Független tanácsadó honlapja.

 

 

rákos sejtek

chitosan kapszula super kalcium cink kapszula cordyceps kapszula
Chitosan kapszula Super kalcium Cink kapszula Cordyceps kapszula

dió védi a prosztatátEgy friss kutatás szerint már napi szerény mennyiségű dió fogyasztása is védő hatással bír a prosztatarák ellen. Az eredmények a Cancer Investigation című szakfolyóiratban jelentek meg. A szakértők immunhiányos egerekbe emberi prosztatarák-sejteket fecskendeztek.

Az állatok nagy részében jellemzően három-négy héten belül kezdett növekedni a tumor. A vizsgálat arra irányult, hogy dióban gazdag és diómentes étrend esetén van-e különbség a rákos sejtek képződésének folyamata között. Egy korábbi értekezés szerint ugyanis mellrák esetében fennáll az összefüggés.

 

A 16 dióevő egér közül háromnál (18 százalék) alakult ki prosztata tumor, a diót nem fogyasztó példányoknál azonban ez az arány 44 százalék volt (32 közül 14). A végleges átlagos tumor méret nagyjából negyede volt az előbbieknél, mint az utóbbiaknál. „Ezek az eredmények azért lenyűgözők, mert a daganat előfordulása sokkal alacsonyabb volt a diót fogyasztó állatoknál, és az ő tumorjaik sokkal lassabban növekedtek a többiekénél” – mondta a szerzőként közreműködő sejtbiológus, Russel Reiter professzor. „Meglepődtünk, milyen hatékony a dióban gazdag étrend az emberi prosztatarák ellen” – tette hozzá.

 

Az egereket ugyanúgy táplálták, ahogy az más állatkísérletek során szokás, eltekintve a kis mennyiségű porított diótól. „A dióadag nem képezte jelentős hányadát az étrendnek. Körülbelül annyinak felelt meg, mintha egy ember 50-60 grammot, vagy két maroknyit enne, ami nem túl sok” – jegyezte meg Dr. Reiter. W. Elaine Hardman társszerző, a Marshall Egyetem munkatársa 2011-ben tett közzé egy tanulmányt, amiből kiderült, hogy az emberi emlőrák-sejtekkel oltott egereknél ritkább és kisebb tumor jelentkezett a dióevő példányok esetében. „Az adatok azt mutatják, hogy a rendszeres diófogyasztás jó hatással lehet bizonyos rákfajták megelőzésében vagy késleltetésében” – mondta Dr. Reiter.

 

Forrás: vital.hu

 

 

hererák tüneteiA hererák kialakulásának okait teljes körűen még nem sikerült feltárniuk a rákkutatóknak, ám nagy valószínűséggel állítható: akárcsak egy sor egyéb tumoros, illetve krónikus betegségnek, ennek kialakulására is hajlamosíthatnak a „hozott gének”.

Azonban olyan tényezők is, mint a gyerekkorban fel nem fedezett és nem kezelt rejtettheréjűség (a le nem szállt herékben hússzor nagyobb valószínűséggel alakul ki daganatos elváltozás), a lágyéksérv, a sorozatos heregyulladások, illetve a mumpszos eredetű heregyulladás, a korai nemi érés, illetve a heréket ért traumák, például rúgás, ütés vagy a herezacskók tartós szorítása. Ez utóbbinál nem kell férfias viadalokra gondolni, elég, ha valaki folyamatosan szűk alsónadrágokat, illetve farmert visel, vagy rendszeresen montain bike-ozik (amikor a terepen kerekező személy heréi gyakran ütődnek a bicikli nyergéhez).

 

Ne csak a tetkónkat vagy a bicepszünket nézegessük

Bár a férfiak általában nem szívesen foglalkoznak a testi problémáikkal, azaz szívesen dugják a fejüket a homokba (így a nők számára ma már elfogadott és rendszeresen gyakorolt ún. önvizsgálat sincs benne legtöbbjük egészségkultúrájában), a szakorvosok nem győzik elégszer hangsúlyozni: akárcsak a női emlőrák, a hererák korai felismerésben és gyógyíthatóságában is fontos szerepe van egyes testrészeink rendszeres átvizsgálásának.

