Független tanácsadó honlapja.

 

 

fertőző betegségek

alkoholfogyasztás betegségekA kutatók szerint mintegy 60 betegség köthető az alkoholhoz.

Azt mindenki tudja, hogy a rendszeres alkoholfogyasztás májelégtelenséget okoz. De még a következők a leggyakoribbak.

 

Anaemia

A mértéktelen ivászat okozhatja azt is hogy az oxigént szállító vörös vértestek száma abnormálisan lecsökken.

Ezt az állapotot nevezzük anaemiának (avagy vérszegénységnek). Ennek különféle jelei lehetnek például a fokozott fáradtság, a lélegzet rövidsége és szaporasága, fejfájás.

 

Rák

Kutatók szerint a rendszeres alkoholfogyasztás növeli a rák kockázatát. A veszély akkor áll fenn, mikor a test átalakítja az alkoholt acetaldehiddé, ami egy potenciális rákkeltő anyag.

Az alkohol számos szervet fenyeget rákkal, ilyen a száj, a torok, a máj és a mell és az emésztőszervek.

A rák kialakulásának veszélye viszont sokkal nagyobb azoknál az embereknél, akik isznak, és dohányoznak is.

 

Kardiovaszkuláris betegség

A mértéktelen ivászat következtében a vérlemezkék összeállhatnak, és vérrögöket képezhetnek. A vérrögök szívrohamot és agyvérzést okozhatnak.

Kutatások igazolták, hogy azoknak az embereknek, akik már átestek egy szívrohamon, és rendszeresen alkoholt fogyasztanak, 50%-al magasabb az elhalálozási arányuk, mint egyébként.

A kemény ivászat cardiomyopathiát okozhat, ami azt jelenti, hogy a szív izmai legyengülnek, olyannyira hogy szívritmuszavar keletkezik, ami halálos veszélyt jelenthet.

 

Májzsugorodás

Az alkohol mérgező anyag, ami közvetlenül a májon fejti ki kártékony hatásait, roncsolja a májszöveteket, melynek következtében a máj annyira megsérül, hogy képtelen lesz a működésre. Erre a betegségre úgy tűnik, hogy a nők érzékenyebbek a férfiaknál.

 

Szellemi leépülés

Ahogy öregszünk, elménk fokozatosan leépül (tíz évente 1.9 százalékkal zsugorodik az agy). Ezt normálisnak tartják, viszont azoknál az embereknél, akik rendszeresen isznak, ez a folyamat nagymértékben gyorsabb.

Az alkohol károsítja az agy egyes részeit, ezért a gyakori, rendszeres, nagymértékű ivászat emlékezet kimaradáshoz, és szellemi leépüléshez vezet.

 

Depresszió

Ismert, hogy a kemény ivászat gyakran társul depresszióhoz, viszont kérdéses az, hogy melyik volt előbb? A depresszió vagy az ivászat?

Gyakori az, hogy az emberek azért fordulnak az alkoholhoz, hogy enyhítsék érzelmi fájdalmukat.  Viszont egy kutatás szerint ez a feltevés fordítva is igaz. Sokan az alkohol miatt esnek depresszióba. A kutatás azt is kimutatta, hogy ez a fajta depresszió elmúlik, ha abbahagyjuk az ivászatot.

 

Epilepszia

A kemény ivászat epilepsziát okozhat azoknál az embereknél is, akik nem hajlamosak az epilepsziára.

 

Köszvény

Ez egy igen fájdalmas betegség.  A köszvény annyit jelent, hogy az ízületekben húgysav kristályok képződnek, ezáltal a végtagok mozgatása rettenetesen fájdalmas lesz.

Noha a köszvényre való hajlam öröklődik, kiderült, hogy az alkohol is hatalmas szerepet játszik a betegség kialakulásában.

 

Magas vérnyomás

Köztudott tény, hogy az alkohol növeli a vérnyomást.  Az alkoholtól az erek fala merevebb és kevésbé ellenállóbb lesz. A magas vérnyomás hosszútávon számos betegséghez vezethet, pl vesebetegség, szívinfarktus, agyvérzés.

 

Fertőző betegségek

Az alkohol hosszútávon gyengíti az immunrendszert, ennek következtében háromszor könnyebben kapunk el fertőző betegségeket, beleértve az STD-ket is. Ebben az is nagymértékben szerepet játszik, hogy alkoholos befolyás alatt hajlamosak vagyunk szexuális kalandokba bocsátkozni.

