Független tanácsadó honlapja.

Étrend-kiegészítők Tiens termékek

 

 

Tévhitek a rákról

tévhitek a rákrólAz Internet tele van olyan oldalakkal, amelyek a biztos rákellenes módszert javasolják. A rák továbbra is az egyik legtöbb halált okozó betegség. Rákellenes diéták, lúgosítás, szódabikarbóna? A rákkal kapcsolatos tévhitekről már sok cikk jelent meg. Nem lehet azonban elégszer elővenni ezeket a mítoszokat, mivel az Interneten újra és újra előkerülnek az új vagy régi, de mindenképpen eltitkolt csodagyógymódok, amelyek gyógyítják „a rákot”.

Az elterjedt tévhitek a betegséggel és a gyógymódjaival kapcsolatban persze reményt adhatnak mindazoknak, akik egy diagnózis után kétségbe estek. Nem szabad azonban elfelejtenünk azt, hogy ezek a félinformációk, tévedések, csúsztatások, tévhitek csak hamis reményt nyújthatnak, valódi megoldást és vigaszt sosem. Most a IflScience vette elő a rákkal kapcsolatos tévhitek témáját, és ezek közül tíznek a cáfolatára vállalkoztak

1. A rák egy ember alkotta, modern betegség

Mind többször hallani arról, hogy a rákosok száma évről évre nő. Arról is egyre többet tud az orvostudomány, hogy mely anyagok „rákkeltőek”, azaz melyek növelik a rákos megbetegedések kockázatát. Mindezekből sokan levonhatják azt a téves következtetést, hogy a rák a modern társadalmak betegsége, és hogy az emberi civilizáció bizonyos vívmányainak terméke.

 

Ez azonban tévedés: az első rákos esetekről szóló beszámolók i. e. 3000 körülről származnak az ókori Egyiptomból, és azt is tudjuk, hogy a betegség elnevezése Hippokratésztól származik. Az igaz, hogy a rákos megbetegedések száma nő, ez azonban nem kizárólag a modern élet káros hatásaival magyarázható. A népesség várható élettartama nő; ma sokkal tovább élünk, mint akár 100 évvel ez előtt; így mind nagyobb az esélye annak, hogy rákban haljunk meg, ugyanis a rák hátterében a DNS mutációja áll, amire annál nagyobb az esély, minél tovább élünk. Ezen kívül az orvostudomány mind pontosabban és mind több esetben tudja diagnosztizálni a rákot; ez is növeli a fölismert megbetegedések számát.

 

2. A rák megelőzhető bizonyos ételek fogyasztásával

Az áfonya, a cékla, a brokkoli, a fokhagyma, a zöld tea és még nagyon sok más étel úgy híresült el a köztudatban, hogy ezek a daganatos megbetegedések kialakulását megakadályozó anyagokat tartalmaznak. Azaz, hogyha ezeket fogyasztjuk rendszeresen és nagyobb mennyiségben, akkor nem leszünk rákosak. Sokan ugyanezt a hatást az úgynevezett antioxidánsoknak tulajdonítják, így arra biztatnak, hogy minél több olyan élelmiszert fogyasszunk, amely sok ilyesmit tartalmaz. Ezek a mítoszok azonban nincsenek tudományosan alátámasztva.

 

Mai ismereteink szerint nincs olyan étel, amely a rák kialakulását megelőzné. Az ilyen kijelentések általában egy-egy termék marketingjének részei, nem tudományos állítások. Persze ez nem jelenti azt, hogy az élelmiszerek egyformán „egészségesek”. Természetesen vannak egészségesebb és kevésbé egészséges ételek, de az „egészségességnek” objektív, abszolút és pontos skálája nincs.  Az mindenképpen jó, ha kiegyensúlyozottan sok zöldséget és gyümölcsöt fogyasztva étkezünk. Ez pedig – más az egészséget megőrző szokásokkal együtt – valóban jelentheti a hosszabb, betegségmentes életet.

 

3. A „savas” étrend rákkeltő

A szervezet „savasításának”, illetve „lúgosításának” mítosza. A rákkal kapcsolatosan nagyon makacs módon tartja magát az a tévhit, amely szerint, ha az étrendünkkel túl sok savas ételt viszünk be a szervezetünkbe, akkor a vérünk „savassá” válik, ami pedig kedvez a rák kialakulásának. A rák ellen pedig „lúgosítani” kell a szervezetünket; például zöldségekkel és gyümölcsökkel (többek között citrommal)... Ez – ahogy már korábban is írtuk – biológiai nonszensz.

