Független tanácsadó honlapja.

 

 

cukorfogyasztás

igazolták hogy a cukor méregBár a cukorbetegség nevében ott a cukor, egész eddig a cukorfogyasztás és a cukorbetegség közötti közvetlen kapcsolatot tudományosan nem igazolták.

Egy új tanulmány azonban megmutatja ezt az összefüggést, ami jelentőségében ahhoz hasonlítható, mint amikor az 1960-as években feltárták a dohányzás és a tüdőrák közötti kapcsolatot.

Egy új kutatás igazolta, amit sokan régóta sejtenek: miszerint a nyugati étrenddel kapcsolatos legfőbb probléma a cukorfogyasztás.

A PLoS One tudományos lapban megjelent tanulmány azt vizsgálta, hogy a világ 175 országában milyen összefüggés van a cukorhoz való hozzáférés és a cukorbetegek aránya között. Azt találták, hogy egy népesség cukorral való ellátottsága egyértelműen kapcsolatban áll a cukorbetegek arányával, függetlenül attól, hogy mekkora az elhízottak aránya az országban. A tanulmány szerint tehát nem a kövérség okozza a cukorbetegséget, hanem a cukor.

A tanulmány eredményeinek jelentősége ahhoz hasonlítható, mint amikor az 1960-as években a kutatások feltárták, hogy a dohányzás és a tüdőrák között kapcsolat van.

 

Nem minden kalória ugyanolyan

cukorfogyasztásA kutatásban a résztvevők teljes étrendjét vizsgálták, amelyből napi kalória bevitelt számítottak. Az eredményeket korrigálták a korral, a fizikai aktivitással, a társadalmi-anyagi helyzettel, illetve a lakhellyel (hogy városban vagy falun lakik-e az illető).

A kutatás megállapításai szerint minél több cukrot fogyasztott egy társadalom, annál nagyobb volt a cukorbetegek aránya. Minél régebb óta hozzáfért egy ország népessége széles körben a cukorhoz, annál több volt a diabéteszes beteg. Illetve, ha egy országban valamilyen okból csökkent a cukorfogyasztás, mérséklődött a cukorbetegek aránya is.

A cikk fő megállapítása: minden 150 kilokalória / fő / nap nem cukorból származó plusz kalória bevitel 0,1 százalékkal (statisztikailag nem jelentős mértékben) növeli meg egy országban a cukorbetegek arányát. Ám ha ez a napi plusz 150 kilókalória/fő cukorból származik, 1,1 százalékkal nő a cukorbetegek aránya az adott országban.

Azaz, ha egy ország minden lakója naponta egy darab, 3-4 deciliteres cukrozott üdítőt elfogyaszt, a cukorbetegek aránya egy százalékkal emelkedik. A tanulmány nem talált szignifikáns különbséget a között, ha az élelmiszeripar főleg nagy fruktóz tartalmú kukoricaszirupot használ édesítéshez (mint pl. az USA-ban), vagy ha inkább szacharóz (nád- vagy répacukor) biztosítja az édes ízt.

A tanulmány újra megerősíti, hogy kalória és kalória között óriási különbség lehet. Hiába termel a szervezet mindenegyes bevitt kalóriából ugyanannyi energiát, a cukorral másképp bánik el, mint például a zöldségekkel. Miközben ugyanúgy energiát nyerünk belőlük, a cukorral károsítjuk, a zöldségekkel tápláljuk testünket.

A tanulmány eredményei szerint mostantól másképp kellene megítélni az elhízást is. Ugyanis elsősorban nem a kövérség, hanem a metabolikus szindróma a cukorbetegség előszobája, ez, pedig soványt és kövért egyaránt érinthet. A metabolikus szindróma inzulinrezisztenciával (a szervezet inzulinnal szembeni csökkent érzékenységével) jár, ami egyenes kapcsolatban áll a cukorfogyasztási szokásokkal.

A kutatás szerint tehát attól is betegek leszünk hosszú távon, ha túl sokat eszünk, de sokkal inkább megbetegszünk, ha túl sok cukrot fogyasztunk.

 

Ideje lépni

Robert Lustig, a kutatás egyik vezetője az eredményeket így kommentálta a New York Timesnak: "Ez elég bizonyíték arra, hogy a cukor méreg. Itt az ideje, hogy végre tegyünk ellene."

A következő lépések azonban várhatóan már nehezebbek lesznek, hiszen ahogyan a dohányzás és a tüdőrák közötti kapcsolatot a dohányipar évtizedeken át, tagadta, megkérdőjelezte, a nagy élelmiszeripari cégeknek sem érdekük jól bevált íz világú termékeiket egészségesebbekre cserélni.

A szabályozó hatóságoknak szintén lépniük kell ajánlásaik megváltoztatásával. Például újra kellene gondolni, hogy mennyi hozzáadott cukor tekinthető még egészségügyileg biztonságosnak, valamint hogy az édes ízt biztosító  szacharózt, illetve fruktózt nem kellene-e levenni a biztonságosnak minősített összetevők listájáról. A törvényi változtatások nélkül ugyanis az élelmiszeriparnak minden jogalapja megvan az ételek cukorral való "mérgezésére".