 

Idegsérülések

A kemény ivászat egyfajta ideggyengeséget (alkoholos neuropathia) okozhat, ami extrém esetekben olyan érzést válthat ki, mintha gombostűkkel szurkálnának a test különböző pontjain.

Mindemellett izomgyengeséget, inkontinenciát (vizeletvisszatartási nehézség), merevedési zavart is okoz.

 

Hashártyagyulladás

Az alkohol irritálja a gyomrot. Ilyenkor gyomorhurut alakulhat ki, melynek következtében begyulladhat a hasnyálmirigy. A krónikus hashártyagyulladás hatással van az emésztésre, gyakori hasfájást és állandó hasmenést okozva.

 

Forrás: kamaszpanasz, webbeteg.hu

 

 

BaktériumokAz antibiotikumokkal kapcsolatos kezdeti lelkesedés után hamar kiderült, hogy gátlástalan használatukból komoly bajok származhatnak, mert ellenálló baktériumtörzsek alakulnak ki.

Mára a baktériumok lényegében bekerítették az emberiséget: belátható időn belül hatástalanná válhat az összes baktériumellenes gyógyszer, a fejlesztésben, pedig egy évtizedes lemaradás alakult ki.

 

1967-ben az Egyesült Államok tiszti főorvosa bejelentette: a védőoltásoknak és az antibiotikumoknak hála, az emberiség végső győzelmet aratott a fertőző betegségek felett, és ideje minden erőnket a rák elleni küzdelemre összpontosítani.

Valóban kevés gyógyszercsoportnak köszönhet annyit az emberiség, mint az antibiotikumoknak. Használatuk nyomán számos rettegett és pusztító kór eltűnt vagy futó kellemetlenséggé szelídült, a fertőző betegségek, pedig összességükben jelentősen hátraszorultak a fejlett világ halálozási statisztikáiban.

Járványügyi szakemberek legsötétebb próféciái

antibiotikumnegatív megítélése. Még ha az ellenük irányuló támadások tudományosan nem mindig megalapozottak is, az sajnos kétségtelenül igaz, hogy az antibiotikumok tömeges léptékű - és az esetek nagy hányadában indokolatlan, illetve nyakló nélküli - használata komoly veszélyeket zúdított az emberiségre.

Ezek közül nem is az egyes egyéneket érintő potenciális egészségkárosodások - például gyógyszerallergiák vagy a természetes baktériumflóra egyensúlyának felborulása - a legriasztóbbak, bár ezek jelentősége sem elhanyagolható. Sokkal nyugtalanítóbb és a társadalom egészét érintő probléma az antibiotikumoknak ellenálló baktériumtörzsek térhódítása. E "szuperbaktériumok" egyre inkább kitörnek a kifejlődésük melegágyául szolgáló kórházi környezetből, és talán csak idő kérdése, hogy világméretű pusztítás képében teljesítsék be a járványügyi szakemberek legsötétebb próféciáit.

Rezisztens törzsek évmilliók óta léteznek

Az antibiotikumok diadalmenete a II. világháború után kezdődött (az előzményekről lásd keretes írásunkat). A penicillint úgy vették, mint a cukrot - szó szerint, hiszen az USA-ban évekig nem is volt vényköteles. Az iparág robbanásszerűen fejlődött, évről évre új vegyületekkel álltak elő a gyógyszergyárak, az 1950-es évek elejétől pedig az antibiotikumok alkalmazását kiterjesztették a tenyészállatokra: a szereket a takarmányhoz keverve jelentős hozamnövekedést vártak a vágóállatokat pusztító fertőző betegségek leküzdésétől.

A penicillin felfedezője, Alexander Fleming már egy 1945-ös sajtóinterjúban előrejelezte, hogy az antibiotikumok gátlástalan használata nyomán a szereknek ellenálló baktériumtörzsek fognak feltűnni. Jóslata a vártnál is hamarabb beigazolódott: 1946-ban már betegek sokaságából izoláltak penicillinrezisztens baktériumokat.