 

Persze, mint a legtöbb marhaságnak, lehet ennek is valamiféle alapja: tény, hogy a rákos sejtek nem életképesek túlzottan lúgos kémhatású környezetben. Ez azonban a teljesen egészséges sejtekre is igaz. Sőt, a túlságosan savas környezetre is, nem csak a túlságosan lúgosra. A vérünk valóban enyhén lúgos kémhatású; ennek szabályozása a vesék és a kiválasztás feladata. A bevitt táplálékkal tehát nem egykönnyen befolyásolható a vérünk kémhatása; annál inkább a vizeletünké. Az is igaz, hogy a daganatok mikrokörnyezete savas; ennek az a magyarázata, hogy a daganatos sejtek légzése eltér az egészséges sejtekétől, és az égés melléktermékeként savak keletkeznek. Ezekből a tényekből azonban nem következik, hogy a lúgos kémhatású ételek fogyasztása használ a rák ellen.

 

4. A rák édesszájú

Szintén elterjedt tévhit, hogy a rákos sejtek „szeretik a cukrot”, így ha nem akarjuk hizlalni daganatainkat, akkor ne együnk édességeket, cukros ételeket. Ez olyannyira leegyszerűsíti a valóságot, hogy teljesen értelmetlen kijelentés. A „cukor” nem egyféle anyagot jelöl, hanem számos szénhidrátot (szénből, oxigénből és hidrogénből felépülő szerves anyag), amely glükózból (szőlőcukor) és/vagy fruktózból (gyümölcscukor) épül föl. A kockacukor vagy a konyhában található „cukor” elnevezésű anyag az úgynevezett szacharóz, ami glükózból és fruktózból áll. A poliszacharidokat (a krumpliból származó keményítőtől kezdve a rizsből, a tésztából vagy a répából származó szénhidrátokig) a szervezetünk egyszerű alkotórészekre (fruktóz- és glükózmolekulákra) bontja; ezek már be tudnak kerülni a véráramba, és a sejtlégzés során ezek elégetésével keletkezik a szervezet számára hasznosítható energia (és melléktermékként víz és szén-dioxid). Látható tehát, hogy nemcsak a daganatos sejtek, de minden sejtünk „cukorral működik”.

 

Az igaz, hogy a daganatok nagy része igen gyorsan növekszik, így több energiára, azaz több tápanyagra (glükózra) van szüksége, mint az egészséges sejteknek. Azt is tudjuk, hogy a glükózt a daganatos sejtek másképp bontják le, mint az egészségesek. Ha azonban kevesebb cukrot viszünk be a szervezetünkbe, azzal nem csak a rákos sejtjeinket „éheztetjük”, hanem az összes többi sejtünket is. Ennek következtében a szervezetünk a saját tartalékait (zsírok) fogja fölélni. Azért soványodnak le igen hirtelen a rákos betegek, mert nem tudnak kellő mennyiségű tápanyagot bevinni, mivel a daganat rengeteg glükózt fogyaszt.

 

5. A rák egy gomba, az ellenszere, pedig a szódabikarbóna

Ez a tévhit abból a nem túl bonyolult és nem is helytálló megfigyelésből táplálkozik, hogy „a rák mindig fehér”. A rák ugyanis nem gomba és nem is mindig fehér. Vannak fehér színű daganatok, de nem mindegyik az. Az elképzelést hirdetők magyarázata szerint a candidagomba okozta fertőzés hatására védekezésképp alakul ki a szervezetben a rák. Ez azonban nincs így. Az egészséges népesség egy jó része candidával fertőzött, és még csak nem, is tudnak róla, hiszen a fertőzést az ember immunrendszere legtöbb esetben, kordában tartja. Ezek az emberek nem rákosak.

 

Azok azonban, akik azt hiszik, hogy a rákot gombás fertőzés okozza, abban is hisznek, hogy az egyszerű ellenszere a komoly betegségnek a szódabikarbóna-injekció. Ennek hatásosságára azonban nincs kellő bizonyíték, viszont a szódabikarbóna nagyobb mennyiségben veszélyes is lehet. Állatkísérletekből csupán az, derült ki, hogy a szódabikarbóna a daganatok közvetlen mikrokörnyezetének savasságát csökkenti. Arra nézve is vannak klinikai vizsgálatok, hogy a szódabikarbóna csökkenti-e a tumorok, okozta fájdalmat. Azt azonban semmilyen klinikai vizsgálat nem támasztotta alá mind a mai napig, hogy a szódabikarbóna hatásos lenne a rák ellen. Problémás ugyanis, hogy nem lehet olyan mennyiségben bevinni a szervezetbe, amely a daganatok mikrokörnyezetének pH-jára hatna, de ne tenné tönkre a veséket.

 

Forrás: nyest.hu