A herék áttapintását, illetve tükörrel történő „szemrevételezését” havonta egyszer, leginkább meleg vizes fürdés vagy zuhanyozás után – amikor a herezacskó izomzata ellazul, s a herék jobban láthatóvá és tapinthatóvá válnak – ajánlják az urológusok, andrológusok (azaz a férfigyógyászok). Az a férfi, aki ismeri a testét, tudja, hogy a két heréje nem egyforma nagyságú, így külön-külön kell „megvizsgálnia” őket – valamelyik heregolyó hirtelen megnövekedése ugyanis az első rossz jel is lehet.

Ugyancsak fel kell figyelni arra, ha valamelyik herében vagy a mellékherék felszínén észlelhető göbösödés, keményedés, csomó jelenik meg. Ezek az elváltozások mindenképpen indokolják az urológiai kivizsgálást, még akkor is, ha nem járnak diszkomfortérzettel, érzékenységgel, fájdalommal.

Sokszor az is a rosszindulatú tumoros elváltozásra utaló jel lehet, ha a herék érzéketlenné válnak, vagy gyakran zsibbadnak. A tompa, deréktáji, alhasi vagy ágyéki fájdalmak, a szexuális vágy csökkenése vagy a véres ondó ürítése nemcsak indokolja, hanem egyenesen kötelezővé teszi, hogy minél előbb urológushoz forduljon az érintett.

Sokszor a teremtés koronája felfedez ugyan valamilyen addig nem tapasztalt eltérést a heréjében, heréjén, ám – mivel nem fáj – nem törődik vele. Márpedig csak az alapos szakorvosi kivizsgálás segíthet eldönteni, hogy az észlelt elváltozás rosszindulatú-e, illetve nem valamilyen más betegség, szervi baj – gyulladás, ciszta – okozza-e? A hererák gyógyulási statisztikái egyébként kifejezetten jók, amennyiben időben sikerül diagnosztizálni és kezelni a bajt. Ez esetben a gyógyulási arány (és esély) közel 100 százalékos.

 

hererákFélre a szégyenérzettel és a félelemmel!

A férfiszemérem vagy a félelem miatt elhanyagolt, tehát idejében fel nem ismert, így nem is kezelt heretumorokkal az a legnagyobb baj, hogy a beteg gyógyulási esélyeit nagymértékben csökkenti az idő múlása, ugyanis a rákos sejtek akadálytalanul „nyomulhatnak” előre a szervezetben.

A tumoros sejtek napról napra, szinte észrevétlenül szaporodnak a herén belül. A daganat növekedésére és a betegség elhatalmasodására utaló tünetek lehetnek: a húzó érzés a herékben, a herék elnehezedésének érzése, illetve a herezacskók ödémásodása, folyadékkal telítődése. A tumor időnként heregyulladást is okozhat, erre, pedig a herék fájdalmassá válása utal.

Idővel – elsősorban a nyirokereken keresztül – a rákos sejtek szétszóródnak, vagyis kialakulnak az áttétek. A hererák előrehaladott stádiumában már a bal oldali kulcscsont fölött is tapinthatóvá válnak a rákos sejtek átterjedésére utaló csomók. A véráram útján aztán ezek a falánk sejtek távolabbi helyekre, létfontosságú szervekbe, főleg a májba, a vesékbe és a tüdőkbe is eljuthatnak.

Ha a tünetek alapján felmerül a hererák gyanúja, akkor a biztos diagnózis érdekében több orvosi vizsgálat is szükségessé válik. Ha ezek az orvosban megerősítik azt a véleményt, hogy adott esetben valóban hererákkal kell számolni, az orvos megajánlja a betegnek a legmegfelelőbb terápiás eljárást.