 

Forrás: origo.hu

 

 

cukorfogyasztásAz Egészségügyi Világszervezet (WHO) idei ajánlása így szól a cukorfogyasztással kapcsolatban: nem szabad többet fogyasztani belőle, mint a napi kalóriabevitel öt százaléka. Korábban 10 százalékra tették ezt a mennyiséget, és az igazság az, hogy a legtöbb nyugati ember számára már az is álomkategóriába tartozott.

Az Egyesült Államokban, Európában és a fejlett világ többi országában az átlagfogyasztó ennél jóval nagyobb mennyiséget visz be. Az USA természetesen élen jár a cukorfogyasztásban, náluk a felnőtt nőknek napi 25, a férfiaknak 37-38 gramm cukorbevitelt ajánlanak. A már említett WHO ajánlás napi 25 grammot jelent egyébként.

Ha ezek a számok nem mondanak sokat, érdemes fogyasztás előtt az adott termék csomagolására vetni néhány pillantást. Máris láthatjuk a szomorú valóságot, ennek a többszörösét visszük be szervezetünkbe nap, mint nap. A gyerekek tartoznak a legveszélyeztetettebb kategóriába, hiszen nekik jóval kevesebb cukrot szabadna bevinniük, mint a felnőtteknek, ráadásul úgy, hogy a legtöbb cukros termék őket célozza.

Elég egy-két deciliter a kedvenc üdítőből, de a gyümölcsjoghurtból és a gabonapehelyből sem kell éppen sok a napi megengedett mennyiség néhány perc alatti túllépéséhez.

A magas cukorbevitel sokrétű egészségügyi kockázatai köztudottak, az talán kevésbé, hogy ezeknek nem csekélyek az államra (elsősorban annak egészségügyére) hárított gazdasági hátrányai. Különösen az elhízás és a fogromlás az, ami népbetegség mivolta miatt komoly terhet ró az ellátórendszerekre. Ezzel együtt és az egyén problémája mellett egész társadalmakat fenyeget beláthatatlan következményekkel.

 

Forrás: hajraegeszseg.hu

 

 

CukorA világ cukorfogyasztása az elmúlt 50 évben megháromszorozódott, és egyre több a bizonyíték arra, hogy a sok cukor pusztítja a szervezetet, hosszabb távon is károsan módosítja a működését.

Az alkohol és a dohányzás után a cukor ellen indítanának háborút egészségügyi szakemberek.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2011. szeptemberi adatai szerint a krónikus nem fertőző betegségek - elsősorban a szívbetegség, a rák és a cukorbetegség - a nekik tulajdonítható évi 35 millió halálesettel nagyobb egészségügyi terhet rónak a világ társadalmaira, mint az összes fertőző kór együttvéve. Első alkalommal fordul elő az emberiség történetében, hogy a halálozási okok mérlege a civilizációs betegségek felé billen el.

A probléma nem korlátozódik az úgynevezett fejlett országokra. Mindenütt a világon, ahol áttértek a nyugati típusú, javarészt sokszorosan feldolgozott és olcsó élelmiszerekből álló étrendre, ugrásszerűen megnőtt az elhízás és a hozzá köthető ártalmak gyakorisága. Eljutottunk odáig, hogy a földön 30 százalékkal több túlsúlyos ember él, mint ahány alultáplált. A globális fejlődés mostanra az alacsony és közepes gazdasági teljesítményű országokban is elhozta az átlagéletkor növekedését, és ezzel együtt azt, hogy a nem fertőző betegségek átvették a vezető szerepet a halálozásban.

Elterjedt felfogás, hogy a bajok gyökere a kövérség. Azonban a kövér emberek 20 százalékának anyagcseréje normális, miközben az átlagos testsúlyúak körében akár a 40 százalékot is elérheti azok aránya, akikben kifejlődik az úgynevezett metabolikus szindróma: egy átfogó anyagcserezavar, amely cukorbetegség, magas vérnyomás, felbillent zsíregyensúly formájában, valamint a szív- és érrendszer, illetve a máj krónikus betegsége képében jelentkezhet. A kövérség tehát inkább tünet, mint maga az ok, és a háttérben meghúzódó eltérések magánál az elhízásnál is sokkal gyakoribbak.

A cukor még nincs tiltólistán

Cukor fogyasztásAz ENSZ a nem fertőző betegségek legfőbb kockázati tényezőiként a dohányzást, az alkoholt és az étrendet jelölte meg. Míg az első kettő fogyasztását a világ kormányai széles körben szabályozzák az egészségmegóvás érdekében, a harmadik főbűnösnek tartott kiegészítő egyelőre szabadon garázdálkodhat. Persze az étkezés központi szabályozása jóval nehézkesebb, hiszen dohányozni és alkoholt fogyasztani nem muszáj, ennie viszont mindenkinek kell.

