési nehézség fokozódásához, majd teljes nyelésképtelenséghez vezet. A daganat betörhet a légcsőbe és étkezéskor fulladásos rosszullétet, okozhat.

 

Forrás: Rákgyógyítás,napidoktor.hu

 

További cikkeink:

Cordyceps kapszula

Chitosan kapszula

Super kalcium por

 

 

{jcomments on}{jcomments off}dióbélA dióbél a legegészségesebb, természetes ennivaló.

Ezt elsőre valószínűleg nem hiszik el nekem. Ezért a diólevél-lapra összegyűjtött orvosi cikkekre hivatkozom. De magam is összegyűjtöttem a dióról, mint a legegészségesebb táplálékról szóló információkat.

Egészség a dióban: A dióban nincs koleszterin!

A dió olaja igen egészséges, az ember számára esszenciális, nélkülözhetetlen többszörösen telítetlen zsírsavakat tartalmaz. A dióbél olajtartalma - fajtától, vizsgálati mintától függően - a légszáraz bél 50-70 %-a. Szénhidrát-tartalma viszonylag alacsony, a bél súlyának mintegy 10 %-át adja.

Fehérjetartalma jelentősebb, bár nem fehérjeforrásként fogyasztjuk, a dióbél 15-25 %-a fehérje. Ezen belül a magasabb fehérjetartalmú fajták olajtartalma alacsonyabb, és viszont.

Külön figyelmet érdemel magas vitamintartalma. A-vitaminból mintegy 70 NE, tiaminból (B1 vitamin) 480, riboflavinból (B2 vitamin) 130, niacinból (B5 vitamin) 120 mikrogramm, C-vitaminból 3 mg található 100 g dióbélben, hogy magas ásványi anyag tartalmát (foszfor, kalcium, kálium, vas) ne is említsük.

A dió olajának olajsav-összetétele:

Kaliforniai adatok szerint a dióolaj 76 %-a többszörösen telítetlen zsírsav (ebből 61 % linolsav, 15 % linolénsav), 14 %-a egyszeresen telítetlen zsírsav (szinte kizárólag olajsav), és csak 10 %-a telített zsírsav (ebből 7 % palmitinsav, 3 % sztearinsav).

A dióbél fehérjéinek összetétele:

Az esszenciális aminosavak közül a dióbél mind a 8-at tartalmazza, szinte az emberi szükséglet szerinti mennyiségben. Leucinból, izoleucinból, treoninból és valinból a napi minimum-szükségletet 100 g dióbél kielégíti. Lizinből, triptofánból, fenilalaninból pedig a napi szükséglet felét. Egyedül metionin miatt kell mást is enni, mint diót, mert abból kevesebbet tartalma

dió összetételeAz ábra értelmezéséhez nem kell tudni franciául.

A piros szín az egészségvédő olajtartalmat jelöli.

A sárga a bőséges, szinte teljes értékű fehérjét.

A kék a szénhidrátot, ami főleg poliszaharid.

A zöld az ásványi anyagokat, a fehér a vizet.

Szemmel látható, hogy mesterséges kémiai anyag - kiegészítő, állományjavító, ízesítő és színező anyag, amivel minden élelmiszerünket telenyomják - egyáltalán nincs a dióbélben.

A dióbél maga a természetes egészség. És megterem itthon.

Mégis elsősorban azért esszük a diót, mert ízlik. Csemege, élvezeti cikk.

Hogyan fogyasszuk a diót?diódió

Előételnek, magában

Zöldsalátában

Borozás közben, sajttal

Mézzel, csokoládéval, almával

Fügével, aszalt gyümölcsökkel

Süteményben

Egyszerűen, a tv, vagy a számítógép előtt

Vagy ha csak éhes vagy.
A gyereknek mindenképp adj!

Ihatjuk italokban, fogyaszthatjuk süteményben, édességekben.

dió italdiós süteménydió fagylalt

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mire jó még a dió?

dió olajA dióolaj értékes étkezési olaj, kimondottan ajánlják a koleszterinszint csökkentésére!

De parfüm-alapanyag is, Giorgio Armani "Mánia" parfümjében is van.

Próbált már (tiszta, megmosott) dióhéjból teát főzni? (Népi recept Nógrád megyéből)

Kevés dióhéjon addig álljon a forralt víz, amíg a teának ízlés szerinti színe nem lesz. Kóstolja meg!