A kezelés mindig a daganat típusától, előrehaladottságától és kiterjedésétől függ. Jelenleg háromféle kezelés lehetséges. A műtét, melynek során eltávolítják az érintett herét, illetve a hashártya mögötti nyirokcsomókat. Műtét után egyes hererák típusoknál sugárkezelést alkalmaznak, hogy megállítsák a műtét után visszamaradt daganatos sejtek terjedését, illetve esetleges újbóli megjelenését. Vannak betegek, akiknél csak kemoterápiát vetnek be. Ennek a terápiának az a célja, hogy az alkalmazott gyógyszerkeverék a véráramon keresztül eljusson az áttétet adó daganatos sejtekhez, és elpusztítsa őket.

 

A döntés joga és felelőssége

Az urológusok, andrológusok – minthogy a kezelőorvosok által ajánlott, a here eltávolítását célzó műtéti beavatkozáshoz hozzá kell járulniuk a betegeknek, viszont a kasztráció nem kívánt, sőt súlyos pszichés következményekkel (a férfiasság elvesztése miatt aggodalom, önértékelési zavarok) járhat az érintettekre nézve – maguk szokták ajánlani pácienseiknek, hogy másik szakorvossal is konzultáljanak, mielőtt a döntést meghozzák. Előfordulhat, hogy a biztos diagnózis felállítása érdekében az orvosok mintavételt ajánlanak (a daganatgyanús here kis részének eltávolítását a herezacskó bőrén ejtett metszésen keresztül, vagy vékony tűvel kis szövetmennyiség fecskendős kiszippantását, ún. vékonytű-biopsziát), ám ennek a beavatkozásnak a kockázatait is ismernie kell a betegnek.

 

Gyógyulttá nyilvánítva!

A hererákos betegek utógondozása – akárcsak más tumoros megbetegedések terápiás beavatkozásai és a beteg gyógyulttá nyilvánítása után – nemcsak javasolt, hanem szükséges is. Az első két évben havi ellenőrzés szükséges: ilyenkor a szokásos fizikális és műszeres vizsgálatok mellett a szükséges vérképvizsgálatokat és a tumormarkerek szintjének meghatározását (AFP-t, HCG-t, LDH-t ) is elvégzik. Ezek a betegség esetleges kiújulását is korán jelzik.

Szükség szerint komputertomográfiás és ultrahangos vizsgálatokat is végeznek. Két év után általában a félévenkénti ellenőrzés is elegendő. Tíz év múlva is szükséges az évenkénti legalább egy kontrollvizsgálat – teljes panaszmentesség esetén is, hogy az esetleges kiújulás időben kezelhető legyen!

 

Forrás: otvenentul.hu

 

 

réz mennyisége a vérbenAz észak-karolinai Duke Egyetem kutatói elmondták, hogy a réz túl nagy mennyisége a vérben, (amit a túl sok zöldség és tengeri étel fogyasztása okoz) összefüggésben állhat a melanómával, illetve az emlőrákkal, a tüdőrákkal és a pajzsmirigyrákkal.

A szervezet réztartalmának csökkentésére szolgáló gyógyszerek a legújabb kutatás szerint "kiéheztethetik" a daganatos sejteket.

Bár a szakértők nem gondolják, hogy a réz okozná a daganatot, meggyőződésük, hogy a réz elősegíti a daganatos sejtek "légzését", így a réz eltávolításával a szervezetből csökkenthető a daganat kialakulásának valószínűsége.

Egy korábbi kutatás kimutatta, hogy a közüzemi vízellátásban engedélyezett maximális réztartalommal bíró víz fogyasztása egerekben felgyorsította a daganatok növekedését. A réz szintjének csökkentése viszont lassította a daganatok növekedését, ami arra utal, hogy a réz létfontosságú tényező az emberi daganatok fejlődésében is.

