Független tanácsadó honlapja.

Étrend-kiegészítők Tiens termékek

 

 

A hererák kezdeti tünetei

hererák tüneteiA hererák kialakulásának okait teljes körűen még nem sikerült feltárniuk a rákkutatóknak, ám nagy valószínűséggel állítható: akárcsak egy sor egyéb tumoros, illetve krónikus betegségnek, ennek kialakulására is hajlamosíthatnak a „hozott gének”.

Azonban olyan tényezők is, mint a gyerekkorban fel nem fedezett és nem kezelt rejtettheréjűség (a le nem szállt herékben hússzor nagyobb valószínűséggel alakul ki daganatos elváltozás), a lágyéksérv, a sorozatos heregyulladások, illetve a mumpszos eredetű heregyulladás, a korai nemi érés, illetve a heréket ért traumák, például rúgás, ütés vagy a herezacskók tartós szorítása. Ez utóbbinál nem kell férfias viadalokra gondolni, elég, ha valaki folyamatosan szűk alsónadrágokat, illetve farmert visel, vagy rendszeresen montain bike-ozik (amikor a terepen kerekező személy heréi gyakran ütődnek a bicikli nyergéhez).

 

Ne csak a tetkónkat vagy a bicepszünket nézegessük

Bár a férfiak általában nem szívesen foglalkoznak a testi problémáikkal, azaz szívesen dugják a fejüket a homokba (így a nők számára ma már elfogadott és rendszeresen gyakorolt ún. önvizsgálat sincs benne legtöbbjük egészségkultúrájában), a szakorvosok nem győzik elégszer hangsúlyozni: akárcsak a női emlőrák, a hererák korai felismerésben és gyógyíthatóságában is fontos szerepe van egyes testrészeink rendszeres átvizsgálásának.

A herék áttapintását, illetve tükörrel történő „szemrevételezését” havonta egyszer, leginkább meleg vizes fürdés vagy zuhanyozás után – amikor a herezacskó izomzata ellazul, s a herék jobban láthatóvá és tapinthatóvá válnak – ajánlják az urológusok, andrológusok (azaz a férfigyógyászok). Az a férfi, aki ismeri a testét, tudja, hogy a két heréje nem egyforma nagyságú, így külön-külön kell „megvizsgálnia” őket – valamelyik heregolyó hirtelen megnövekedése ugyanis az első rossz jel is lehet.

Ugyancsak fel kell figyelni arra, ha valamelyik herében vagy a mellékherék felszínén észlelhető göbösödés, keményedés, csomó jelenik meg. Ezek az elváltozások mindenképpen indokolják az urológiai kivizsgálást, még akkor is, ha nem járnak diszkomfortérzettel, érzékenységgel, fájdalommal.

Sokszor az is a rosszindulatú tumoros elváltozásra utaló jel lehet, ha a herék érzéketlenné válnak, vagy gyakran zsibbadnak. A tompa, deréktáji, alhasi vagy ágyéki fájdalmak, a szexuális vágy csökkenése vagy a véres ondó ürítése nemcsak indokolja, hanem egyenesen kötelezővé teszi, hogy minél előbb urológushoz forduljon az érintett.

Sokszor a teremtés koronája felfedez ugyan valamilyen addig nem tapasztalt eltérést a heréjében, heréjén, ám – mivel nem fáj – nem törődik vele. Márpedig csak az alapos szakorvosi kivizsgálás segíthet eldönteni, hogy az észlelt elváltozás rosszindulatú-e, illetve nem valamilyen más betegség, szervi baj – gyulladás, ciszta – okozza-e? A hererák gyógyulási statisztikái egyébként kifejezetten jók, amennyiben időben sikerül diagnosztizálni és kezelni a bajt. Ez esetben a gyógyulási arány (és esély) közel 100 százalékos.

 

hererákFélre a szégyenérzettel és a félelemmel!

A férfiszemérem vagy a félelem miatt elhanyagolt, tehát idejében fel nem ismert, így nem is kezelt heretumorokkal az a legnagyobb baj, hogy a beteg gyógyulási esélyeit nagymértékben csökkenti az idő múlása, ugyanis a rákos sejtek akadálytalanul „nyomulhatnak” előre a szervezetben.