A szabályozók sorát Dánia nyitotta 2011 októberében hozott intézkedésével, amelyben extra adót vetett ki a telített (állati eredetű) zsiradékokat nagy mennyiségben tartalmazó élelmiszerekre. A döntés bírálatok kereszttüzébe került, mivel az orvostudomány ma már nem elsősorban a zsírokat tartja az igazi veszélyforrásnak; azonban a dán törvényhozás újabban a cukor megadóztatását fontolgatja, és e kérdésben maximálisan élvezi a szakma egyetértését. Mértékadó tudományos és szakpolitikai körök, így az USA Földművelésügyi Hivatala és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság a mellett érvelnek, hogy a legsürgősebben a fruktóz (magyar nevén: gyümölcscukor) nevű molekulát tartalmazó hozzáadott cukrokat kellene visszaszorítani.

A globális cukorfogyasztás az elmúlt 50 évben megháromszorozódott, e növekedés mögött főleg a feldolgozás során hozzáadott cukrok, cukorszirupok állnak. Európában leginkább a közönséges asztali cukor, a szacharóz, az édesítő adalék - amely glükózt és fruktózt azonos arányban tartalmaz -, míg az amerikaiak fruktózzal dúsított kukorica-glükózsziruppal rombolják az egészségüket. A KSH adatai szerint a cukorbetegek száma 1999 után tíz év alatt közel kétszeresére emelkedett. 1999-ben még 422 063 cukorbeteget tartottak nyilván, ez a szám 2009-re 785 ezerre emelkedett. Az egy főre jutó cukorfogyasztás ezzel szemben csökkent: 2000-ben még 17,4 kiló volt, 2009-ben már csak 13,9.

A cukor nemcsak üres kalória, sokkal ártalmasabb annál. Egyre gyűlnek a tudományos bizonyítékok arra, hogy a fruktóz a máj pusztulásához és egy sor egyéb krónikus betegséghez vezető események láncolatát indítja meg.

A büntetlen édes élet vége?

E felfedezések, valamint az alkohollal és a dohányzással való párhuzamok felismerése nyomán három amerikai táplálkozástudós, Robert H. Lustig, Laura A. Schmidt és Claire D. Brindis a Nature-ben komolyan felveti annak lehetőségét, hogy a cukor fogyasztását állami eszközökkel kellene akadályozni, ugyanúgy, ahogy a központi hatalom a közegészségügyileg kívánatos módon próbálja korlátozni az alkohol és a dohány élvezetét. Szerintük a cukor - az alkoholizmushoz és a dohányzáshoz hasonlóan - szenvedélybetegség forrásává válhat, hiszen agyunk ősi jutalmazó mechanizmusait aktiválja, és ezzel hajlamosít az ismételt bevitelre. Túlzott fogyasztása pedig - ugyancsak az említett szerekkel összevethető módon - hosszú távú egészségromlást okoz, mivel a metabolikus szindróma és az összes ezzel kapcsolatos betegség egyik elsődleges kiváltója.

Néhány esetben még a fruktóz okozta károsodás kórélettani mechanizmusa is átfed az alkoholéval. Végső párhuzamként, pedig ott állnak a társadalomra rótt anyagi terhek: csak az USA-nak évi 65 milliárd dollárjába kerül a metabolikus szindrómával kapcsolatos megbetegedések miatt kieső termelékenység, és további 150 milliárdot költ a betegek gyógyítására.

A szerzők szerint az egyetlen hatékony eszköz a cukorfogyasztás korlátozására a hozzáférhetőség csökkentése. Ez a legkönnyebben - ráadásul az állam számára jövedelmező módon, így az egészségügyi költségeket némiképp kompenzálva - a hozzáadott cukrot tartalmazó élelmiszerek extra megadóztatásával érhető el. Azokra a nemzetközi statisztikákra hivatkoznak, amelyek az alkohol- és dohánytermékek esetében egyértelműen kimutatják az adók kivetése és a fogyasztás csökkenése, áttételesen a kapcsolódó ártalmak visszaszorulása közötti kapcsolatot. A chipsadóval Magyarország - legalábbis táplálkozástudományi szempontból - ezen az úton jár.

Akadnak ugyanakkor a hozzáférhetőség csökkentésére további hathatós módszerek is, úgymint az árusítóhelyek nyitvatartási idejének korlátozása, a magas cukortartalmú ételek és az azokat árusító automaták kitiltása az iskolákból és a munkahelyekről, az édességekkel együtt csomagolt játékok betiltása, vagy a hozzáadott cukrot tartalmazó termékek reklámozásának szabályozása. Az egészségügyi statisztikák számottevő javításához feltehetőleg egy a fenti eszközök mindegyikét bevető, komplex stratégiára lesz szükség.

 

Forrás: A teljes cikk az origo.hu oldalon

 

További cikkeink:

Omega 3 kapszula

Kínai datolya (jujuba) kivonat

Vérnyomásmérő készülék

TÜSI- harmonizáló készülék

Cholican kapszula

Veican kapszula

Spirulina kapszula

Magas tápértékű kalcium por

TIENS teakeverék