A Nature április 9-i számában megjelent új tanulmányából az derül ki, hogy a réz szintje jelentős szerepet játszhat a betegség azon formáinak esetében, amelyek a BRAF gén egyik mutációjával állnak összefüggésben. Az egereken és élő sejteken végzett kísérletek azt mutatták, hogy ezeknek a daganatoknak szükségük van a fémre a növekedéshez és a jeladáshoz.

Az eredménynek köszönhetően a kutatók olyan gyógyszerekkel próbálhatják kezelni a daganatokat, amelyek gátolják a réz felszívódását a ritka mutációval rendelkező betegekben. Hasonló eredményeket értek el olyan gyógyszerekkel is, amelyeket a Wilson-kór kezelésére használnak. Ez a genetikai rendellenesség a réz felgyülemlését okozza a test szöveteiben, és károsítja az agyat és a májat.

 

Forrás: hazipatika.com

 

 

sós injekcióval a rák ellenOlyan kezelési eljárást fejlesztettek ki Brit tudósok, aminek során azzal késztetik önmegsemmisítésre a rákos sejteket, hogy sót injekcióznak beléjük. A Southampton Egyetem kutatói egy nemzetközi tudóscsoport tagjaiként olyan molekula létrehozásában segédkeztek, ami a nátrium- és kloridionokat szállít a daganatos sejtekbe, és ezek segítségével győzi le a betegséget.

Bár szintetikus ion-transzportereket már korábban is sikerült létrehozni, ez az első alkalom, hogy a tudósok be tudták mutatni, hogy a sós injekció képes sejthalált előidézni a daganatos sejtekben. Az ion-transzporterek kifejlesztése a rák elleni szerek teljesen új generációját előlegezheti meg. A tudósok szerint ezek a szerek később a cisztás fibrózisban szenvedők esetében is alkalmazhatóak lesznek. "A mostani kutatási eredmények megmutatják, hogy a klorid-transzporterek miként képesek együttműködni a sejtmembránban lévő nátriumcsatornákkal annak érdekében, hogy sót lehessen juttatni a célsejtbe - nyilatkozta Philip Gale, a Southampthon Egyetem munkatársa - Rájöttünk ugyanis, hogy a só segítségével képesek lehetünk sejthalált előidézni a rákos sejtekben."

 

Az emberi sejtek folyamatosan azon dolgoznak, hogy képesek legyenek stabil ionkoncentrációt fenntartani a sejtmembránjukban. Ennek a törékeny egyensúlynak a megbontása programozott sejthalált hozhat létre a sejtben. Ez a szervezet természetes mechanizmusa a sérült és veszélyes sejtektől való megszabadulásra. A rákos sejtek elpusztításának egyik módja ennek az önmegsemmisítő mechanizmusnak a bekapcsolása. Ezt legegyszerűbben az ionegyensúly megbontásával lehet elérni. Sajnos a rákos sejtek esetében bizonyos folyamatok hatására a sejtmembránban megváltozik az ion-transzportáció, a programozott sejthalál, pedig nem működik többé.

 

A tudósok ezt a problémát úgy próbálták áthidalni, hogy létrehoztak egy mesterséges ion-transzportert, amivel azonban sajnos az egészséges sejteket is elpusztítják, ezt, pedig ki kell küszöbölni ahhoz, hogy a jövőben a módszert a rákos páciensek kezelésére is alkalmazni lehessen. "Bebizonyítottuk tehát, hogy a só sejtekbe juttatásával programozott sejthalált lehet előidézni - nyilatkozta Jonathan Sessler professzor, a Texas Egyetem munkatársa - Ez rendkívül fontos, hiszen ez lehet az előszobája az új rák elleni szerek kifejlesztésének." A kutatásról részletesen a Nature Chemistry című tudományos szaklapban olvashatnak az érdeklődők.

 

Forrás: vital.hu

 

 
ElsőElőző1234TovábbUtolsó