A tumoros sejtek napról napra, szinte észrevétlenül szaporodnak a herén belül. A daganat növekedésére és a betegség elhatalmasodására utaló tünetek lehetnek: a húzó érzés a herékben, a herék elnehezedésének érzése, illetve a herezacskók ödémásodása, folyadékkal telítődése. A tumor időnként heregyulladást is okozhat, erre, pedig a herék fájdalmassá válása utal.

Idővel – elsősorban a nyirokereken keresztül – a rákos sejtek szétszóródnak, vagyis kialakulnak az áttétek. A hererák előrehaladott stádiumában már a bal oldali kulcscsont fölött is tapinthatóvá válnak a rákos sejtek átterjedésére utaló csomók. A véráram útján aztán ezek a falánk sejtek távolabbi helyekre, létfontosságú szervekbe, főleg a májba, a vesékbe és a tüdőkbe is eljuthatnak.

Ha a tünetek alapján felmerül a hererák gyanúja, akkor a biztos diagnózis érdekében több orvosi vizsgálat is szükségessé válik. Ha ezek az orvosban megerősítik azt a véleményt, hogy adott esetben valóban hererákkal kell számolni, az orvos megajánlja a betegnek a legmegfelelőbb terápiás eljárást.

A kezelés mindig a daganat típusától, előrehaladottságától és kiterjedésétől függ. Jelenleg háromféle kezelés lehetséges. A műtét, melynek során eltávolítják az érintett herét, illetve a hashártya mögötti nyirokcsomókat. Műtét után egyes hererák típusoknál sugárkezelést alkalmaznak, hogy megállítsák a műtét után visszamaradt daganatos sejtek terjedését, illetve esetleges újbóli megjelenését. Vannak betegek, akiknél csak kemoterápiát vetnek be. Ennek a terápiának az a célja, hogy az alkalmazott gyógyszerkeverék a véráramon keresztül eljusson az áttétet adó daganatos sejtekhez, és elpusztítsa őket.

 

A döntés joga és felelőssége

Az urológusok, andrológusok – minthogy a kezelőorvosok által ajánlott, a here eltávolítását célzó műtéti beavatkozáshoz hozzá kell járulniuk a betegeknek, viszont a kasztráció nem kívánt, sőt súlyos pszichés következményekkel (a férfiasság elvesztése miatt aggodalom, önértékelési zavarok) járhat az érintettekre nézve – maguk szokták ajánlani pácienseiknek, hogy másik szakorvossal is konzultáljanak, mielőtt a döntést meghozzák. Előfordulhat, hogy a biztos diagnózis felállítása érdekében az orvosok mintavételt ajánlanak (a daganatgyanús here kis részének eltávolítását a herezacskó bőrén ejtett metszésen keresztül, vagy vékony tűvel kis szövetmennyiség fecskendős kiszippantását, ún. vékonytű-biopsziát), ám ennek a beavatkozásnak a kockázatait is ismernie kell a betegnek.

 

Gyógyulttá nyilvánítva!

A hererákos betegek utógondozása – akárcsak más tumoros megbetegedések terápiás beavatkozásai és a beteg gyógyulttá nyilvánítása után – nemcsak javasolt, hanem szükséges is. Az első két évben havi ellenőrzés szükséges: ilyenkor a szokásos fizikális és műszeres vizsgálatok mellett a szükséges vérképvizsgálatokat és a tumormarkerek szintjének meghatározását (AFP-t, HCG-t, LDH-t ) is elvégzik. Ezek a betegség esetleges kiújulását is korán jelzik.

Szükség szerint komputertomográfiás és ultrahangos vizsgálatokat is végeznek. Két év után általában a félévenkénti ellenőrzés is elegendő. Tíz év múlva is szükséges az évenkénti legalább egy kontrollvizsgálat – teljes panaszmentesség esetén is, hogy az esetleges kiújulás időben kezelhető legyen!

 

Forrás: otvenentul.hu