A diólevél (Juglandis folium) hivatalosan elismert gyógynövény. Antimikrobális, összehúzó hatású. Szájnyálkahártya-gyulladásra, fogínygyulladásra jó. Gyógyteaként és gyomorkeserűként is használják.

Ha van rá előzetes igény, évente kisebb mennyiségben (legfeljebb 100 kg-ot) tudok eladásra kínálni, 16 Ft/g +áfa áron. De egyszerűbb, ha mindenki a saját diófájáról szedi az alapanyagot.

A dióbél-gerezdeket elválasztó belső válaszfal ugyancsak gyógyhatású, teában.

dió

Forrás: ismeretlen

 

 

AnyagcsereAnyagcseréje mindenkinek van, nap, mint nap szóba is kerül, legtöbben azonban mégis kevéssé vagyunk tisztába pontos működésével, és gyakran keverjük az anyagcsere, az emésztés és a felszívódás fogalmát.

Anyagcsere (metabolizmus) alatt értjük mindazokat a kémiai reakciókat, biokémiai folyamatokat, melyek során a szervezetbe bekerülő, vagy ott raktározódó anyagok lebomlanak, energiát termelnek, illetve egymásba átalakulnak (pl. a felesleges szénhidrátból zsiradék lesz), azaz új anyagok szintetizálódnak belőlük.

Anabolizmus és katabolizmus

Az anyagcsere egyensúlya az építő (anabolizmus, szintézis), és a lebontó folyamatok (katabolizmus) egymáshoz való viszonyán alapul. Fejlődő, fiatal sejtekben az anabolikus folyamatok dominálnak a katabolikus folyamatokhoz képest. Az anabolizmus során egyszerű vegyületekből, például öt és hat szénatomos cukrokból, aminosavakból, zsírsavakból összetett makromolekulák (poliszacharidok, fehérjék, nukleinsavak) képződnek. A katabolikus reakciókban a táplálék molekulái (szénhidrátok, fehérjék és zsírok) vagy a tárolt tartalékok bomlanak le, amelyek szintén szénhidrátok (glükogén), fehérjék és zsírok.

Az építő folyamatokhoz, azaz a környezetből felvett anyagok sejtekbe épüléséhez általában energiára van szükség, míg a lebontó folyamatok során egyrészt hasznosítható építőkövek jönnek létre, másrészt energia termelődik. Az anyagcsere-folyamatokban a különféle enzimeknek (biokatalizátoroknak) meghatározó szerepük van.

Az anyagcsere szerepe

Biológiai energia felhasználásával történik többek között az enzimek, a hormonok, és a vér képzése, a sejtek lebontása és újraképzése; az állandó testhőmérséklet, a szervezetben lezajló folyamatok egyensúlyának, működésének fenntartása. Energia szükséges ahhoz is, hogy mozogni tudjunk, elvégezzük megszokott tevékenységünket, dolgozzunk, sportoljunk, szervezetünk megvédje magát a különböző külső, belső behatásoktól, ártalmaktól, vagy ha már megtörtént a megbetegedés, akkor a gyógyulási folyamathoz. Egyszóval az anyagcsere az életfolyamatok (gondolkodás, mozgás, légzés, keringés, emésztés, kiválasztás, stb.) fenntartásához és zavartalan működéséhez, azaz az életfunkciók biztosításához nélkülözhetetlen „biológiai” energia előállításáért felelős folyamat.

Az alapanyagcsere

Az alapanyagcsere (BMR, Basal Metabolic Rate) az a minimális energiafogyasztás, amelyet nyugalomban levő, nem alvó, gyógyszeresen nem befolyásolt emberben mérhetünk. Pontosabban megfogalmazva az, az energiamennyiség, amely az alap életfolyamatok fenntartásához szükséges, ha az egyén teljes fizikai és szellemi nyugalmi állapotban van legalább 12 órával az utolsó étkezés után, semleges külső hőmérsékleten.

(A nyugalmi anyagcsere – RMR, Resting Metabolic Rate – viszont a nap bármely időszakában mérhető, 3-4 órával az utolsó étkezést követően. A nyugalmi anyagcsere az anyagcserénél kb. 3-5%-kal nagyobb értéket mutat.)