A jelenség nemcsak logikus, de egyenesen elkerülhetetlen: az antibiotikumok olyan erős szelekciós nyomást gyakorolnak a kezelt baktériumokra, hogy szabályosan kikényszerítik a kezelést túlélő genetikai változatok kifejlődését. Ráadásul rezisztens baktériumok már jóval az ember előtt is léteztek: a penicillint és rokonait hatástalanító béta-laktamáz enzim bizonyíthatóan legalább tízmillió éves, amerikai kutatók pedig egy, a külvilágtól több mint 2 millió éve elzárt barlangrendszerben nagyszámú baktériumkolóniát azonosítottak, amelyek rezisztensek egy sor emberi gyógyításban használt antibiotikummal szemben.

Ez nem meglepő, hiszen a baktériumok évtízmilliók óta használják ezeket a vegyületeket egymással vívott harcaikban, és a támadóknak egyben az ellenszert is ki kellett fejleszteniük, különben saját magukat is megmérgezték volna. Ugyanakkor a rezisztenciáért felelős gének ősi volta az emberiség számára azt a kényelmetlen üzenetet hordozza, hogy bármilyen új antibiotikummal rukkolnak is elő a gyógyszergyárak, ha az csak egy kicsit is hasonlít a természetben előfordulókhoz, már az első tabletta lenyelésekor ott várakozik a Föld valamely szegletében egy annak ellenálló mikroba.

Fegyverkezési verseny

Ahányféle módon próbálja az ember kicselezni a baktériumokat, ők annyiféleképpen térnek ki a csapások elől. Ha az őket védő sejtfal felépítését gátolják a kutatók, a baktériumok megváltoztatják sejtfaluk szerkezetét. Ha fehérjéik vagy DNS-ük szintézisét blokkolják, olyan enzimváltozatokkal állnak elő, amelyekhez a gyógyszer nem képes hozzákötődni. Megelőző csapásokat is előszeretettel alkalmaznak: sokan rendelkeznek olyan enzimekkel - mint pl. a fentebb említett béta-laktamázzal -, amelyek lebontják az antibiotikumot, mielőtt hatását kifejtené; megint mások pumpafehérjéket működtetnek, amelyek eleve kitessékelik a gyógyszert a baktériumsejtből. A legarcátlanabb baktériumok egyenesen élelemnek tekintik az eléjük vetett mérget.

A helyzetet nagyban súlyosbítja, hogy a rezisztenciáért felelős gének leggyakrabban ún. mobilis genetikai elemeken csoportosulnak. Ezeket a baktériumok nemcsak utódaiknak, hanem szinte bármilyen útjukba eső baktériumnak képesek átadni, az sem szükséges, hogy a partner azonos fajú vagy közeli rokon legyen. Ez a fajta információáramlás, amelyet a tudósok horizontális géntranszfernek neveznek, a rezisztencia-gének szédületes sebességű terjedését teszi lehetővé.

Ez azt is jelenti, hogy a rezisztencia akadály nélkül terjedhet állati kórokozókról az emberiekre, hiszen ezek gyakran egymás közeli rokonai. Márpedig a tenyészállatok nem-terápiás, hozamnövelési céllal történő antibiotikum-kezelése - ami az USA-ban mindmáig gyakorlat, és az EU-ban is csak 2006-ban tiltották be véglegesen - tömegével termelte ki a legváltozatosabb szerekkel szemben rezisztens törzseket, különösen azért, mert az ilyenkor alkalmazott viszonylag alacsony dózisok kifejezetten kedveznek az újabb genetikai változatok megjelenésének és szétterjedésének. Ráadásul a mobilis genetikai elemeken legtöbbször több rezisztenciagén is található, így egyetlen génátadási esemény egyszerre több gyógyszerrel, gyógyszercsaláddal szemben teszi ellenállóvá a befogadót.

Felelőtlen túlhasználat

Mára lényegében az emberiséget a baktériumok bekerítették. Az 1960-as évek óta egyre szaporodó ütemben tűnnek fel az egy-egy antibiotikumcsaládra érzéketlen baktériumtörzsek, újabban pedig egyre-másra ütik fel a fejüket a többféle, szélsőséges esetben valamennyi ismert antibiotikummal szemben rezisztens kórokozók. Egy ilyen "szuperbaktériummal" való találkozás - különösen egy legyengült, fertőzésre fogékony szervezet számára - a halálos ítélettel lehet egyenértékű.

Míg a legismertebb ellenálló baktériumtípusok, mint a Staphylococcus aureus penicillinre, meticillinre vagy vankomicinre érzéketlen változatai eleinte csak kórházakban okoztak járványokat (ahol a legtöbb antibiotikum fogy, és ahol sok beteg ember van összezárva), ma már nem ritka, hogy amúgy egészséges emberek bőrfertőzéseiből is rezisztens törzseket izolálnak.