Az alapanyagcserének biztosítania kell az alap életfunkciókat, azaz a szívműködést, a légzést, a testhőmérsékletet, az izomtónust, az iontranszportot, idegi működéseket. Ez a teljes energiaszükséglet kb. 60-70%-a. Nem is gondolnánk, hogy mindebből az öt legnagyobb energiafelhasználással működő szervünk – a máj, az agy, a szív, az izomzat, és a vese – mekkora részt követel. Hihetetlen, hogy például az agyunk, ami a teljes testtömegünk mindössze 2%-a, az alapanyagcseréből 20%-ot felhasznál a működéséhez. De ugyanígy meghökkentő adat, hogy a szívünk, ami mindössze kb. 30 dkg, azaz a testünk fél százaléka, 9%-ot igényel az alapanyagcseréből.

Fontos megemlítenünk, hogy például az agynak, és a szívnek nincs tartalék tápanyaga, ezért az agy folyamatos glükóz-ellátásra, a szív, pedig zsírsav-ellátásra is szorul. A vázizomzat mozgáskor viszonylag rövid idő alatt felhasználja a glükogéntartalékait, a máj viszont nagyobb glükogénraktárral rendelkezik, illetve tartalékol zsírsavat és trigliceridet is.

Anyagcsere a számok nyelvén

Az alapanyagcsere mértékét pontosan laboratóriumi körülmények között lehet meghatározni, de egészséges felnőtt embereknél alkalmazhatjuk az alábbi, egyszerűsített kiszámolási módot is:

nőknél

700 + (7 x testsúlykg)

férfiaknál

900 + (10 x testsúlykg)

Azaz például egy 65 kg-os nő alapanyagcseréje 700+(7x65) = 1155 kcal, míg egy 80 kg-os férfi alapanyagcseréje 900+ (10x80) = 1700 kcal megközelítőleg.

Természetesen a szervezet teljes energiaszükséglete nagyobb, mint az alapanyagcsere, hiszen a mindennapi életritmusunkhoz más tevékenységekre – például munkavégzés, szórakozás, sportolás, tanulás, stb. – is szükség van. Mindezek figyelembe vételével az egyén napi energiaszükségletét az alapanyagcsere és az eltérő intenzitású fizikai aktivitás közösen határozza meg.

fizikai aktivitás

fizikai aktivitás intenzitásának szorzója

napi energiaszükséglet

ülő munka

1,2

BMR x 1,2

alacsony

1,375

BMR x 1,375

közepes

1,55

BMR x 1,55

nagy

1,725

BMR x 1,725

extrém

1,9-2,4

BMR x 1,9-2,4

Egészséges egyéneknél normális életkörülmények között a tápanyagok elfogyasztása mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt fedezi a szervezet működéséhez – gyermekeknél a növekedéshez is – szükséges energiamennyiséget, és pótolja azokat a veszteségeket, amelyek a sejtek lebontása (katabolizmus) során keletkeznek. E folyamatok egészséges szervezetben, egyensúlyban vannak.

Ha felborul az anyagcsere egyensúlya

Az egyensúly felborulásának oka lehet a bevitel csökkenése, például koplalás/éhezés, a szükséglet betegségek/sérülések, okozta fokozódása, illetve az általuk előidézett kóros metabolizmus, valamint a rendellenes veszteségek növekedése.

A leggyakoribb okok és következmények az elhízás, érelmeszesedés, cukorbetegség, magas vérzsírszint, szívbetegségek, hormonháztartási zavarok, melyek esetén felborul az egyensúly, és a kóros állapotot azonnal kezelni kell. A tíz vezető halálok közül öt a nem megfelelő táplálkozással szoros kapcsolatban van (szívkoszorúér-betegség, agyvérzés, cukorbetegség, májbetegség, rák).

Az alapanyagcserét befolyásoló tényezők

A legfontosabb tényezők, közé tartozik a kor, a nem, a táplálkozás, a külső hőmérséklet, a hormonális folyamatok, az emésztés, a megváltozott állapotok (pl.: terhesség, magas láz, égés, serdülőkor, stb.), közvetetten a fizikai aktivitás, az élvezeti cikkek.

Gyermekekben még nagy az energiaszükséglet a növekedés miatt, azonban az életkor előrehaladtával, különösen 35 év felett már fokozatosan csökken az alapanyagcsere, aminek egyik oka az izomszövet folyamatos csökkenése, az anyagcsere lassulása. Ahhoz, hogy megőrizzük korábbi testsúlyunkat, kevesebb energia bevitele vagy több energia felhasználása szükséges.

Hőszabályozásnak nevezik azoknak az életfolyamatoknak az összességét, amelyek az emberek belső szerveinek, ill. a keringő vérnek a hőmérsékletét a változó környezeti hőmérséklet ellenére állandósítják. A hőszabályozás a hőtermelésen és a hőleadáson keresztül valósul meg. A hőtermelés az anyagcsere-folyamatok lebontó tevékenységének az eredménye, különösen jelentős ebben a folyamatban a vázizomzat hőtermelése. A hőleadás fizikai folyamatok útján valósul meg, melyben jelentős szerepe van a bőrnek, a verejtékmirigyeknek, és a légzőszerveknek. Az alacsonyabb külső hőmérséklet serkentőleg hat az alapanyagcserére, mivel hatására fokozódik a hőtermelés.

Az anyagcserét fokozó tényezők

A férfiaknak az izomszövet nagyobb tömege, a zsírszövet viszonylag kisebb aránya, illetve a férfi nemi hormonok jelenléte miatt mintegy 5-10%-kal nagyobb az alapanyagcseréjük, mint az azonos tömegű és testmagasságú nőknek.

A nagyobb testfelszín – a testmagassággal összefüggésben – szintén befolyásolja a metabolizmust. Nagyobb testfelszín esetén intenzívebb az alapanyagcsere a fokozott hőleadás következményeként. Az is ismert, hogy minél kisebb a szervezetben a zsírszövet aránya, annál nagyobb az alapanyagcsere. Ezért kellene inkább megelőzni az elhízást, azaz a zsírszövetek aránytalan felszaporodását, mint folyamatos, kudarcokkal tarkított fogyókúrákat folytatni

Az aktív, rendszeres mozgás közvetetten növeli az alapanyagcserét. Rendszeres fizikai aktivitás esetén ugyanis nő az izomszövet tömege, mindemellett az izommunka olyan hormonális és idegi változást indukál, ami fokozza az alapanyagcserét. Megfigyelték azt is, hogy egy aktív sportolónak kb. 5%-kal nagyobb az alapanyagcseréje, mint az azonos nemű, testmagasságú és testtömegű inaktív személynek, különböző mértékű terhelésnél ugyanis eltérő a felhasznált energia és a tápanyagok mennyisége.

A testmozgás hosszú távú hatásai közül a legfontosabbak a következők: csökken a zsírszövet mennyisége, nő az izomerő; csökken a vérzsír és a „rossz” koleszterin szintje, a „jó” koleszteriné pedig nő; csökken a vérnyomás, a testsúly, a cukorbetegség és a szívbetegségek kockázata (utóbbi akár 45%-kal); erősödik az immunrendszer, fokozódik az étvágy; csökken a csontritkulás kockázata, és a testmozgás segít az Alzheimer-kór megelőzésében is.

Egyes hormonok is komoly hatással vannak az anyagcserére, például a pajzsmirigy-hormon (a tiroxin), az adrenalin és a férfi hormonok fokozzák azt. A megváltozott állapotok, például a terhesség, vérzés, műtét, betegségek szintén rövidebb-hosszabb ideig 5-50 % közötti mértékig fokozhatják az alapanyagcserét.

Az anyagcsere-folyamatok teszik lehetővé az életet. Szervezetünk, mint egy tökéletesen működő gépezet precízen szabályozza a folyamatokat, alkalmazkodik a változásokhoz. A szabályszerűségek ismerete azért hasznos, mert segítségükkel képesek vagyunk úgy táplálkozni és tevékenykedni, hogy elkerüljük a betegségekhez vezető tartós túlkapásokat, aránytalanságokat.

 

Forrás: Táplálkozási Akadémia

Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége, vital.hu

 

További cikkeink:

CHI gép

Vér energia Körforgás Stimuláló Berendezés

Alakformáló masszázsövek

Paplan és matracvédő

 

 
ElsőElőző123TovábbUtolsó