A kialakult helyzetért távolról sem csak az állattenyésztők okolhatók. Amint arra november 18-án az európai antibiotikum-nap alkalmából tartott sajtótájékoztatón az ÁNTSZ szakértői is felhívták a figyelmet, az antibiotikumok felelőtlen túlhasználatában a legnagyobb felelősség az orvosokat terheli. Rendkívül gyakori jelenség, hogy vírusok okozta - jellemzően felső légúti - fertőző betegségeket az orvosok felületes diagnózis alapján, indokolatlanul antibiotikummal kezelnek. Bár egyes esetekben a kórokozó azonosítása csakugyan problematikus, akad, aki a tünetek alapos áttekintése nélkül, esetleg a felülfertőződéstől, szövődményektől tartva a teljesen egyértelmű vírusfertőzésekre is antibiotikumot ír - holott köztudott, hogy az antibakteriális szerek a vírusokkal szemben teljességgel hatástalanok.

Persze a pácienseknek is van szerepük. Némelyikük szinte kiköveteli a receptet, hiába próbálja győzködni az orvos, hogy a náthája pár napon belül magától is elmúlna. A legrosszabb, ha a beteg a saját szakállára kezeli magát az otthon így-úgy elfekvő, például másnak felírt antibiotikummal, vagy épp ellenkezőleg: amikor már jól érzi magát, a kellős közepén abbahagyja az orvos által előírt kúrát. Mind a felesleges antibiotikum kapkodás, mind az indokolt, ám időnek előtte félbeszakított kezelés nagyon kedvez a rezisztens baktériumok kialakulásának.

Kitörési lehetőségek

Az ÁNTSZ szakemberei - az USA és az EU szakmai állásfoglalásaival egybehangzóan - mindenekelőtt az antibiotikumok jóval felelősségteljesebb használatára szólítanak fel orvosokat és betegeket egyaránt.

Abban nem igazán lehet reménykedni, hogy a most piacon lévő, a rezisztencia miatt fokozatosan elértéktelenített antibiotikumok helyébe a közeljövőben újak lépnek. A nagy gyógyszer gyártók ugyanis majdhogynem letettek az antibiotikumok fejlesztéséről - részben a rendkívül nehezen megugorható engedélyezési követelmények miatt, részben mert forrásaikat a profitábilisabb, nagyobb betegcsoportnak eladható szerek, például a koleszterinszint- vagy vérnyomáscsökkentők fejlesztése felé csoportosították át. Most meg már szinte késő észbe kapni: a ma legígéretesebb gyógyszerjelöltjei is leghamarabb tíz év múlva kerülhetnek a polcokra.

Amíg ezt az évtizedes "fejlesztési rést" a gyógyszeripar át nem hidalja, a biológusoknak más megközelítések után kell nézniük. Egyesek szerint a baktériumok génállományában kellene kutakodni antibiotikum gyártó enzimek után. Mások szerint érdemes teljesen elfordulni az antibiotikumoktól, és olyan, gyökeresen más - bár a kutatás számára nem ismeretlen - terápiás módokkal próbálkozni, mint a baktérium gátló ellenanyagokkal operáló immunterápia vagy a baktériumokat pusztító vírusok, a bakteriofágok bevetése. A legjobban talán az lenne, ha minden lehetséges irányban elindulnának a kutatások, hiszen az óra egyre hangosabban ketyeg, és az idő nem az emberiségnek dolgozik.

 

Forrás: origo.hu

 

További cikkeink:

Cordyceps kapszula

Ózonizátor

 

 

rákÚj elmélet látott napvilágot a rák keletkezéséről, amely, noha ijesztően hangzik, mégis optimizmusra ad okot.

 

Egy új elmélet szerint a minden emberben megtalálható ős-DNS okozhatja a rákot. Az ősi, archaikus makromolekulák vizsgálata közben kiderült, hogy évmilliókkal ezelőtt, az első sejtekben a DNS nem öregedett, az ősi sejtek értek, szaporodtak, de nem haltak meg.

Az évmilliós fejlődés során az ősi gének mutálódtak, és a többsejtű szervezetek ”rendőrállamának” szolgálatába kellett állniuk. Ezek az elnyomott DNS-ek máig próbálják visszanyerni korábbi állapotukat, amikor korlátlanul szaporodhattak.

Halálos régiségek?

Ezen elmélet alapján a rák nem betegség, hanem visszaalakulás. Így a rák keletkezésének legfőbb okai a különböző fertőző betegségek, gyulladások és epigenetikai tényezők, amelyek bizonyos RNS molekulákon keresztül aktiválják a rák-géneket. Ha a ”fiatalabb” gének, amelyek addig elnyomták az ősi géneket, valami miatt elromlanak, bekapcsolódhatnak azok a tumorért felelős ősi gének, amelyet addig a magasabban fejlett gének kikapcsolva tartottak.

Ez az elmélet optimizmusra ad okot, hiszen az ősi mechanizmusok száma véges, hiszen ha a rák evolúciós értelemben nem fejlődik, a baktériumokkal ellentétben nem tanulhat meg védekezni a gyógyszerekkel szemben. Az ősi gének RNS-szabályozási útvonalainak megismerésével ezeket a bizonyos ősi géneket a jövőben ki lehet kapcsolni a betegekben, ami a személyre szabott orvoslás felé mutat.

 

Forrás: videoklinika.hu

 

További cikkeink:

Cholikan kapszula

Fokhagymaolaj kapszula

Ican kapszula

Spirulina kapszula

Tianshi teakeverék

 

 

DNSA daganatos betegségek hatékonyabb gyógyításához és egyes fertőző betegségek legyőzéséhez is hozzájárulhatnak azok a kutatások, amelyeket Vértessy Beáta, az MTA Szegedi Biológiai Központ Enzimológiai Intézetének igazgatóhelyettese és kutatócsoportja végez.

Mint a Magyar Tudományos Akadémia honlapján olvasható, kellően stabil tárolás szükséges ahhoz, hogy a sejtek nemzedékei változatlanul továbbadják a genetikai információt. Az örökítőanyag, a nukleinsavak és főként a DNS azonban kémiailag meglehetősen instabil, sérülékeny molekulák, és ez az instabilitás élettani körülmények között is megjelenik. A DNS nem csupán külső rákkeltő hatásokra, hanem a sejt normál működése során is sérül. Ezek a sérülések a sejt hibás működéséhez vagy akár halálához is vezethetnek.

Az evolúció során olyan javító mechanizmusok alakultak ki, amelyek megvédik a sejtet az örökítőanyag károsodásának súlyos következményeitől. Élettani körülmények között a leggyakoribb meghibásodás a citozin nevű molekula úgynevezett dezaminálása. Ez egy igen egyszerű kémiai reakció, amelynek során a DNS-ben citozinból uracil képződik. Míg az uracil nevű molekula az RNS alapvető építőeleme, addig a DNS-ben nemkívánatos hatásokhoz, mutációkhoz vezethet. Az enzimológiai intézet által vizsgált dUTP-áz (dezoxiuridin-trifoszfatáz) enzimcsalád gátolja az uracil DNS-be való beépülését. A kutatók eredményei szerint az enzimfunkció eltűnése több élőlényben bizonyítottan letális következményekkel jár.

Az enzimcsalád esszenciális volta ellenére Vértessy Beáta és kutatócsoportja mégis a javító enzim működésének gátlását próbálja elérni. Ez a preventív mechanizmus elsősorban azoknak a sejteknek az esetében fontos, amelyekben aktív DNS-szintézis folyik, ugyanis a felnőtt, kifejlett élőlényben a sejtek túlnyomó többsége már nem szaporodik. A kutatók az enzimcsalád gátlása révén képesek elpusztítani az aktívan szaporodó sejteket: ilyenek a rákos sejtek, a vírusok által megtámadott sejtek, vagy a tuberkulózis és a malária kórokozói.

Amennyiben sikerül pontosan megismerni a dUTP-áz enzimet, képesek lesznek a működését is gátolni és ezáltal azonosítani a gyógyszerjelölt-molekulákat. A Mycobacterium tuberculosis esetében már három olyan molekulacsaládot is találtak az intézet kutatói, amelyek specifikusan és hatékonyan gátolják a kórokozó dUTP-áz enzimjét.

A magyar kutatók legújabb eredményeit ismertető tanulmányt az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia hivatalos folyóirata, a PNAS (Proceedings of the National Academy of Sciences) tette közzé.

 

Forrás: MTI, vital.hu